Tegnap újra haza látogattunk, anyuékhoz (mindig így mondtam, akkor is, amikor még apu otthon lakott....). Nagyon furcsa érzés volt. Egyrészről persze nagyon fájt a szívem, nem értettem, hogy minden ugyan úgy van, mégis semmi sem olyan, mint kb. 40 napja. Hogy lehet ez? A szokásos pedáns rend mindenütt, amit világéletemben csodáltam anyukámban, mert én nem vagyok erre képes.....a karácsonyi díszek még ott kanyarogtak az emeletre vezető lépcsőn, a virágok is vígan nyiladoztak, apu összehajtogatott ruhái a szekrényben. És nagy űr, hogy ő nincs sehol és nagy valószínűséggel már nem is lesz soha. Apu. Apukám. Az én apukám.....Milyen szép szó ez, tudtátok?
Olykor felkaptam a fejem, ha valami motoszkát hallottam, hogy mindjárt belép az ajtón. Megszimatoltam a mosdó feletti polcon ácsorgó after shave-et...az ő illata volt. Eszembe jutott, hogy hiába hoztam fánkot, ő már nem ehet belőle, nagy zsivalyt csaptak a gyerekek, fülsiketítőt késő este és már nem volt senki, akit zavart volna álmában....Hhhhhhhh.....
Még két hét van az alapítványi bálig, amit huszonakárhány éve az iskola (Rékáé) mindig megrendez kora tavasszal, idén éppen egy nappal a sokadik (12.) évfordulónk előtt Tibivel. Hétvégén muszáj volt beszerezni egy cipőt a nyitótánchoz (amit hagyományosan az elsősök adnak elő, írtam már erről???) szerencsére a második cipőboltban be is szereztem egy párt, Réka imádja, mert pántos, csilli-villi, nagylányos cipellő, ha rajta múlna, abban is aludna.
Idén orosz est lesz a bálon, amivel egy kicsit meg vagyunk lőve, talán a bolgáron kívül minden másnak jobban örültem volna, mint az orosznak (ilyen elfogult egy állat vagyok). Na mindegy, kijevi csirkét választottam magamnak, Tibinek inkább szűzérmét (asszem, azt) talán nem maradunk nagyon éhen. Én vettem magamnak egy ruhát és egy blézert, mert természetesen beállt a "nincsegyrongyomsem" effektus. Tibi úgy döntött, neki megfelel az esküvői öltönye (amit nem az esküvőn hordott először, hanem Réka keresztelőjén. Hát mi már más sorrendben pipáljuk ki az élet nagy eseményeit, no.) Cipellőt, feketét is kell még beszereznem, mert persze az sincs.
Pénteken történt meg velünk először, hogy mindketten elmentünk az ovi-suliba a gyerekekért. Én az oviban kezdtem, így a suliban már nem találtam Rékát, Tibi pedig a suliban és így az oviban már nem talált senkit. Itthon egyesült a család fél órára, amíg mindenki elropogtatott egy friss ropogós kiflit, amit én hoztam a pékségből. Gondolták a suliban a tantónénik, na ezek is jó kis házasságban élnek! Azt sem tudják, mikor kinek kell menni a gyerekért a suliba..... Egyébként igazuk is van, ami a házasságunkat illeti. Ha valami még nem dőlt össze körülöttem, az egyelőre (koppkoppkopp) ez....
Rékáéknál pénteken volt a TŰZHARC (afféle kidobós játék) verseny az alsó tagozaton, az A osztályok küzdöttek a B osztályokkal. Szegénykék kikaptak, Réka picit el volt szontyolodva. Loptam képeket a honlapról. Először úgy volt, hogy a szurkoló tábort fogja erősíteni, végül valahogy bekerült a csapatba is, ami miatt nagyon boldog volt. Én éreztem, hogy ki fognak kapni, akkora lányok és fiúk járnak abba az osztályba....nem is elsősnek néznek ki. Habár nem biztos, hogy van összefüggés....
Az ElsőBés csapat. Cukkerek, nem? Réka jobbról a harmadik fehérpólós tündér.
Zalán mostanság nagyon jól érzi magát az oviban (hála Máté és Milán jelenlétének, no meg Sankóról se feledkezzünk meg!). Az óvónénik szerint nagyon jót mulatott a farsangon, táncolt, beszélt, majdnem kibújt a bőréből. Öröm volt ezt hallani. Hétfőnként jár a nevtanba egy kis csoportos foglalkozásra M. nénihez (logopédus). Erről majd még írok, ha el nem felejtem....Továbbra is szívfájdalmam, hogy nem igen tanulnak verset vagy dalt az oviban, viszont M. néninél igen, úgyhogy ha másért nem, ezért önmagáért megéri járni oda.
Holnap újra hétfő, egy újabb hét kezdődik. Nekem a munkahelyemen vészesen közeledik a szezon eleje, talán még pár hét és még jobban felpörög az élet. Pedig eddig sem unatkoztam. Elmegy a cégtől kedvenc kolleganőm március 1-el, úgyhogy érte külön vérzik a szívem. Vigasztal viszont, hogy neki talán jobb lesz, hiszen fentebb lép a ranglétrán, sajnos, máshol. Vár még rám szülői értekezlet Zalánék csoportjában és folytatódik a diétám is, ami legalább a bálig tart. Eddig megszabadultam 4 kilótól (erre jó az influenza, semmi másra), amiből fél visszajött.....még 3 nagyon jó lenne, ha lepattanna rólam. Szűk ruhát vettem a bálra, minden zsírpárna látszik benne. Én állat!!!!
