Miután gondolatban majdnem megvádoltam a takarító nénit a suliban (aki egyébként egész kedves, amióta rájött, hogy én szoktam nekik is köszönni és emberszámba veszem őket), hogy eltulajdonította Réka sapkáját, ma Tibi megtalálta a kocsi ajtajában az oly sokat hiányolt fejfedőt. Fekete sapka, színes pöttyökkel, úgyhogy nagyon könnyű volt neki elbújni egy fekete ajtó műanyag zsebének mélyén. Vagy Tibi nem kereste eléggé, de ez mindegy is. Nem kell tehát többet azon agyalni, mint afféle botcsinálta Ms Marple, hogy hová rejtőzhetett a sapka kedd 16:50 és szerda 07:15 között (vagy 25, mindegy), mert az 16:51-kor már javában a Toyota gyomrában figyelt. Úgy örültem a sapkának! Nem egy világmárka és nem is egyedi darab, de ne veszítsünk már el rögtön egy egy napos satyót, amikor Réka igazából iskolai pályafutása alatt eddig radíron kívül nem igen vesztett el semmit (azt viszont kilónyit, de gondolom, ez teljesen normális. Szokott haza hozni is idegen radírokat, be szoktuk fogadni, ha nincs rajta monogram vagy név. (Nem szokott.)
Nos hát jól megérdemelt (?) betegágyamat nyomom éppen. Reggel meglocsoltam a virágokat a lépcsőházban (anyu minden begóniája és muskátlija nálunk vendégszerepel amióta anyu kórházban van és még marad is hetekig.) majd mint aki lefutotta a Londom maratont, úgy tértem vissza a lakás négy fala köz. Hinnye, ennek fele sem tréfa, rögtön bevettem mindenféle vitamint és gyógyszert, majd fekvő pozícióban kezdtünk a tanulásnak is Rékával. Amióta orrcseppet is nyomatok és melegítem az arcüregem, jobban vagyok. De hogy lesz e ebből hétfőn munka, az kétséges. Pedig pénteken megint elutazunk, ezúttal gyárat látogatni Ausztriába....Hát nem tudom. Gondolom, addigra csak meggyógyulok, ilyen gyárban még soha nem jártam, kíváncsi lennék.
Nem mellesleg van két picikét rázós beszerzésem is, az egyik Szibériából, a másik Ukrajnából...Nagyon remélem, hogy jövő héten legalább az egyik helyről megérkezik a várt minőségű és mennyiségű áru, mert már minden ki van fizetve, ami első beszerzésnél azért para. A finneknél is előrefizetés van, de az valahogy más, ott inkább izgalmas volt, hogy a várt minőség jön e (kb igen....) mint hogy egyáltalán jön e valami....a többedik fuvar után pedig rutin az egész. Ukrajna és az orosz piac viszont picit más. Még Románia is egyszerűbb sokkal, hiszen EU-s tagország, nem kell kínlódni vámmal, valamint fuvart szerezni is sokkal egyszerűbb. Ennyit erről.
Fekszem, mint egy darab fa. Hátha attól meggyógyulok. Főzni végül nem főztem semmit, a fagyasztóban végszükség esetére állomásoztatott lasagne-t szedtem elő és dobtam a sütőbe, hogy ebédeljünk. Pedig lenne dolgom bőven, van egy kazalnyi vasalnivalóm, aztán anyut is meg akartam látogatni a kórházban, ahová egész héten nem jutottam be, csak csomagot tudtam küldeni Tibivel, mikor mire van szüksége. Most mondjuk jó elintéztem, hogy nem igazán akar látni jövő hét végéig.....Aztán egy alapos takarítás is ráférne az egész lakásra, nem tudom, mit látnék, ha bekukkantanék az ágyak alá....Zalánnak kellene új papucs, mert a régit kinőtte és néhány új melegítőalsó is dukál neki, az mégiscsak kényelmesebb az oviban is. De hát most állj van és pihenj, fekszem és jár a mancsom a billentyűk során.
A gyerekeknek még két hét a suli és itt az őszi szünet. Rájuk fér, ami azt illeti. Pontosabban inkább...rám. De tudjuk, nem ez az igazi nehéz menet, hanem majd a tavaszi, azzal kurta tavaszi szünettel, ami mintha nem is létezne. Lesznek majd fogadóórák az utolsó héten hétfőn, amire még nem tudom, hogy megyek el, valószínűleg úgy, hogy közben mindkét gyerkőc velem lesz és majd tanulunk otthon, ha hazaérünk, a fogadóórák után. Tibinek elég a keddi és szerdai "különutak", amikor a gyerekeket hurcolássza. Nincs hozzászokva, na. Mondanám, hogy ideje hozzászoknia, de annak is örülök, hogy ennyit segít. Sok család nem tudja megoldani, hogy munkadidőben ide vagy oda szaladgáljon a csemetéjével, logopédia, sport vagy kreatív foglalkozásra....A hétfőin nem tanulás csak azért okozhat gondot, mert utána jön a kedd, amikor vívás van, vagyis csak a napközi áll rendelkezésre tanulni. Ha pedig szerdán ne adj Isten írnak valamiből....
Lesz még Tök Jó Nap is az utolsó tanítási napon a szünet előtt, ekkor mindenféle vidám program várja a gyerekeket, szeretni szokták, minden van akkor, csak tanulás nem. Aztán jövő héten lesz a fotózás is, amire végre valahára új fotóst szerződtetett az iskola, ugyanazt a hölgyet, aki az oviban készíti a gyerekekről a képeket. Így van némi reményem, hogy szép képek fognak készülni. Réka viszont az ásványkiállítást várja a legjobban, ahol minden évben legombolnak róla némi pénzt pár kő ill. ásvány fejében. Emellett el ne felejtsem befizetni majd az ebédjét Rékának, hétfőn és kedden lesz a napja, hogy ott lehet hagyni bő 10 000 Ft- ot a sulis kosztra.
Állítólag szép idő volt ma, olyan 20 foknak érezte Tiborom. Erről eszembe jutott, hogy közeledik a 7. házassági évfordulónk, merthogy aznap is csodaszép október végi időjárás volt, hogy csak a templomban fáztam kiskabát nélkül. Igazából ott sem, de mondták, hogy fázom, úgyhogy elhittem. Az évfordulónk éppen a fogadóóra napján lesz, hétfőn, hehe. Szerintem megünnepeljük előtte levő nap, hétköznap úgy sem látom színét sem az uramnak, nem hogy vacsoráznánk egyet valahol vagy akár csak meginnánk egy pohár bort. Ám most még nem tartunk ott, csak ott, hogy meg kellene gyógyulnom. Jaaaaj.....
