Leültem egy kicsit mesélni.
Először is, a héten is megfordultunk az uszodában kétszer is. Hosszú idő óta először fogalmazódott meg bennem, hogy "MINEK"? A létszám igencsak megszaporodott az elmúlt héten, az idilli és tökéletes 4-5 helyett tegnap 9 gyerkőc várta nagyon Gyuri bácsit a medencében. Plusz egy felnőtt úszni vágyó, totális kezdő. Ekkora létszámnál kérdéses, hogy van e értelme járnunk...majd még meggondolom. Igaz, nagyon nincs mit, jövő hét az utolsó hét, amikor még itthon leszek "főállású anya" jelmezben (mert persze hivatalosan nem vagyok az, csak lélekben és agyban....), hogy utána hogyan érünk ki a Tiszaligetbe fél ötre, fogalmam sincs, szerintem sehogy. Egy Hermione féle időgépecskének venném nagy hasznát, jól jönne, ha olykor egy-két órát visszarepülhetnék az időben.
Azt is egyre inkább érzem, hogy autó nélkül nagyon nehéz, szinte lehetetlen lesz boldogulnom. Igaz, autóm nincs és majrézom is, ha vezetnem kell (így hát nem is szoktam, mert úgy könnyebb az élet)....tegnap odáig vetemedtem, hogy használt autókat nézegettem a neten. Még tegnap volt az is, tényleg, amikor kis Fityókámat elvontatták a ház elől (miután egy idióta összetörte éppen az ablakunk alatt), azóta, 2009 óta nincs saját autóm. Nem is igazán hiányzott eddig, de most annál erősebben.
Visszatérve az úszásra. Fejlődik Réka folyamatosan, ahogy a többi gyerkőc is, ez pedig fájdalmassá teszi a helyzetet, hogy szembe kell nézni az úszó edzések végével. Nekem is, Rékának is. A héten oda-vissza átúszták már a medencét, oda félig gyorson, vissza mellen. Réka nagyon odáig volt, hogy Gyuri figyeli e, akkor összeszedte magát, máskor pedig csúnyán kutyázott. Talán ez a 100 méter ovi után, alvás nélkül sok volt neki így a jóból vagy a vízbiztonság még mindig kérdéses. Óra végén Gyuri megnyugtatott, hogy a kutyázás is egy fejlődési fázis, ha hiszem, ha nem, az ő lánya is csinálja olykor, ő maga sem tagadja, hogy művelte....mert hát a gyerekek ilyenek, a könnyebb megoldás és kivitelezés felé hajlanak. Idővel és rutinnal valamint egy megfelelő edzővel ennek nyoma sem lesz. A lényeg, hogy a technikája legyen minél szebb. Csendben mondom, hogy azért rászólhatna, hogy rendesen ússzon, nem?
Tegnap a nevtanos szülői csoportban is voltam délelőtt. Igazából nem érzem, hogy lenne bármi értelme, mégis jól esik oda járni. Talán mert beszélhetek valakinek, valakiknek a problémáról, saját magunkról, a családunkról. A logopédus csajok kedvesek, igyekeznek segíteni. Én meg mindig azon morfondírozok, amíg a többiek sírnak és panaszkodnak nem beszélő gyermekükkel kapcsolatban, hogy milyen nagy kár, hogy ez az egész rajtam nem segít. Aztán a fene tudja, lehet, hogy igen.... :) Jövő héten megyek oda is utoljára, hiszen a csütörtök reggeli 9 - 11 idősáv nekem erősen munkaidőn belülinek tűnik....
Találkoztam egyik ismerősömmel is a nevtan közelében, mesélt sok mindenről, csapongott. Kényelmetlenné akkor vált a helyzet, amikor eszébe jutott az egyik szomszédja vagy rokonja és annak a gyereke, akit üt-ver az anyja, hebeg-habog a kisfiú, nem meglepő módon, pontosabban dadog, ezt képzeljem el...Ezek után én már nem éreztem kötelezve magam, hogy feltárjam, miféle szülői csoportba is járok.....
