Befutott a gázszámla, amit némi rettegéssel vártunk (csak úgy finoman), mert a november közepe-december közepe közötti időszakban már fűtöttünk normál menetben. Szerencsére kemény tél még nem volt, félig-meddig remélem, hogy nem is lesz, így nem lett magas, kb. a fele, mint amire számítottam. Viszont a villanyszámla dobott egy duplást a tavalyihoz képest. Ez nem tudom, mitől lehet, mert egyik kollegám is ugyanerről panaszkodott. Pedig ők nem fűtenek légkondival, inkább vegyestüzelésű kazánnal vagy kályhával.
Közben Dió minden áron az ölembe akar feküdni, nem elég neki, ha elterpeszkedhet a kanapén, neeeem. Mivel a laptopon pötyögök, ami az ölemben van, hát nem lenne ideális. Most betakartam a mancsmintás takarójával, remélem, így is jó lesz neki és abbahagyja a nyüszítést. Ja, nem. Tisztességesen körbetekertem a pléddel, úgyhogy most nyugi van, el fog aludni.
Fantasztikus egyébként, hogy 24 órában kb. együtt lehetünk most a kutyával, de olykor egy kicsit sok belőle. Folyamatosan olyan, mint egy szeparációs szorongásos kétéves, állandóan a nyomomban, de véletlenül lemarad, nyüszít, vonyít, és hogy az ölembe akar ülni, meg akar ölelni, rám akar mászni az teljesen hétköznapi. Azért a nap túlnyomó részében alszik, de hiába szoktuk elvinni sétálni most napközben, mert ráérünk napvilágnál is, az esti, vagy későesti sétájára továbbra is igényt tart. Szóval az utóbbi 2 napban este 11-kor róttuk a környező utcákat, ami amúgy klassz abból a szempontból, hogy kihalt minden, így egy pórázról eleresztett vizsla semmi vizet nem zavar (meg amúgy sem).
Szóval visszatekintünk. Idén ritka kevés bejegyzés született a blogban, látszik, hogy idő az aztán nincs erre sem.
Május- Májusra Réka teljesen elengedte a sulit és vele én is. Ilyenkorra alapból is elfáradnak a gyerekek, most viszont már tétje sem volt az egésznek, hát repült a gyeplő a lovak közé. Ekkor utaztak a nyolcadikosok (is) Erdélybe, a Határtalanul kirándulásra, 3 napra, ahonnan sok szép élménnyel tért haza Réka és egy méretes csalódással. Amikorra ugyanis kiértek a Tordai hasadékhoz, pont eleredt az eső....Mivel az út keresztül a hasadékon egyre nehezebb, egyre keskenyebb és csúszós is lehet az út, az egész kirándulást itt lefújták. Megvigasztaltam, hogy nyáron bepótoljuk. Szavamon fogott....
Májusban turbó fokozatra kapcsolt a céges importunk az oroszoktól, hiszen júniustól a szankciók megtiltották a faanyagok behozatalát is....Hát nem örültünk, mert éveken át ezen dolgoztunk, hogy szibériai alapanyagunk is legyen, erre tessék. Szerencsére a japánok jóval kevesebben importálnak a finnektől, így a finneknél mindig van fűrészáru, ha nem is pont olyan, mint az orosz volt....
Májusban volt Zalán szülinapja, a 12....., azóta is tartozunk neki egy cukrászdás fagyikehellyel, durva, hogy így elfelejtődött....
Beszereztük a fürdőszoba felújításhoz szükséges alapanyagokat. Nagyon örültem, mert végre találtunk egy megbízhatónak tűnő víz/gáz szerelőt és burkolót is. Hogy nem egy team-ből valók voltak, az nem tűnt problémának. Kínlódtunk sokat a megfelelő csempe kiválasztásával, valahogy ami most a piacon kapható, nem a mi stílusunk. Végül persze sikerült, nagyjából dupla áron, mint 5 -6 éve, amikor a lenti fürdőszoba lett megszabadítva a szénfekete csempétől kirittyentve.
Májusban intettünk búcsút a Toyónak, az ezüstszürkének, amit akkor vettünk, amikor Zalán még pocakban volt. Szerettünk, Tibi egyenesen imádta, de elszállt felette az idő és aggódtunk a milliós szervizszámlák miatt....így is beleszaladtunk az utolsó közös évünkben egybe.
Ebben a hónapban nyelvvizsgázott Réka németből. Én még nem láttam sikeres nyelvvizsgát tenni egyetlen kidolgozott szóbeli nyelvvizsga tétel nélkül senkit, de nyilván az iskolai német ilyen erős volt, le a kalappal előttük, hogy tanulás nélkül is simán megcsinálta. Tényleg marha rossz az oktatás....Mivel szóbeli volt, csaknem rögtön kiderült, hogy sikerült neki. Úgy rémlik....
Június-
Júnis elején írta az írásbeli nyelvvizsgát németből Réka, volt olyan elem, amiről azt mesélte, hogy nagyon nehéz volt, nehezebb, mint a próbatesztek, de azért bíztunk benne, hogy a szóbeli felhúzza majd neki kellőképpen. A nyolcadikos ballagás amilyen rövid volt, annyira nagyon szép és emlékezeten. Annyira nagyon szépek voltak úgy mindennyian a sok virággal, hogy a puszta látványuktól bőgni volt kedvem. Amikor pedig átvezette az iskolán őket az ofő, szólt a ballagási zene, hát végem volt. 11-re otthon voltunk, érkezett a kaja, amit most rendeltünk, főzni-sütni nem volt idő és estig tartott a buli. Ünnepeltük, hogy végre a tanévnek is vége volt, szerintem Zalán volt a legboldogabb....
Július - nyár volt, nyáááár....és ha nyár, akkor Réka sűrűbb ütemben járt lovagolni, fittyet hányva akár a 35 fok feletti hőmérsékletre is. Elvégre a kobaknak hála, nem tudott napszúrást kapni. Júliusban aztán átesett a tűzkeresztségen, bő 1,5 év után leesett a lóról. Szerencsére nem lett semmi baja, inkább csúszott, mint fúródott a homokba, de akkor is egy mérföldkő volt. A ló visszaügetett az istállóba, de Réka utána és elszántan visszaült....
Július elején diplmázott tesóm lánya Cambridge-ben és Tibi unokaöccse Gödöllőn, mindkét diplomaosztó megható volt, bár az előbbit csak fotók formájában láttuk illetvek készült pár videjó is.
Váratlanul visszalépett a víz/gáz mester a felújítástól, mondván, hogy 2 hetet csúszott a burkoló, neki ez már nem fér bele.....Hát nem örültünk. Az új mesterpáros persze jóval drágábban vállalta azt a két napi munkát kb., aminek meg kellett történnie a burkolás előtt....De bántuk is már, csak haladjanak a dolgok, a garázs tele volt fürdőszoba felszereléssel. Több, mint két hétig melegítettük a vizet és aztán abban fürödtünk a lenti zuhanykabinban....de túléltük. Végül gyönyörű lett!! Öt év után kész lett a kégli belülről, lényegét tekintve.
Augusztus - ha augusztus, az általában nekem szabi, kb. 8-10 munkanapnyi. Mi fellélegzünk egy picit, szusszanunk, Tibi is többet pihen, a gyerekek viszont már sóhajtoznak és panaszkodnak, hogy 4 hét és iskola....3, 2, 1... vége.
Idén Sikondán nyaraltunk, ahol már korábban, az őszi szünet során jártunk és tökéletes néhány napot töltöttünk ott. Nyáron kevésbé lehet túrázni, mert túl meleg van, még a Mecsekben is, úgyhogy a fő helyszín most a wellness részleg volt és a kinti medencék. Nagyon jól éreztük magunkat. Most először két szobát kellett foglalni, szóval a gyerekek a szomszéd szobában tomboltak. Nagyon nem voltunk szomorúak, amikor hazatértünk 5 nap után, mert várt még ránk egy erdélyi út augusztus 20 környékén.
Idén Torockó volt a célpont, mert annyira lélegzetelállító ez a kis falu, hogy bár már többször jártunk itt, mindig visszahívott. Igen ám, de szállás az nem nagyon volt, mire összehangoltuk a családdal, hogy kinek mikor jó utazni pontosan. Végül egészen véletlenül, a facebookon találtunk erre a 2-3 éjszakára egy kulcsos házat fenn a falu felett. Egészen remek kis ház volt, maradtunk volna akár egy hétig is. Az ember csak nézi a Székenykőt és nem tudja levenni róla a szemét..... Meghódítani most sem sikerült, túl nagy volt a meleg, úgyhogy mehetünk vissza máskor is....
Szeptember - Az új tanév rendkívüli izgalmakkal kezdődött a gimi miatt, szerencsére Rékának jól sikerült a beilleszkedés, néhány héten belül olyan volt számára a gimi, mintha mindig is oda járt volna....Reggelente ragaszkodik hozzá, hogy busszal közlekedjen, az autós fuvarra soha rá nem fanyalodott eddig és nem is volt késésben. Barátai vannak, baráti köre alakul ki, amik remélem, hogy erősek és szorosakká válnak majd.
Zalán, 3 hónap itthoni gamerkedés után szintén besomfordált a suliba, mint akit lökdösnek....tök hihetetlen, de a hatodikat tapossa. Persze a reményem, hogy ötödik után könnyebb a hatodik, nem jött be, mert marhára nem könnyebb. Ez csak egyre nehezebb lesz.
Zalán idén sem választott sem új sportágat, sem új hobbit, Réka maradt a zeneiskolában, bár nem tudom, minek, mert szinte nem is gyakorol. A lovagláshoz is ragaszkodik heti 1-2 alkalommal.
A gimis ofő elég érdekes nő, megvolt az első szülői értekezlet is a gimiben.... Nem zártam a szívembe, mint a pedagógusok gyöngyét, jóval passzívabb, mint amihez az általánosban hozzá voltunk szokva, de sebaj. Addig nincs baj, amíg nem árt...ennyivel beérem.
Szeptemberben volt néhány csodás focimeccs, ami máig emlékezetes marad és a gólokat nem lehet elégszer visszanézni. Tavasszal bízunk a remek folytatásban, nagyon kellenek az ilyen élmények. Hajrá, magyar válogatott!! Hajrá minden magyar élsportólónak!
