Pizzatészta kinyújtva pihen, keleget a konyhában. Réka már türelmetlenül várja, hogy ehessen a pizzából, percenként nyúz.
- Anyaaaa, mi van a pizzával?
- Kel, szivem.
- De hiszen már felkelt! - csattan fel Réka türelmetlenül.
***
- Réka, megnézhetem a fogacskáidat? -nógatom egy nap.
- Nem. - jön az elutasítás.
- Naaaa....légyszives....
- Nem.
- Megszámolnám őket pedig. Tátsd csak ki, hagy vessek rájuk egy pillantást! - picit kinyitja a száját, eltűnik benne bal mutatóujja, aztán sorolja.
- 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10...ennyi van. - jelenti ki. Több, mint múlt alkalommal...
***
Vacsora közben Réka előadást tart csillagászatból. Elsősorban Tibire figyelek most, mert beszélgetünk, de egy fél mondat megüti a fülem.
- .... Ennek a Holdnak az a neve, hogy Teli. Telihold.....
***
Ovónők érkeznek hozzánk családlátogatásra. Délelőtt pogácsasütéssel foglalatoskodtunk, egyrészt az ovónénik, másrészt az estére bejelentkezett vendégek számára. Kérem Rékát, hogy kínálja meg pogácsával az ovónéniket, mire Réka fel is kapja a narancssárga kis tálat és az egyik ovónénit annak rendje és módja szerint megkínálja pogácsával. Aztán mint aki jól végezte dolgát, leteszi a tálat az asztalra és elindul játszani.
- Réka, L. ovónénit is kínáld meg pogácsával.- intem. Réka nem néz vissza, csak lezseren a pogácsás tál felé int.
- Ott van.....
***
Apa virágot és egy tálca süteményt hoz névnapomra. Réka nagyon örül, erősen feni a fogát a finomságokra, bár azok még a csomagolás alatt bújkálnak. Ahogy csomagolom ki a sütiket, hogy tányérra tegyem őket, Réka odapattan mellém.
- Miért kaptad? - bök a sütire
- Névnapom van, tudod.
- Ma anyák napja van?? - kérdezi csodálkozva
***
Séta közben egy szilvafa alá érünk, amely egy elhagyatott, üres telek előtt fordult idén is gyümölcsözőre. Szilva borítja a járdát, sok túlérett és széttaposott lila folt, melyet csigák rohamoztak meg. Éti is, de főleg meztelen csiga, amitől valamilyen okból (talán mert olyan guszták és szépek?) irtózom.
Réka imádja a csigákat, így leguggolt és vidáman szemléli, ahogy lakomáznak a csiguszok.
- Ez mi? - bök egy meztelen példányra.
- Az? Meztelen csiga.
- Hol a háza?
- Annak nincs háza.
- Ó...majd veszünk neki, jó, anya? Veszünk. - bólogat határozottan-elszántan.
***
Halász Judit szól a laptop-ból, amikor etetési idő következik, így én Zalánnal áthúzódom a hálóba. Réka kéri, hagy hallgathassa tovább a zenét. Hát persze, hallgassa. 2 perc sem telik bele, már nem érdekli a zene, egy könyvet hoz, hogy olvassam fel neki. Mivel szoptatok, megkérem, hogy a nappaliban felejtett laptop tetejét hajtsa le óvatosan, úgy majd elhallgat a zene.
Réka átszalad a nappaliba, majd rövidesen visszatér.
- No? Lehajtottad a laptop tetejét?- kérdezem.
- Le. Meghalt.....- mondja.
Hm.....Kevesebbet kellene tévézni.
Hm.....Kevesebbet kellene tévézni.
***
- Réka, mit jelent az, hogy "meghalt"?
- Nem tudom, semmit...- von vállat.
***
Volt egy csinoska zenélő dobozom, melyet ha felhúztam, piros szirmú virágok táncoltak rajta körbe-körbe. Azért a múlt idő, mert az idők során ismeretlen okból mindkét kisvirág eltört, a dobozt már nem használjuk. Egyik este azonban Réka előkaparja játékosdobozából az egyik kisvirág szárát, majd megtalálja nem sokkal később ugyanott a virágját is.
Fogja kis kezeiben a két fadarabot, majd annyit mond szomorúan.
- Ó....elvirágzott.....
***
- Hogy hívnak téged, Réka? - faggadja, L. nagyi.
- Dávid Réka Anna.
- És mikor születtél?
- Decemberben. 12-én.
- És hol?
- ....
- Hol, Réka?
- Hát a kórházban. - csóválja a fejét értetlenül Réka.
***
Híradó megy a tévében, amit félig meddig nézünk is. Valahogy kiszalad a számon a "hülye" szó, kommentálva az egyik hírszeletkét.
- Ilyet nem mondunk. - csap le rám Réka.
- Igazad van, ilyet nem mondunk. - ismerem el kelletlenül.
- Ha még egyszer ilyet mondasz.....Apa nagyon mérges lesz. - mondja szigorúan. Hogy nagyon tanul tőlem, az biztos.
***
Réka a fiókban matat, kutat, keres, közben talál egy doboz gyufát.
- ÁÁÁ, anya, kihúzom a gyufát! - hangszíne játékosan fenyegető.
***
Kocsiban ülünk, Tibi vezet, hátsó ülésen a két gyerek.
Alig indulunk el, Zalán rázendít.
- Anya, Zalán eltűnt! - kiált fel Réka egyszer csak.
Mint kiderült, Zalának egészen az orráig csúszott le a sapkája, ami nagyon nem tetszett neki.
***
Reggel van, Réka öltözködik. Már egy ideje rángatja magára a nadrágot, amikor észreveszi, valami nem stimmel. De vajon mi?!
- Anya... - szólal meg kissé zavartan. - Ez egy szoknya lett!
(Mindössze annyi történt, hogy mindkét lábát ugyanazon gatyaszárba dugta.)
***
A táblára rajzolunk, firkálunk. Réka cicákról és nyuszikról a számok világába kapcsol.
- Anya, rajzolsz nekem egy egyest?
- Persze. - és rajzolok egyet.
- És egy kettest? - azt is kanyarítok a huszáros egyesem mellé.
- De anya, ez egy kacsa! - kiált fel Réka és rajzol neki csőrt, lábakat, köré vizet...
***
Mostanában az estéim izgalmas vasalással telnek. Réka nem nagyon lelkes (én sem, de mit tehetek...)
Ahogy a vasalóállványt széthajtogatom nap nap után a nappaliban, Réka változatosan reagál.
- Anya, már megint vasalsz?!
vagy
- Anya, ne vasaljál már!
vagy
- Ne vasalj anya, majd megcsinálja apa!
***
Réka az agresszív kismalac.
- Anya, gyere már, segíts, nem érem el a kiflimet! - nyafog egy reggel. Nem először, 2 percen belül már sokadszor.
Én éppen pelenkát cserélek az öccsén, úgyhogy nem érek rá abban a minutumban.
- Réka, mindjárt megyek, csak megmosom a kezem, jó?
- NEM JÓ, NEM JÓÓÓÓ! Most gyere, mooooost! Nem jóóóóó! - azzal fel és alá ugrál finom dührohamában.
***
- Anya, anya, fáj a kisvesém...fááj...- panaszkodik egy reggel és a derekát tapogatja, hasát, hátát, mindenét. Nem tudom hová tenni a helyzetet, úgyhogy csak a néma megfigyelő szerepe jut nekem egyelőre.
- Úgy fáj a kisvesééém! - siránkozik tovább, engem egyre inkább zavarodottságból az aggodalom és a kétségbeesés felé taszajtva. Aztán kijelenti, hogy kakálnia kell. Kiszalad a bilire, mire utolérem, már kényelmesen elhelyezkedett.
- Nagyot kakálok. - néz fel rám komolyan. - Most már nem is fáj a kisvesém.
Volt egy csinoska zenélő dobozom, melyet ha felhúztam, piros szirmú virágok táncoltak rajta körbe-körbe. Azért a múlt idő, mert az idők során ismeretlen okból mindkét kisvirág eltört, a dobozt már nem használjuk. Egyik este azonban Réka előkaparja játékosdobozából az egyik kisvirág szárát, majd megtalálja nem sokkal később ugyanott a virágját is.
Fogja kis kezeiben a két fadarabot, majd annyit mond szomorúan.
- Ó....elvirágzott.....
***
- Hogy hívnak téged, Réka? - faggadja, L. nagyi.
- Dávid Réka Anna.
- És mikor születtél?
- Decemberben. 12-én.
- És hol?
- ....
- Hol, Réka?
- Hát a kórházban. - csóválja a fejét értetlenül Réka.
***
Híradó megy a tévében, amit félig meddig nézünk is. Valahogy kiszalad a számon a "hülye" szó, kommentálva az egyik hírszeletkét.
- Ilyet nem mondunk. - csap le rám Réka.
- Igazad van, ilyet nem mondunk. - ismerem el kelletlenül.
- Ha még egyszer ilyet mondasz.....Apa nagyon mérges lesz. - mondja szigorúan. Hogy nagyon tanul tőlem, az biztos.
***
Réka a fiókban matat, kutat, keres, közben talál egy doboz gyufát.
- ÁÁÁ, anya, kihúzom a gyufát! - hangszíne játékosan fenyegető.
***
Kocsiban ülünk, Tibi vezet, hátsó ülésen a két gyerek.
Alig indulunk el, Zalán rázendít.
- Anya, Zalán eltűnt! - kiált fel Réka egyszer csak.
Mint kiderült, Zalának egészen az orráig csúszott le a sapkája, ami nagyon nem tetszett neki.
***
Reggel van, Réka öltözködik. Már egy ideje rángatja magára a nadrágot, amikor észreveszi, valami nem stimmel. De vajon mi?!
- Anya... - szólal meg kissé zavartan. - Ez egy szoknya lett!
(Mindössze annyi történt, hogy mindkét lábát ugyanazon gatyaszárba dugta.)
***
A táblára rajzolunk, firkálunk. Réka cicákról és nyuszikról a számok világába kapcsol.
- Anya, rajzolsz nekem egy egyest?
- Persze. - és rajzolok egyet.
- És egy kettest? - azt is kanyarítok a huszáros egyesem mellé.
- De anya, ez egy kacsa! - kiált fel Réka és rajzol neki csőrt, lábakat, köré vizet...
***
Mostanában az estéim izgalmas vasalással telnek. Réka nem nagyon lelkes (én sem, de mit tehetek...)
Ahogy a vasalóállványt széthajtogatom nap nap után a nappaliban, Réka változatosan reagál.
- Anya, már megint vasalsz?!
vagy
- Anya, ne vasaljál már!
vagy
- Ne vasalj anya, majd megcsinálja apa!
***
Réka az agresszív kismalac.
- Anya, gyere már, segíts, nem érem el a kiflimet! - nyafog egy reggel. Nem először, 2 percen belül már sokadszor.
Én éppen pelenkát cserélek az öccsén, úgyhogy nem érek rá abban a minutumban.
- Réka, mindjárt megyek, csak megmosom a kezem, jó?
- NEM JÓ, NEM JÓÓÓÓ! Most gyere, mooooost! Nem jóóóóó! - azzal fel és alá ugrál finom dührohamában.
***
- Anya, anya, fáj a kisvesém...fááj...- panaszkodik egy reggel és a derekát tapogatja, hasát, hátát, mindenét. Nem tudom hová tenni a helyzetet, úgyhogy csak a néma megfigyelő szerepe jut nekem egyelőre.
- Úgy fáj a kisvesééém! - siránkozik tovább, engem egyre inkább zavarodottságból az aggodalom és a kétségbeesés felé taszajtva. Aztán kijelenti, hogy kakálnia kell. Kiszalad a bilire, mire utolérem, már kényelmesen elhelyezkedett.
- Nagyot kakálok. - néz fel rám komolyan. - Most már nem is fáj a kisvesém.
