A fogadóórában az volt a legjobb, hogy hazaérkezvén Rékával az oviból, hamar rájöttem, Apa már nem megy vissza aznap dolgozni. Hurráááá! Négy óra sem volt. Megkopott óhajsóhaj, de annyira igaz, bárcsak több időt tudnánk együtt tölteni...
No, szóval fogadó óra. Fél háromra értem oda pontosan, talán pár perccel előbb. Beadtam Marika dadusnak azt az üveg vegyes savanyúságot, amit még reggel állítottam össze az ovisoknak, vetettem egy párás pillantást az alvó Rékára a csoportszoba közepén, majd megközelítettem az ovi másik szárnyát, ahol a fogadóórák, mindenféle fejlesztések (illetve azok a törvény erejénél fogja január 1-től sajnos már nem....erről majd később, egyszer) szoktak folyni. Minden ajtón van egy kis kukucskáló ablak, mint a mesében, három ajtón kukucskáltam be, mire megleltem az ajtó mögött legalább az egyik óvónénit.
Eljött a fél három, a mi időnk, azután a háromnegyed is...sehol senki. Letelepedtem egy fotel szerűségbe, kotorásztam egy sort a táskámban, sehol egy lélek nem rezdült, nézelődtem jobbra és balra....Rövidesen hallottam, hogy nyílt egy ajtó, majd becsapódott, női lábbeli kopogott a folyosón végig, majd megjelent előttem némileg megviselten M. anyuka. Ő birtokolta az előttem levő időpontot. Elmondta, hogy ő bizony borított mindent és ne haragudjak, amiért negyed órás csúszásba vitt....
Borított mindent?????
Kopogtam, beléptem az óvónénikhez. Láttam rajtuk, hogy mindketten nagyon feszültek és talán valahol egészen máshol lenne kedvük tartózkodni per pillanat, mint Rékáról diskurálni velem. Én viszont pont azért jöttem illetve erre vártam.
Egy mappát tettek elém, amelyben Réka három ovis évének összefoglalása lesz egyszer majd. Amikor elballag a nagycsoportban, megkapjuk ezt emlékbe. Egyetlen fotó volt róla, még a kiscsoport elejéről és három rajz, saját szintjéhez képest amolyan közepesek. Nem gondosan kimunkált rajzok, inkább egypercesek. Volt egy szöveges rész is, sablonszöveg, hogy bizonyos területeken hogy és mint folyik a fejlesztése. Átfutottam, nem maradt meg belőle sok minden, nem is volt lényeg.
Ezután egy formás kis füzetke került az óvónéni kezébe, mely a Difer teszt eredményeit rejtette magában. Mifelénk azt találták ki, hogy a teljes Difer teszt (iskola alkalmasságot vizsgáló tesztek egyike) egy részét megoldatják a középsősökkel, amint azok betöltik az öt évet. Ezt hívják Részleges Difernek.
Az eredmény: 94%.
A teszt legnehezebb része a tapasztalati összefüggés megértése volt E. óvónéni szerint, de Réka ebből is optimumot ért el, ami a legmagasabb szint az öt közül. Az öt éveseknél az optimumot a gyerekek 3% tudja produkálni, nagycsoportban is csak 9%, első osztályban 21%.... Igazából ennyit tudok a Diferről, a feladatokat magát nem láttam és azt sem, hogy mi volt az, amit Réka elrontott vagy nem tudott megoldani. (Jellemző egyébként, hogy ahogy hazajöttem és elújságoltam Tibinek, hogy ennyi és annyi lett az eredmény, mit sem tudván a Diferről, az volt az első reakciója, hogy mit ronthatott el abban a 6%-ban??? Kicsit gáz? Igen, mindenképpen. Illetve egy kicsit ismeri a Rékát. :)
A fogadóóra többi része nem hozott sok izgalmat a számomra. Elmondták, hogy
1) PaffKata-Réka szövetség lazul, az elválasztásukra nincs szükség, a baráti kör tágul
2) a finommotorikára figyeljünk oda, sok legózás, gyöngyfűzés, gyurmázás, mert attól, hogy jól rajzol Réka, még mindig lehetnek gondok majd az írás területén. Hiszem azt, hogy nem lesznek.
3) Réka okos, ügyes, aranyos, gyorsan tanul, vidám az oviban, barátkozó, szóval "helyén van nála minden"
4) Óvónők felé nem annyira nyitott, mint elvárnák tőle (vagy éppen én elvárnám) Nem megy oda például egyikhez sem, hogy elmeséljen valamit. Ennek okát nem tudjuk, én is csak sejtem. Kérdéseikre válaszol, ennyi.
5) Bár fél év alatt egyetlen verset vagy dalt sem hozott haza az oviból, az óvónénik állítják, hogy tud, mégpedig sokat.....Hááát....
Ahogy a fogadóóra vége felé tartottunk, ránk nyitott az intézmény igazgatója, mindkét óvónőt az irodájába hívatta, "ez fogjátok rövidre" megjegyzéssel. Ez az "ez" én voltam. Hamarosan kifogytam a kérdéseimből, legalábbis a kevésbé "kényesekből". Éreztem a feszültséget a levegőben és a szaftosabb kérdéseimet végül megtartottam magamnak. Felálltam, megköszöntem, eljöttem.
Az óvoda előtt találkoztam újra M. anyukával. Engem várt, mint utólag erre rájöttem. Érdeklődésemre elmesélte, hogy minden problémáját az óvónők nyakába öntötte, a legsúlyosabb vádját is, a "gyerekverőset", amellyel mélyen megdöbbentette mindkét óvónőt. El tudom képzelni, mit mondjak. Fogadóórája után az igazgatónővel is beszélt, aki persze az óvónők mellé állt és kilátásba helyezett egy becsületsértési pert, melyet Ed. óvónéni joggal indíthatna ellene.
Én azt hiszem, nem fog. Egymástól függetlenül 2-3 gyerek említette otthon, hogy olykor eljár az óvónénik keze. Kezelhetetlen szituációkban, bizonyára. Számít milyen helyzetben? Szerintem nem. Hogy igaz e az állítás? Az én véleményem az, hogy ...nehéz kimondani.......igen.....
Itthon vacsorakészítés közben is a téma körül jártak a gondolataim. Kicsit utáltam magam, amiért nem álltam ki a véleményem és a hitem mellett. Gyáva kutya vagyok, aki félti a saját pecsenyéjét. Nem szóltam, hogy Réka is említette a verést itthon, nem kopogtam be az igazgatónőhöz az állításommal, nem támogattam M.-et. Az igaz, hogy előre megmondtam neki, hogy én ilyet nem merek tenni.....Egyedül viszont, bizonyíték híján milyen reménye lehet az igaza bebizonyítására? Biztos vagyok benne, hogy senki nem áll majd mellé, ha arra kerülne a sor a szülői értekezleten, tegyük fel. És én vajon megtenném? Kérdés.
Kérdeztem Rékát nagy könnyedén tegnap vacsora közben, szokott e az a bizonyos kisfiú nyaklevest kapni az óvónéniktől vagy bármilyen hasonlót. Azt felelte nagy komolyan, hogy mostanában nem. MOSTANÁBAN. Akárhányszor jön szóba a téma, még azt nem mondta soha, hogy óvónéni? Megverni valaki? Dehogyis....
Hogy ebből mekkora botrány lesz, nehéz megjósolni. M. anyukán is múlik. Az óvoda nyilván azt szeretné és az érdeke is az, hogy minél mélyebb csöndben bonyolítsa le az ügy kivizsgálását. Pszichológus bevonása az ügybe már megtörtént.
Erre varrjatok gombot! Mit szóltok mindehhez, csajok?
