Kedden tönkre ment a mosógép, szerdán kiválasztottuk az újat (és kimostam szerény szennyesünk M. mamánál) csütörtökön megnéztük a "Kiszemelt" karton csomagolását a MM-ben jobbról-balról, fenntről-lentről (kibontott nem akadt), pénteken majdnem hazahozta Tibi, szombaton leszállította a leszállító. Hurrrááááááá! Illetve el is hurcolták a régit. Lengethettem a zsebkendőm életem első mosógépe után. Isten veled, Whirlpool! Szerettünk, jó voltál hozzánk, hősiesen küzdöttél a szennyeseinkkel, amíg erődből futotta....
"Újoncka" még aznap elfoglalta előde pozícióját, futott egy üres programot, majd másnap egy igazit. A gyerekek tátott szájjal bámulták. Majd ücsörögtek is előtte, mint a moziban. Előltöltős mosógépet akcióban még nem láttak. Jó dolog, hogy gyerekzár van rajta.....
Szeretjük, simogatjuk, törölgetjük, kényeztetjük (na mondjuk, nagy átlagban nincs olyan nap, amikor ne mosnék), vigyázunk rá, mint a hímes tojásra. És reménykedünk erősen, hogy 5 évnél tovább bírja majd totálkár nélkül. Ha 8 évet megéri, ünnepelünk, ha a 10-et pezsgőt is bontunk. Ez utóbbiban, bevallom, nem hiszek.
Zalán emlékeiben mindenesetre éberen megragad a Media Markt, mint olyan, abban biztos vagyok. Az üzletből kifelé tartva - rohant, szokás szerint, mint akit kergetnek - akkorát esett, mint az ólajtó. Ahogy éppen oldalvást pillantottam, lassított felvételként még a röppályáját is lekövethettem, mielőtt végigszánkázott volna mindkét térdével azon a durva lábtörlőszerű szőnyegen....Volt ott könnytenger, ordítás dobhártya szaggató, vér és még vér.... (feltűnően élénk színű, talán ufó a gyerek??? Bár pirosnak piros.) ...véres Apa-ing.....Azért mostanra szépen gyógyul a bibi, még ha kiterjedt is. Mint az az alábbi képen jól látszik....a kisebbik seb.
A kutyabolond
Ha már kutya, Molly kutyám május elsejével betöltötte a 11. életévét. Szülinapi ajándékként (jobban értékelt volna pár kiló fogtisztító pálcikát vagy egy jókora velős csontot, az igaz, de ilyen az élet!) tegnap elvittük a kutyakozmetikába, hogy aztán ott hagyjuk a fele kutyát bunda, szőr és filcesedés formájában. Majd legközelebb lefotózzuk, elég röhejes, ahogy kinéz, kb. mint a birka nyírás után. Meztelen.
Réka a hétvégén tovább tökéletesítette bicó tudását, már csak a magabiztosság hiányzik, igazából tud kerékpározni. Még mindig nem dolgoztam fel, hogy ilyen könnyen megtanult. Én úgy emlékszem, apukám jóideig loholt mellettem seprűnyelet a nyergem alá illeszve, egész szálkás lett a termete, mire eltávolíthatta az a seprűnyelet...persze lehet, hogy rosszul emlékszem, az idő 5 évesként márképpen folyt velem, mellettem...nem tudom. Én mindenesetre futottam Réka mellett azért pár kilómétert tegnap, nehogy az aszfaltba fúródjon, de olyan ügyes, nem szükséges sokáig az óvó figyelmem. Viszont legalább van részem némi hájrezegetető testmozgásban.
Nyeregben
A hétvége az édesanyáké is volt, azaz anyukámé, Tibi anyukájáé, felköszöntöttük őket szépen, illő tisztelettel. Csak valamikor vasárnap este jöttem rá, hogy engem a kutya fel sem köszöntött, hoppááá, pedig én is az volnék. Nem kutya, anyuka. Tibi úgy nyilatkozott, roppant szimpatikusan és szívhez szólóan, hogy kaptam anyák napjára egy mosógépet, ennél több nem is kell. Hiányzott a két lurkó elém járulása egy-egy szál virággal vagy verssel, no...Szervezés hiányában azonban ez elmaradt. Én magamnak pedig már csak nem rendezhetek anyák napját, nem?
Az óvodában persze lesz anyák napja, hogyne lenne....éppen ma délután. Bár műsor idén semmi..... azt találta ki az egyik óvónéni. A gyerekek négyszemközt (van az nyolc is óvónőstül) köszöntik fel édesanyjukat, valami verssel. Hogy ez mekkora baromság! MIntha tudnák, hogy az én gyerekeimnél elmaradt a köszöntő. Még csak nem is reklamálhatok.
Az ajándékot már pár hete összeeszkábálták, de nem az oviban, ó, dehogy, a kreatív játszóházban, ami amúgy 500 ft-omba került. Ahogy először elolvastam mindezt a faliújságon, éppen nem voltam vasalt idegállapotban és azt gondolom, hogy valami egész magas értékekre szökhetett a vérnyomásom mérgemben. Ha buborék lett volna a fejem felett, mint a képregényekben, lett volna benne pár nyomdafestéket nem tűrő és igen elítélő, talán túlzó állítás is. A finom verzió: Hát persze, hogy könnyebb egy verset betanítani 26 gyereknek, mint verses, mondókás, dalos, mesejátékos műsorral elkápráztatni a hüppögő anyukákat és mamákat. Olyan hiányérzetem van, kár, hogy így alakult.
Véleményemet nem is rejtettem véka alá a többi anyuka előtt sem, akik éppen akkor az öltözőben tartózkodtak....plusz nem vettem észre, hogy a dadus a mosdóban éppen felmos...szóval ha eddig szerettek az óvónők, ezen túl biztosan nem fognak. Nem baj, mit számít?
Fél ötre beírtam magam óvónéni táblázatába, ma felköszönt engem a Réka öt perces időkeretben. Jó lesz az! Ha odaérek és el nem mos a zivatar Zalánostul, ami éppen most tornyosul felettünk....
