A naccsoportos

Füstölgéseim, avagy ez is jól kezdődik.....

Negyedik hete jár Réka újra oviba és ma (azóta tegnap) fordult elő először, hogy én mentem érte az oviba. Persze Zalánostul. Réci meglepődött, de végül úgy döntött, örül nekem. Amíg készülődött, tollászkodott, búcsúzkodott a többiektől, óvónénitől, én csak tébláboltam tétlenül, gondoltunk egyet és lesétáltunk a Napraforgó csoporthoz, Zalán leendő bandájába. Megkerestük a jelét és a fényképét az öltözőben....először nem találtuk, végül meglett az, ott villogott a teljes fogsora a napocska jel mellett. Picit külön öltözik majd többiektől negyedmagával, ami jó. Vagy nem annyira jó, mert külön öltözik a többiekből, fene tudja. :)

Ahogy ott nyújtogattuk a nyakunkat, ismerkedtünk a helyzettel,  Cs. óvónéni is kijött a csoportból...szóltam neki, hogy minden valószínűség szerint jövő héten kezdjük az ovit. Meg is beszéltük a részleteket. Abban maradtunk, hogy hétfőn teljes menetfelszerelésben cuccolunk be az oviba, tehát takaró, lepedő, párna, váltásruha, ami csak egy ovisnak kellhet. Merthogy az összes gyerek olyan szépen beszokott, azok is, akik eddig nem jártak közösségbe, bizonyára ez lesz a helyzet a Zalánnal is. 

Picit meglepődtem, hol van itt az a szép elmélet, a szülői értekezleten hangoztatott a két hetes beszoktatásról? Sehol. Valahogy azt éreztem, hogy nem nagyon van kedvük ahhoz, hogy én ott ücsörögjek a csoportszobában és várjam, hogy Zalán akklimatizálódik. Ettől nem lett virágos kedvem és nyomban bizalmatlan lettem egy picit. Visszatartottam a mondandóm, mert igazából egyet értettünk abban, hogy az adott helyzet alapján járunk el, vagyis majdmeglátjuk Zalán mit fog szólni az ovihoz....hogy reagál a csoportra, újdonságokra. Mindössze annyit jegyeztem meg, hogy nem szeretnék (nem fogok) ott hagyni ordító gyereket. Megnyugtatott, hogy azt ők sem szeretnék, semmiképpen. 

Valahol megértem én, hogy nem biztos, hogy jó, ha 25 beszokott gyerek közé 3 hét után beül egy anyuka....de ez van, mi sem így terveztük. Zalán ismeretében én arra számítok, hogy egyedül be nem teszi a lábát a csoportszobába sem. Az ötlet, hogy én majd az öltözőben várakozok (volt erre valami haloványka utalás), nem tudom mennyire fog működni. Első nap nem hinném.

Közben hétfőtől be van húzva EBÉDRE és ők azzal terveznek, hogy OTT IS ALSZIK. Igazából ez csak akkor ülepedett le bennem, amikor haza értem. Hogy mivan??? Kizárt dolog, hogy Zalán ott akarna aludni. Most legalábbis ezt gondolom. Ott lesz 25 idegen gyerek, 3 idegen nő....szülők sehol, max. Réka, de az is elzárva az emeleten. Tényleg lenne annak reális esélye, hogy Zalán már első nap ott ebédelne és ott is aludna? Nélkülem? Szerintem esélytelen a dolog. Így utólag megbántam, ki kellett volna húzni Zalánt hétfőn és kedden még ebédről. Hol voltak a sarkaim, amire ráállhattam volna? Újra felmerül a kérdés, hogy hol van itt a fokozatosság a beszoktatásban? Meglátjuk, minden Zalánon múlik, de akkor is.....Végül óvónéni megérintette a vállam, hogy Anyuka is szokjon majd be, ha Zalán ügyesen be akarna illeszkedni a csoport életébe..... Megnyugtattam, hogy ezzel nem lesz gond. Azt már nem tettem hozzá, hogy legalábbis azon a szinten, amit az óvónénik ebből érzékelni fognak. A többi meg az én dolgom. 

Szoktunk beszélni az oviról Zalánnak, elvileg felkészült rá, ez a harmadik éve, hogy "oda jár"....Múltkor említettem neki, sokadszorra, hogy anya nem lesz ám ott az oviban, ugye érti, mire legyintett (elhessentett), hogy ezt már tudja, mondtam neki.... Oké. :)

Tény, Zalán önálló nagyfiú, kell neki a társaság, barátok, a közös játék, az ovis közeg, ovis élmények, szóval abszolút ott a helye. Valahol még büszke is vagyok rá, hogy milyen fajin ovis nagyfiam van. Nem mintha az én érdemem lenne, mert egy gyerek sem maradt még kisbaba szerencsére...plusz az óvoda kötelező dolog. Ráadásul jó csoportba került, aranyos óvó nénikhez (elvileg...)

Olykor azért elgyengülök. Este pl. egészen véletlenül volt itthon egy darab egyedül eltöltött órám és rögtön eszembe jutott, hogy ezen túl Zalán nem itthon alszik ebéd után?? Hát kihez bújik, amikor felébred? Macistakaróstul, mindenestül? Olyankor a leginkább kisfiús. Úgy bújik a vállamra, mint egyéves korában, csak közben mindene jóval hosszabb lett. Semmi más nem változott. Akkor elfacsarodott egy kicsit a szívem....De hamar elmúlt. Jó lesz ez az ovi, úgy döntöttem. Ha kell, majd én teszek róla, hogy úgy szokjon be, ahogy annak lennie kell.