Nem is írtam, valahogy lemaradt az események özönében, hogy a múlt hétvégén korcsolyáztunk családilag a Holt-Tisza jegén!!! Ami engem illet, életemben először! Tibi már pénteken emlegette, hogy szerinte a hétvégére elég jó lesz a jég a szakemberek szerint. Ekkor még csak gyanakodva méregettem, ahogy dörzsölgeti a tenyerét. Másnap aztán előbányászta a korcsolyáját, amit még középiskolás korában kapott (de ez nem látszik rajta), hosszan nézegette és simogatta.....majd szombat reggel azzal kelt, hogy akkor irány a jég.
Délben el is indultunk. Fel voltam készülve, hogy én még aznap özvegy leszek. Mert hát az a Holt-Tisza mégiscsak legalább 5 méter mély, de lehet, hogy még több, talán 8 is és egy hajszálvékony (7 cm-es) jég fedi....Ki biztosít róla, hogy az be nem szakad az uram alatt? Na ugye, senki.
Ahogy kiértünk a vízpartra (vagyis jégpartra) kicsit magabiztosabb lettem, hogy talán este még lesz eleven férjem. Egész sokan koriztak a jégen és sehol semmi életmentő akció, sem hullaszállítók. A jég masszívnak és homogénnek tűnt. Ahol lesöpörték róla a havat, ott fekete (vészjósló) és tükörsima.
Igazából csodaszép volt ott minden. Olyan szépnek tűnt az élet. Sütött a nap, szikrádzott a hó, mindenhol vidám, mosolygós emberek (ami valljuk be, itthon elég ritka látvány), szóval élmény volt. Az uramat pedig régen láttam ilyen felszabadultnak és vigyorgósnak, mint a jégen. 13 éve együtt és nem is tudtam, hogy ennyire szeret korcsolyázni. Mióta együtt vagyunk, nem volt még ilyen jó minőségű jég a Holt-Tiszán. Még azt sem bántam, hogy egy idő után már nagyon fázott korcsolyátlan lábikóm.
Először csak a stégről készítettem videókat a fiúkról (ott korizott Tibi unokaöccse is), majd lentebb merészkedtem a jégre, később egész bentre is elkacsáztam. Az érdekes jelenet volt, amikor magamhoz tértem néhány percnyi "megfeledkezés" után és végiggondoltam, hol is állok pontosan....Lebandzsítottam a nagy feketeségbe, majd fel a sok vidám emberre és arra gondoltam. Normális vagyok én, hogy a hét méternyi gyilkos habok felett egy hét centis jégrétegen kockáztatom az életem?! Azzal kibandukoltam a partra. Később hallottam, hogy közepén akár 15 centis is volt az a jégpáncél.
Tibi később még este is ment egy kört a korcsolyával, amikor visszaért, csavarni lehetett a ruhájából a vizet. Azt az egyet sajnálom, hogy nem beszéltem rá, másnap is nyomjon le pár kört a korival, akkor zene is szólt a Holt-Tiszán és elfogyott pár hektó tea is. Hétfőre nem volt többé biztonságos a jég a plusz fokban.
Remélem, nem kell újabb 20 évet várni egy ilyen jégtakaróra....Addigra túl leszünk a hatvanon, a gyerekek is bőven felnőttek lesznek, talán már unokákkal is megörvendeztetnek (hát szerintem még azt azért nem.....) Siklunk majd a jégen, mi ketten, a papa és a mama, siklunk boldogan, mert újra befagyott a Holt- Tisza. 20 évente egyszer!
