DJ pultom

Nem emlékszem, hogy az utóbbi 10 évben anyuéknál (illetve most már anyunál) aludtunk volna akármilyen felállásban is. Egy gyerekkel, két gyerekkel, gyermektelenül, mindegy. Ám most mégis ez történt, mert anyunak kellett a segítség. Egyébként folyamatosan kellene még heteken át, de hát ugye a lehetőségek meglehetősen korlátozottak.

Fenn aludtunk az emeleten, abban a szobában, amit valamikor anyuék hálónak terveztek, ám aztán hamar rájöttek, hogy annak túl nagy. És hát bizony messze is van a fürdőszobától, mármint a földszintitől, mert az emeleti soha nem lett felszerelve zuhanytálcával vagy vécével. Csupán a csempézés lett készen annak idején 40 éve. Szóval az úgynevezett Nagyszobában aludtunk. Ami vagy 25 éve kb. tesómék vendégszobája, ha hazatérnek néhány napra.

Itt sok minden bújik meg a szekrényekben, pl. az összehajtott karácsonyfa, ami soha nem lett széthajtva az utóbbi években, már karácsonyra sem, mert anyu inkább az ötven centi műfenyőt díszíti, azzal könnyebb a dolga. Vagy a tartalék kések, amiket szettben vett meg anyu vagy 5 éve, aztán el lett róla alaposan feledkezve. Illetve az a kacsasütő tál is itt figyel valamelyik szekrény gyomrában, amit tőlem kapott anyu egyszer karácsonyra, de hát vigyázni kell a dolgainkra felkiáltással nem hogy kacsát nem látott soha, de a konyhát sem. Mármint a tál.

A szekrények tele vannak gondosan lefűzött csekk és számla szelvényekkel, anyu 50 éves leopárd mintás bundájával, amiben ovis koromban filmsztárnak képzeltem magam, az ünnepi evőeszközkészlettel, anyu fátyolüveg gyűjteményével, a régi-régi fotókkal, bizonyítványokkal, okmányokkal, damaszt abrosszal és végül, de nem utolsó sorban tesóm Tesla magnójával. Már nem is emlékeztem, hogy itt ennyi minden kuksol. Ahogy felmértem a terepet, egyszer megszólal Réka.
- Anya, nem is mondtad, hogy nektek van DJ keverőpultotok.
- Micsoda? - megfordulok és akkor látom, hogy megtalálták gyerekkorom, kb. 1986-ban vásárolt lemezjátszóját, melynek még fa teteje és burkolata volt.
- Ez egy lemezjátszó! - szólok én, de nem hisznek nekem. Egészen addig, amíg elő nem kapom az egyik Első Emelet lemezemet. Felhördülnek, amikor a fekete lemez előbukkan a tokjából. Nem hiszik el, hogy bármi lejátszható található a korongon, úgyhogy beüzemeljük a lemezjátszót. Még emlékszem, hogy kell bekapcsolni, bár nem ördöngősség. Felhangzik a zene, a gyerekek oda és vissza vannak a lelkesedéstől, vadul ugrálni kezdenek az ágyon. Persze a lemezjátszó ezt nem bírja és nagy csikorgással egy másik dal közepére ugrik. A gyerekeknek el kell magyarázni, miért történt. 30 év telt el a lemezjátszós korszakunk óta és  ufóként tekintenek a lejátszóra. Dj pult, na persze....:)

Nyitány

Nagyon durva, de túl vagyok az 1500. bejegyzésen. Úgy, hogy korábban két rövidebb blogom is volt a freeblogon, a ZalánosVárandós, meg a mai szemmel naív, elsőgyerekes Popinapló. 1500 bejegyzés 2010 óta...Hát hihetetlen. Jó sokat ki tudnék törölni. 

A kamionunk nem érkezett meg a megrendelt és kifizetett szállítmánnyal. Csaknem 50 m3 faanyag a távoli Szibériából. Nem tudok mit mondani. Nem is nagyon lehet. Nyikolaj, a szállítónk természetesen elérhetetlen, eltűnt, mint a láthatatlan ember. Hát ez van. Nem kifejezetten az én hibám, de érzem azért a felelősség árnyékát.

Nem főztem  vacsorát, rendeltem kaját. Habár van még a hűtőben paradicsomos kápi is. meg egyáltalán, az sem hal éhen, aki a hűtőre akar támaszkodni. Mondjuk ,tej az nincs. Viszont sütöttünk Rékával csokis muffint, amolyan "amit találunk beledobjuk" alapon. Így lett bele téve darált dió a tavaly karácsonyról kimaradt dióból, meggylé valami 3000 éves meggybefőttből, 3 negyed doboz vaj, csoki, amin már kicsapódott az a fehér izé (kakaóvaj?) és még ki tudja mi. Sárkányfű, bagolyvese és lepkeagyvelő. Ha már Halloween....Finom lett, nagyon. Dobott rajta anyu lekvárja, a sárgabarack. Az íze nem érződik ugyan, de szaftos és könnyű lett tőle.

Holnap visszük haza anyut a kórházból 5 hét után. Sütök brassóit pulykából vagy csirkéből, jó sok fokhagymával (bocsi, eredeti brassói recept!) és uborka salátával vagy céklával. Görög sali is jó lenne, de már nincs szezonja. Pecsenyét is szeretnék lesütni egy tepsinyit, hogy legyen mire rájárni ebben a 4 napban, ami vár ránk a hosszú hétvége keretében.

Rékáék marha sok házit kaptak a szünetre. Matekból valami 24 oldal a Hajdús könyvben, ami végre megjött. Állítólag könnyű feladatok, dehát....Magyarból József Attila kutatómunka, ami szokás szerint nem a gyereknek házi, nyilván, hanem nekem. Fotókat nyomtatni, életrajzot kiírni, egyebek. Én megtiltanám az ilyen házikat, amit a gyerek maga nem tud abszolválni. Nem is értem. Van még sok egyéb házi is, de nem sorolom, nem is érdekel, majd jövő hét közepén visszatérünk rá.

Nem jön a pizzám, késik....

Már tiszta ciki, de megint muszáj megemlítenem, hogy 4 kosár vasalni valóm van. Mivel összesen csak 3 kosaram létezik, a gyerekek egyik nagy, zöld IKEÁS dobozát is befogtam. Reggel nem találtunk bugyit Rékának, végül valahogy Tibinek sikerült az ÉN bugyogóim között a fiókban. No comment. De nem érdekel, ma nem csinálok semmit. Teljesen kész vagyok. Valahogy fel kell magam szívni jövő szerdára, vagy legalább az őszi szünet végére, mert mi lesz velem?

És hogy mire vágyom? Patyolattiszta lakásra, nyugalomra, békére, a stressz teljes hiányára, jó filmekre, frissen sütött pogácsára (amivel nem én kínlódom), finom ételekre, sütögetésre, sütire, meleg otthonra, sok nevetésre, a gyerekek ölelésére, forró teára, tejszínhabos tejeskávéra, gesztenyepürére, az osztrák úton félbe hagyott könyvem kiolvasására.

Kellemes hétvégét és csöndes emlékezést mindenkinek!

Vasalástól vasalásig

Ma már szerda van és a lakást újra elöntötte a vasalásra váró ruhák halmaza. Én nem tudom, hogy van ez, de tényleg olyan, mintha nem csak négyen laknánk ebben a lakásban, hanem bérmosást is vállalnék jó pénzért. Ilyenről azonban nem tudok. Ráadásul újra a nappaliban áll a szárító, már nem járnék jól, ha a teraszon száradnának a ruhák. Csakhogy a ruhák halmát meg idebenn elég ferde szemmel nézem. Grrr….Igyekszem nem morogni. De előtte még elmondom, ma megint reggel fél nyolckor jutott eszébe Rékának, hogy nincs kész a német házija. Vagyis nem jutott eszébe, dehogy is, én kérdeztem rá, mert a német házi hiányáért fekete pont jár, résen kell lenni. 3 feketepont meg egy egyes. Oké, lehet utólag bemutatni a házit és akkor törlődik a feketepont, de lássuk be, ez elég macera, minek kockáztatni.

Este kérdeztem ötször, mutassa meg, elő azzal a házival! Végül fél 10 lett és valahogy elfelejtődött, megbíztam a csajban, hogy tényleg megírta. Erre reggel volt még annyi idő, hogy biztosra menjek. Nagy nehezen előhúzta a táskája mélyéről a lapot, amin a házinak kellett volna állnia. Hát üres volt mindkét feladat, eléggé kitöltetlen. Lettem olyan ideges, nem kell mondanom. Bevallom, még kiabáltam is vele. Aztán elküldtem öltözni, cipőt húzni, én meg megírtam a háziját. Ne küldjétek a gyereket olyan suliba, ahol az oktatott idegen nyelvhez hozzá sem tudtok szagolni! Nagyon nagy szívás tud lenni, már bocsánat, hogy ilyet írok. Ha Réka franciás lenne, már valószínűleg lenne egy bazi nagy egyese a MOZA naplóban. Tibi ugyan picit tud franciául, legalábbis tanult, de ő meg letojja magasról a sulis dolgokat. Egyébként ő teszi jól. Most reggel is azt mondta, hogy minek a para, kap egy egyest és kész. Megérdemli, nem?? Ezen elgondolkodtam abban a fél percben, amíg a saját dolgaimat tuszkoltam a táskámba és igyekeztem elhagyni az otthon melegét. Melegét.....a saját idegbajomat.

Közben Zalán tegnap bejelentette, hogy nem akar vívni. Majd amikor Réka könnyedén elengedett valami olyasmit, hogy nem baj, majd ő, mármint Réka nyeri sorra a versenyeket, Zalán meg nem, egyből meggondolta magát. Remélem is, hogy nem gondolta komolyan. AZ igaz, hogy az utóbbi két órán nem vívtak és ennek meg van az a hátránya, hogy kisfiam türelmét veszti. Mondtam Tibinek, hogy ne is gondolkodjon abban, hogy Zalán nem vív, az a heti egy alkalom belefér az időbeosztásba bármikor….Persze látom én, hogy még 2 év kb. ebben a csoportban….lehet, hogy sok lesz Zalánnak, mert vezetékkel, élesben, vívóruhában csak Réka korosztályával lenne és még Réka is kicsi oda, úgyhogy nem tudom, mi lesz. Pedig nagyon sajnálnám, ha ezt is feladná, mint a focit vagy az úszást. Egyelőre túl korai lenne, úgyhogy ragaszkodom, hogy járjanak és csinálják. Az biztos, hogy múlt héten még úgy jött haza a vívásból, hogy szupi volt…

Természetesen nem tudok szétszakadni. Mostanában látom, hogy Réka olyan anyás lett, fokozottan, talán a nyomás terhe alatt is, amit az iskola és egyéb elfoglaltságai miatt vannak rajta….Most három este zsinórban velem akart elaludni. Első este még leráztam (persze finoman, volt puszi és sok ölelés, ezaz…)második este úgy voltam vele, hogy nem érek rá, ott a hegynyi vasalás. Aztán megbántam, főleg, hogy a vasalnivaló fittyet hány arra, hogy én egész hétfő este izzadtam a vasaláállványnál….nem sokat apadt. Elhatároztam, hogy kedd este teljesítem az óhaját, ha akarja és hát persze, hogy akarta. Belém csimpaszkodva aludt el….öhöm…vagyis én aludtam úgy el, hogy ő belém csimpaszkodott.

Tegnap nyílt nap volt a zeneiskolában, vagyis be lehetett menni a hangszeres órákra. Persze Tibi nem ért rá, én meg megint nem értem rá, elég feszült a hangulat az utóbbi hetekben az irodában. Mondjuk, szabim sincs, egy nap mínuszban vagyok legalább. (Mi december közepe táján be fogunk zárni újévig, ami jóóó.) Szóval egyikőnk sem ment, este kaptam is egy sms-t, hogy sajnálja a zenetanár….Én is sajnálom, azt meg főleg, hogy nem tudok több helyen lenni egyszerre vagy hogy főállású anya nem tudok lenni életem végéig a jelenlegi fizum mellett. Azért október elején lesz még egy lehetőség, arra majd megpróbálok elkéreckedni….ehh…..Negyed háromtól van az óra. Még ha négytől lenne….

Réka egyébként tök ügyes, bámulatos, már miket tud. Olyasmit, amit én, zenét soha nem tanult meg nem ért. Pl. tud kottát olvasni. Múltkor mesélte, hogy elszolmizált egy dalt úgy, hogy nem is tudta, hogy tud szolmizálni. Már fel kell tudni ismerni a hangokat ránézésre a kottából (CDEFGÁHCÉÉÉÉ), nekem ez sem megy, egyedül a G hangot tudom hol van, azt is csak azért, mert ugye a violin kulcs az G kulcs.

Egyébként hogy miért utálja a szolfézst, még nyomozom, mert utána mindig azt mondja, hogy tök jó volt, aztán megint kesereg, hogy nem akar heti 2x járni….Rejtély. Sajnos a házikban nem tudok neki segíteni, de nagylelkűen azt mondtam neki, mindegy, milyen jegyet kap, csak ne bukjon meg szolfézsből. Hát nézett is rám nagy szemekkel, hogy tán megbolondultam?  

Hétfőn írtak nyelvtanból, ma tollbamondásból (hétvégén gyakoroltunk, tegnap nem), holnap meg matekból, amire eddig nem gyúrtunk, talán már írtam, úgyhogy adott a délutáni program. Témazáró nagydolgozat. Ehh….Amit gyakorolni kell még, illetve kellett volna az utóbbi hetekben, az a 3 jegyű számok összeadása és kivonása. Illetve kétjegyűek, de az eredmény már háromjegyű lesz, na így pontos. Úgy adnak össze,hogy először a tízeseket, utána az egyeseket, majd a kettőt össze. Én is így szoktam, szóval a módszer ismert. Osztásból a 120:40 120:4 típusúakat nyomják, elvileg nem okozhat gondot, elvileg hibátlanra is meg tudja írni, csak hát ugye az elmélet meg a gyakorlat….

Közben haladok a névnapi, szülinapi és karácsonyi ajándékokkal is, ami a gyerekeket illeti, a GLS futára már ismer. :) Máris rendeltem egy rakás könyvet, "majd jó lesz valamikor, valamire" alapon, 3 doboz legót és Rékának egy kotta állványt, amit annyira kért. Ennek a végösszege egy kisebb vagyon,, de hát minden évben rácsodálkozom erre. Az adventi naptár is legó lesz idén, édességet nem akartam, a mütyűrökkel idén sem időm, sem kedvem szöszmötölni, úgyhogy így intéztem. Persze lesznek finom falatok, naná. Kinéztem pl. Stührmer szaloncukrokat, amelyek híresen finomak és hát van annyi édesség karácsony táján. Pl. mézeskalács vagy mézes kekszek.  Annak ellenálltam, hogy a Mikulás csomagot jó előre összeállítsam. :)

Bezzeg ez a nyavalyás vasalni való, ezzel nem boldogulok, szélmalom harc, nem is győzhetek tartósan, esélytelen. :) Mondanám, hogy jön a hétvége, abból is a hosszú, de remélem, hogy nem akkor vasalni fogok végestelen végig....! 

Fogadóóra másképp

Hát igen, más volt ez a fogadóóra valahogy. Egyrészről rögtön azért, mert ugye másik tantónénik vannak és nincs két egyforma ember, hogy lenne ugyanolyan a fogadóóra? Valahogy úgy éreztem, hogy máshol van a hangsúly. Eddig úgy ültem a fogadóórán, mintha hájjal kenegettek volna, olykor lopva szétnéztem a teremben, hogy a tantónéni még mindig hozzám beszél-e és ha igen, akkor vajon nem téveszt e össze valakivel, akinek egyenesen zseni a gyereke. Szóval mindig szuperlatívuszokat hallgathattam és közben örültem, mert arra jöttem rá, hogy ezek a tantónénik ISMETIK  a gyerekem, tudnak róla néhány kulisszatitkot.

Most a két tantónéni szinte közrefogott, egyszerre beszélhettem kettőjükkel (elmúlt években egy teremben ugyan, de külön ücsörgött a két tantónéni). Rögtön azzal fogadtak nevetve, hogy bár ritkán találkozunk és SOHA nem beszélünk (hiszen nem találkozunk, úgy nehéz is volna), simán kitalálnák, kinek az anyukája vagyok, mert olyanok vagyunk, mint két tojás, én és Réka. Ezen elszórakoztunk egy kicsit és én úgy tettem, mint aki érti, miről beszélnek. Én ugyanis nem látom a hasonlóságot, azt a borzasztó nagyon nem. :)

Igazából azon volt a fókusz, hogy van e gond. Mivel Rékával nincs, így nagyon komoly témák nem is merültek fel. Én megkérdeztem, hogy leadhatja e Réka az atlétikát, mire elirányítottak Zs. nénihez, akit még annyit sem látok a suliban, mint a saját tantónénit.....úgyhogy félig-meddig feladtam a törekvésem. Majd jövő félév elején. Vagy jövőre....

Ofő szájából elhangzott az úgy tűnik kihagyhatatlan mondat: Tanulni, tanulni, tanulni. Hát nem tudom, ettől én mindig ficeregni kezdek a széken, mert idegen nekem ez a hozzáállás alsó tagozatban, de emelkedjünk ezen túl! 

Szóval Rékával minden rendben, aktív, érdeklődő, minden érdekli, mindenben benne van, órán sokat zsizsikel (vagy hogy is mondták??), mocorog, olyan, mint egy sajtkukac, oda kell figyelni, hogy lekössék. Szokott is unatkozni órán, szokta mondani. Vannak hiányosságai, elmaradt házi, otthon felejtett holmi, ezért kapott négyest szeptemberi és októberi szorgalomra. Viszont biztattak, hogy lehet ez még jobb is, lesz még ez jobb is. 

A háj tehát elmaradt, mármint a kenegetésem, amúgy van belőle deréktájon egy-két kiló, viszont kedvesek voltak a tantónénik, valahogy merevebb fogadtatást vártam, de végül olyan jól elbeszélgettünk. Persze nem ismerik úgy, mint É. és E. az első két osztályból, akkor egészen más lett volna a fogadóóra, velük, de hát ez a helyzet az adott, úgyhogy nem nyivákolok. É. azért alapított a gyerekeknek egy dráma szakkört, írtam is neki a facebookon, hogy örülök, hogy van közös órája idén is a csodálatos 3. B-s gyerekekkel. Visszaírt, hogy nagyon jó őket újra látni, olyan kreatívak. fogékonyak és cukik a drámás csoportja....Tudom, hogy nagyon szereti őket.

Fél hétre értünk haza. Villámgyorsan összevágtuk a matek házit, vagyis kijavítottam a hibákat vacsifőzés közben, aztán még valamit átnéztünk, de meg nem mondom mit....De most megyek, mert a gyerekek már ágyban, de elfelejtettem átnézni Réka német háziját, az meg volt ma is, lesz holnap is, mármint házi, úgyhogy van dolog. Jó éjt!

Miért vagyok ideges?

Hát ez egy jó kérdés. Erre mondaná Tibi, hogy nekem ebben nincs nehéz dolgom, könnyen fenn vagyok a plafonon. Ez így is van, meg nem is. Sokszor tényleg piszlicsáré dolgokon fennakadok, máskor meg elengedek könnyebben dolgokat...Mikor milyen lelkiállapotban kapnak el az események.

Most megint amiatt vagyok mérges, mert Rékának négyes lett az októberi szorgalma és magatartása is. Pont kiszúrtam az imént a MOZA naplóban ezeket a jegyeket. Igazságtalan. Próbálom elengedni, letojni, nem könnyű...

Utolsó hét következik az őszi szünet előtt, de ez inkább vészjósló dolog, mint örvendetes, mert ilyenkor mindig annyi felmérőt írnak. Majdnem ZH-t pötyögtem, no az még odébb lesz...TZ az. Nyelvtanból holnap a mondatfajtákból, az oké. Tollbamondásból szerdán, na az már neccesebb. Ma este írja egy anyatársam, hogy matekból is várható TZ, talán már holnap. HEH?? Arra nem számítottam, bár ha alaposabban megnéztem magamnak a matek könyvet, hát nem lepődtem meg. Viszont mi még idén matekból nem tanultunk semmit a házik mellé, nem volt időnk, ami TZ előtt nem így szokott lenni....Úgyhogy bízom benne, hogy holnap nem írnak, vagy ha mégis, Réka kirázza a kisujjából a nyavalyás mértékegységeket rákészülés nélkül is. Ő egyébként nem tud semmilyen témazáróról, de mivel a héten ki-kimaradt órákról, nem mehetek biztosra. Elmaradt egy órája a fogorvos miatt, egy másik meg az okt 23-i ünnepségen való részvétele miatt.  

Ha már fogorvos, sajnos a két elszíneződött tejfog mára lyukas lett, úgyhogy oda a lyuktalanságnak így 9 évesen...de barázdazárással elvileg helyre hozták neki. Pont egy hónap múlva megyünk fogorvoshoz, a saját kedves doktornéninkhez, majd megmutatjuk neki a kérdéses fogacskákat. Gyorsan csekkoltam mi a helyzet Zalán szájában, huh, azok hibátlanok és hófehérek. Nem nagy dráma, mert Rékának sem a maradó fogaival vannak gondok, de így is elgondolkodtam, a hétvégi bevásárló körút alkalmával nem vettem semmi édességet. Max. sós mandulát és joghurtot. Vége a nasinak, mondtam is a gyerekeknek, hogy TK keksz vagy gyümi, semmi Dörmi, túrórudi vagy ilyesmi. Esetleg fogmosás előtt fél órával. :) Nem mintha cukorkával tömnénk, de azért van mit csökkenteni a cukor szintünkön, ahogy kiértékeltem a helyzet állását.

Közben Zalán lebetegedett, pénteken este arra jöttem haza Ausztriából, hogy lázas. Tibi nem vette észre. Pasik.....Most úgy néz ki, kedden elvisszük orvoshoz, vagy a torka vagy a mandulája, nem tudni, mert semmi baja, csak ippen lázas nurofen után 5-6 órával és fáj egy kicsit a torka. Neki két hetes lett az őszi szünet. Ezzel párhuzamosan lemondtam (mármint magamban, nem kérdezett senki :)) a keddre tervezett szülői értekezletet Zalán csoportjában, sajnos szelektálnom kell és ezt nem ítéltem annyira fontos dolognak. 

Holnap fogadóóra a suliban, majd délelőtt ha lesz agykapacitásom, összeírom a kérdéseimet a tantónéniknek, mert jegyzetek nélkül kevés dolog fog eszembe jutni. Begyemben van a magatartás szorgalom jegy, de egyébként sok bajom nincs velük. Csak az, ami talán az összes iskolában befigyel, hogy túl sokat várnak el a gyerekektől több szempontból is és túl nagy rajtuk a nyomás. Jó, nyilván nem kell minden különórát rápakolni a gyerekre, Rékának ugye lehetne 14 órával kevesebb elfoglaltsága, de hát az mind olyan, amit szeret. Ja tényleg, meg kellene érdeklődnöm, hogy leadhatjuk e azt atlétikát, ha a vívást nyomjuk. Bízom benne.

Az előbb jutott eszembe, hogy holnap lesz a hetedik házassági évfordulónk. Mintha most lett volna. Tibi minden évben ezt mondja. Dehogy, olykor mintha ezer éve lett volna.  Valamelyik délután konkrétan arról beszélgettünk, hogy 2002-ben vagy 2003-ban találkoztunk. Nem tudtuk eldönteni. Úgyhogy ez már vagy Alzheimer vagy Parkinson, én nem tudom, de ez az első év, amikor egyikőnk sem emlékszik. :))) De arra igen, hogy mennyi szép emlékünk van együtt, hogy milyen boldog évek voltak ezek, még ha nem nehézség nélküliek. A gyerekek a legnagyobb kincseink és mi sziklaszilárdan számíthatunk a másikra. Most visszaolvastam, mit írtam az elmúlt években megemlékezésül a posztokban, jókat vihogtam a "MI mondtuk" rovatokon. Idén nem futotta ilyesmire sajnos, pedig ha lenne időm elmélyedni, biztos jutna eszembe néhány vicces fordulat. Majd töröm a fejem, hátha utólag meg tudok örökíteni néhány ránk jellemző párbeszédet. :) 

UI: Amúgy  2003-ban találkoztunk szerintem. Én arra szavazok.

2009

                                                                              2008

2015

Kirándulunk

Amikor csütörtök este  a szomszéd lány (némi túlzás, mert anyuka és csak néhány évvel fiatalabb nálam) hazaesett Madridból, ahol hivatalos úton volt, mi már valamennyien ágyban voltunk. Pislogtunk először a sötétben, majd kifelé a folyosó felé, ahol nyitva hagytuk a fényeket, hogy apa majd ne a koromsötétbe érkezzen haza. Hallottuk, ahogy a szomszéd srác lecsörtet, kinyitja a kaput, fény villant a lépcsőházban, majd még az is felszűrődött a nagy csöndben, hogy hogy örült lenn a banda, hogy újra együtt a három tagú család. 

Ez volt valamikor 9 órakor este és én éppen hat óra múlva már javában pakolásztam, öltöztem, hajnali 3 órakor, hogy utazzunk Ausztriába egy gyárat meglátogatni. Persze 10 órakor hazaesett Tibi, leült vacsorázott, Zalán is kiosont hozzá, szóval valamikor fél 11 körül szenderedhettem el. Éjfélkor még felkeltem pisilni és kettő körül is, hogy nem aludtam e még el.....Visszaidézve azokat az időket, amikor hajnali 7-kor írtunk ZH-t és reggel nyolcra Pesten kellett lennem valami vizsgán (pár évvel később) és nekem hányingerem volt a kialvatlanságtól, ahhoz képest egész friss és ropogós voltam. 

Kiosztottuk a szendvicseket, akinek volt hozzá kedve, ihatott egy kör pálinkát vagy vodkát is (nyilván a sofőr nem jelentkezett), majd villámgyorsan elfoglalta mindenki a helyét a buszon. Tényleg meglepően gyorsan. Mire észbe kaptam, már csak elöl volt hely és engem a sofőr mögötti sorba irányítottak. Na most ha valahol utálok ülni, az pont a sofőr mögötti ülés. Egyből láttam, hogy nincs biztonsági öv, esett az eső, sötét éjszaka volt és nekem a nyavalyás sofőr háta mögött kellett ülnöm hajnali négykor egy 20 fős buszon...Hát nem voltam feldobva. 

A busz csuda kényelmetlen volt, semmiképpen nem távolsági járatra volt tervezve. Nekem nem is volt hová tennem igazán a lábam, ha előrenéztem, semmi mást nem láttam, csak a sofőr hátát...de nem nyavalyogtam, mert én voltam az egyetlen, aki mellett nem ült senki, képzelem, hogy akinek utitársa volt, az extrán kínlódott. Amíg fel nem kelt a nap, fogalmam sincs, mit csináltam. Először arra gondoltam, ha baleset ér bennünket, ezen az ülésen (tudjátok, sofőr mögött) tuti kinyiffanok, aztán törölgettem az bepárásodott ablakot zsepivel, de persze újra és újra bepárásodott, végül feladtam. Gondolom, elszundíthattam, illetve éhes is lettem, úgyhogy az egyik becsomagolt szendvicset megettem, a legkisebbet, a fokhagyma szagú rántott husisat. 

Az úton végig esett az eső, nem szakadt és zuhogott, de kitartóan csepergett. Valamikor fél 8-kor álltunk meg Győrnél. Nem is, negyed 8 volt, mert akkor telefonáltam haza, nehogy elaludjon a banda és egy, az álomtól érces hangú Tiborral beszéltem. Nem mertem megkérdezni, hogy Réka felébredt e már, inkább küldtem sok puszit nekik és emlékeztettem az uram, hogy írtam egy listát a napi el nem felejtendő dolgokról. Nem tudott a listáról, ezek után pláne nem akartam tudni, hogy ki van ébren a családból, ki nem.  

A határon háborítatlanul átgurultunk, lassítottunk, lassítottunk, majd minden ellenőrzés nélkül továbbrobogtunk. Ahogy világos lett, olvasni kezdtem, hogy teljen az idő, az Özvegy című könyvet. Nagyon jó volt, egészen belefeledkeztem. Aztán, ahogy osztrák területen robogva rájöttem, hogy immár nem autópályán haladunk, inkább figyeltem a falvakat, amelyek mellett elsuhantunk. Egy idő után olyat játszottam magammal, hogy vajon hány falun kell átmenni, mire egy olyan házat látok, ami nem úgy néz ki, mintha tegnap fejeződött volna be a fejújítása. Ami egy kicsit legalább lepukkant. Elég sok falun áthaladtunk, sokszor csak néhány házat látva belőle, de baromi sokára botlottam egy ipari melléképületbe. 

11 órakor pontosan megérkeztünk. Kaptunk egy láthatósági mellényt, melynek viselése kötelező a gyárban, majd bevezettek bennünket a "kantinba", ahol az automatából mindenki annyi kávét vagy kakaót ihatott frissítésként, amennyit akart. Volt öltöző, zuhanyzó és wc is, mind fullos tisztaságon pörgött (na jó, az öltözőt és a férfi wc-t igazából nem néztem meg) Ezt csak azért említem, mert egyedül voltam nő a vendégeink és a cégünk alkalmazottjai között is, de talán a gyárban is ritka a nő, mert a női szakasz kulcsos volt, hozzá a kulcsot el kellett volna kérnem a kantinos lányoktól, ha éppen nem lett volna a kulcs a zárban. 

Először a fűrészüzemet néztük meg, ami tényleg élmény. Hogyan lesz a kéreg nélküli farönkből deszka vagy padló....Érdekes volt. Másfél óra múlva ebédet kaptunk szintén a kantinban, ami picike volt, mi húszan pont elfértünk benne, ha azt az asztalt nem számoltam, ahol már ült néhány "helyi lakos". Volt valami krémleves, ami szerintem póréhagyma leves volt, de a fiúk szerint gombaleves, hát rájuk hagytam, ha nekik gomba, hát gomba. Sűrű volt, a kanál szinte megállt benne, de finom. Volt még töltött csirke "generálszósszal" nyakon öntve, rizi-bizi és vagy 4 féle zöldség köret. Szerintem minden magyar az uborkasalátát választotta. :) Kapros-joghurtos volt. 

Ezután következett a gyalu üzem a lambériával, majd a pellet gyár, végül a gerenda üzem. Ez utóbbi kettő éppen nem üzemelt, így élvezeti értéke kisebb volt és addigra őszintén szólva el is fáradtam. Végül 3 óra volt, mire újra buszba ültünk  és elindultunk hazafelé. Előbb még készült néhány fotó a bandáról, céges is, meg össznépes is. Jók lettek, ma átküldött néhányat A. (aki a főnököm). Hazafelé is leginkább olvasgattam és igyekeztem keveset inni, hogy minél ritkábban kelljen  pisilnem. Hogy hol és mikor léptünk át a határon, nem tudom, mert éppen akkor elbóbiskoltam. Éjjel 11-kor értünk a telephelyre, ahonnan átpakolt mindenki a saját járművébe és hazafelé hajtott. Itthon, amikor  végre ágyba bújtam, olyan fáradtságot éreztem, hogy attól nem tudtam elaludni, csak forgolódtam. Persze aztán idővel sikerült.

A gyerekek másnap panaszkodtak, hogy újabban túl sokat utazom. Ami kicsit vicces, bár tényleg ez  a második utunk volt 2 héten belül, azt hiszem. Most egyelőre nincs tervben több, bár A. (aki a főnököm), jövő héten Szibériába utazik négy napra. Szerintem nem lesz egy vidám út és amúgy sem vágyom semmilyen olyan kiruccra, ami "ottalvós", úgyhogy örülök, hogy én maradok. 

Ez pedig itt a csipet-csapat. :) Ugye milyen szépek vagyunk? :))) 

Üdv Ausztriából!

Ma 2:45-kor keltem.4:15-kor indultunk Graz felé.Kb. 11-re érünk a gyárba.
Addig olvasok.Az özvegyet Fiona Bartontól.
Majd írok hétvégén!

Egy rejtéllyel kevesebb

Miután gondolatban majdnem megvádoltam a takarító nénit a suliban (aki egyébként egész kedves, amióta rájött, hogy én szoktam nekik is köszönni és emberszámba veszem őket), hogy eltulajdonította Réka sapkáját, ma Tibi megtalálta a kocsi ajtajában az oly sokat hiányolt fejfedőt. Fekete sapka, színes pöttyökkel, úgyhogy nagyon könnyű volt neki elbújni egy fekete ajtó műanyag zsebének mélyén. Vagy Tibi nem kereste eléggé, de ez mindegy is. Nem kell tehát többet azon agyalni, mint afféle botcsinálta Ms Marple, hogy hová rejtőzhetett a sapka kedd 16:50 és szerda 07:15 között (vagy 25, mindegy), mert az 16:51-kor már javában a Toyota gyomrában figyelt. Úgy örültem a sapkának! Nem egy világmárka és nem is egyedi darab, de ne veszítsünk már el rögtön egy egy napos satyót, amikor Réka igazából iskolai pályafutása alatt eddig radíron kívül nem igen vesztett el semmit (azt viszont kilónyit, de gondolom, ez teljesen normális. Szokott haza hozni is idegen radírokat, be szoktuk fogadni, ha nincs rajta monogram vagy név. (Nem szokott.) 

Nos hát jól megérdemelt (?) betegágyamat nyomom éppen. Reggel meglocsoltam a virágokat a lépcsőházban (anyu minden begóniája és muskátlija nálunk vendégszerepel amióta anyu kórházban van és még marad is hetekig.) majd mint aki lefutotta a Londom maratont, úgy tértem vissza a lakás négy fala köz. Hinnye, ennek fele sem tréfa, rögtön bevettem mindenféle vitamint és gyógyszert, majd fekvő pozícióban kezdtünk a tanulásnak is Rékával. Amióta orrcseppet is nyomatok és melegítem az arcüregem, jobban vagyok. De hogy lesz e ebből hétfőn munka, az kétséges. Pedig pénteken megint elutazunk, ezúttal gyárat látogatni Ausztriába....Hát nem tudom. Gondolom, addigra csak meggyógyulok, ilyen gyárban még soha nem jártam, kíváncsi lennék. 

Nem mellesleg van két picikét rázós beszerzésem is, az egyik Szibériából, a másik Ukrajnából...Nagyon remélem, hogy jövő héten legalább az egyik helyről megérkezik a várt minőségű és mennyiségű áru, mert már minden ki van fizetve, ami első beszerzésnél azért para. A finneknél is előrefizetés van, de az valahogy más, ott inkább izgalmas volt, hogy a várt minőség jön e (kb igen....) mint hogy egyáltalán jön e valami....a többedik fuvar után pedig rutin az egész. Ukrajna és az orosz piac viszont picit más. Még Románia is egyszerűbb sokkal, hiszen EU-s tagország, nem kell kínlódni vámmal, valamint fuvart szerezni is sokkal egyszerűbb. Ennyit erről.

Fekszem, mint egy darab fa. Hátha attól meggyógyulok. Főzni végül nem főztem semmit, a fagyasztóban végszükség esetére állomásoztatott lasagne-t szedtem elő és dobtam a sütőbe, hogy ebédeljünk. Pedig lenne dolgom bőven, van egy kazalnyi vasalnivalóm, aztán anyut is meg akartam látogatni a kórházban, ahová egész héten nem jutottam be, csak csomagot tudtam küldeni Tibivel, mikor mire van szüksége. Most mondjuk jó elintéztem, hogy nem igazán akar látni jövő hét végéig.....Aztán egy alapos takarítás is ráférne az egész lakásra, nem tudom, mit látnék, ha bekukkantanék az ágyak alá....Zalánnak kellene új papucs, mert a régit kinőtte és néhány új melegítőalsó is dukál neki, az mégiscsak kényelmesebb az oviban is. De hát most állj van és pihenj, fekszem és jár a mancsom a billentyűk során. 

A gyerekeknek még két hét a suli és itt az őszi szünet. Rájuk fér, ami azt illeti. Pontosabban inkább...rám. De tudjuk, nem ez az igazi nehéz menet, hanem majd a tavaszi, azzal kurta tavaszi szünettel, ami mintha nem is létezne. Lesznek majd fogadóórák az utolsó héten hétfőn, amire még nem tudom, hogy megyek el, valószínűleg úgy, hogy közben mindkét gyerkőc velem lesz és majd tanulunk otthon, ha hazaérünk, a fogadóórák után. Tibinek elég a keddi és szerdai "különutak", amikor a gyerekeket hurcolássza. Nincs hozzászokva, na. Mondanám, hogy ideje hozzászoknia, de annak is örülök, hogy ennyit segít. Sok család nem tudja megoldani, hogy munkadidőben ide vagy oda szaladgáljon a csemetéjével, logopédia, sport vagy kreatív foglalkozásra....A hétfőin nem tanulás csak azért okozhat gondot, mert utána jön a kedd, amikor vívás van, vagyis csak a napközi áll rendelkezésre tanulni. Ha pedig szerdán ne adj Isten írnak valamiből....

Lesz még Tök Jó Nap is az utolsó tanítási napon a szünet előtt, ekkor mindenféle vidám program várja a gyerekeket, szeretni szokták, minden van akkor, csak tanulás nem. Aztán jövő héten lesz a fotózás is, amire végre valahára új fotóst szerződtetett az iskola, ugyanazt a hölgyet, aki az oviban készíti a gyerekekről a képeket. Így van némi reményem, hogy szép képek fognak készülni. Réka viszont az ásványkiállítást várja a legjobban, ahol minden évben legombolnak róla némi pénzt pár kő ill. ásvány fejében. Emellett el ne felejtsem befizetni majd az ebédjét Rékának, hétfőn és kedden lesz a napja, hogy ott lehet hagyni bő 10 000 Ft- ot a sulis kosztra. 

Állítólag szép idő volt ma, olyan 20 foknak érezte Tiborom. Erről eszembe jutott, hogy közeledik a 7. házassági évfordulónk, merthogy aznap is csodaszép október végi időjárás volt, hogy csak a templomban fáztam kiskabát nélkül. Igazából ott sem, de mondták, hogy fázom, úgyhogy elhittem. Az évfordulónk éppen a fogadóóra napján lesz, hétfőn, hehe. Szerintem megünnepeljük előtte levő nap, hétköznap úgy sem látom színét sem az uramnak, nem hogy vacsoráznánk egyet valahol vagy akár csak meginnánk egy pohár bort. Ám most még nem tartunk ott, csak ott, hogy meg kellene gyógyulnom. Jaaaaj.....

Elütések

Bocsánat, olyan sokat félrepötyögök, nézzétek el nekem! Igyekszem korrigálni!

Megint péntek

Újabb villámgyors héten vagyunk túl. Hétfőn ugye Romániában voltunk egész nap. Kedd reggel úgy is ébredtem, hogy tőlem akár péntek reggel is lehetett volna az energiaszintem tekintve. 

Kedd emlékezetes húzása volt, hogy Tibi vitte vívni Rékát suli után. Aznap volt először rajta új sapkája, amit igazából télre vettem, de úgy megtetszett neki, hogy az őszi cidriben is magára húzta. Utoljára, mert még aznap délután elveszett és meg sem találtuk soha többé. Először a vívóteremnél kereste buzgón a sapkáját, akkor még majdnem unottan figyeltem, ahogy kutat-keres, cikázik, mert az gondoltam, valamelyik elnyűtt tavaszi-ősziről van szó. Amikor Réka felvilágított, hogy az új sapit nem találja, nyomban más színben láttam a világot. Nem lett meg és Tibi sem találta a kocsiban, sem a csomagtartóban. Akkor még mindig ott volt az esély, hogy a napközis terem előtt a  padon maradhatott és majd reggel jól megtaláljuk. Tibi korán odacaplatott, még fél 8 előtt, amikor éber gyermek nem sok jár arrafelé, de semmi. Csak a hűlt helye. Hogy hol tűnt el 16.50 és másnap reggel 7:20 között, fogalmam sincs. Ennyi. Réka keservesen sírt. Nem tudtam mit mondani, főleg, amikor rájöttem, hogy nem az ő hibája, a sapka tulajdonképpen Tibi kezéből vált köddé.

Szerdán Tibi vitte Zalán vívni, miután az reggel úszni volt az oviban, majd a Nevtanban sulielőkészítőn. Erről jut eszembe, sulielőkészítő. Igazából nem is ilyen lovat akartunk ám, Egyelőre egyedül van Zalán, pedig pont az lett volna a lényeg, hogy a többi gyerek előtt fel tud e oldódni, ha válaszolni kell egy kérdésre vagy el kell mondani egy verset. Mindegy, nem panaszkodom, mert olyasmiket játszanak, aminek köze van az iskolaérettséghez (napok, hónapok, évszakok, számok ésatöbbi), szóval nem válik kárára, szeret is járni. Talán majd később lesz csoportos is. Egyelőre lehet, hogy korai, nem gondolkodnak a szülők a következő tanévben, a jelenlegit próbálják túlélni.  

Na szóval szerdán volt vívóórája Zalánnak, bár lógó orral jött haza, hogy nem is vívtak egyáltalán. Azért megy jövő héten is. Legalábbis remélem. Tibi morgott, hogy nem mentem Zalánért, nem váltottam őt, ahogy elvitte az órára a kispasit....neki meg ezer dolga van és nem tudott dolgozni. Hát az a helyzet, hogy a héten két nap tudunk Rékával tanulni itthon, ez a hétfő és a szerda. Kb. 1,5 órát. Úgyhogy éppenséggel az óra vége felé be tudtam volna esni a vívóterembe, ha muszáj, de inkább vacsorát főztem. Egyébként is esett az eső...Szóval a szerdai nap képlékeny, mert Tibi úgy tűnik, nem nagyon hajlandó ücsörögni egy órát a vívóknál. Pedig reméltem, hogy igen, így nekem csak két nap kell szaladgálnom Réka után este a sötétben....

Csütörtökön Réka vívott, én is beültem az óra utolsó fél órájára. Nagyon aranyosak a vívópalánták, bár Réka a legkisebb. Inkább 4-5-6. osztályos a banda, bár ezt már valahol írtam. Mindegy, a másik csoportba, Zalánéba túlkoros lenne Réka és egyébként sem menne már oda át, ha küldenék sem, mert a fehér ruha és az igazi kard/tőr íze megcsapta, hogy ilyen totális képzavarral éljek....Szóval ügyesek a gyerekek, látom némelyik gyerek mozdulataiban a több éves munkát....

Hazasétáltunk, aztán átfutottuk a német szavakat negyed órában, mert úgy néz ki, minden héten német dolgozatot írnak, annyira örülök neki. Most a számokból, irányokból, színekből írtak, ami még mindig ismétlés, de már helyesírással együtt számít. 

Csütörtök délután kutyakolbászt vettünk a közértben, mert ma az oviban az Állatok Világnapját ünnepelték és a helyi Kéz a Mancsért Alapítvány minden évben várja az adományokat ebből az alkalomból.  Cserébe mindig hoznak pár kutyust, akiket a gyerekek kényeztethetnek, simogathatnak. Ma délután láttam, hogy valaki hörcsögöt is hozott be az oviba (bár a faforgács alá nem láttam be), képzelem mennyire örült a sok gyereknek és a fülsiketítő zsivajnak egész nap....Mármint a hörcsög.

Ma meg péntek van és nekem tegnap óta fáj a torkom, a fene egye meg! Iszom a teát, vitamint kapkodok, igyekszem pihenni (haha, szalad a ház....és nem szalad el a vasalni való....), remélem, hétfőre elmúlik. Őszintén remélem. 

Tiboromból nem sokat láttam a héten, a gyerekeket szigorúan lefektettem 9 óra után és velük együtt én is mély álomba merültem  elég gyorsan. Főleg amióta nem vagyok valami jól. Azt tudom, hogy késő éjjel jött haza többször is, olyan későn, hogy csak reggel nyugtáztam, hogy egyáltalán hazaérkezett valamikor....

Hétvégi tervek? Gyógyulni, erőre kapni és valahogy tisztaságot és rendet varázsolni a lakásba. Másra momentán nem vágyom....Mondjuk, főzni sem ártana, mert a mai pácolt tarjám zöldségestől és püréstül szinte még ma este semmivé válik. Kezdhetem holnap elölről. 

Nem tudtam már....

... mi hiányzik.....:) Ahogy baktattunk hazafelé a vívóteremből, Réka elújságolta, hogy új különórája van és imádja, ez a dráma. A régi magyar tanítónénije tartja, gondolom, ez extra vonzó tétel volt a szemében. Ennek ellenére kb. olyan volt ezt hallani, mintha nyakon öntenek egy vödör langyos vízzel. Pont azon morfondíroztam hétfőn, hogy döbbenet sok különórája van Rékának és ahelyett, hogy tétlenül szemlélődöm (én csak a vívásért vagyok "hibás"), nem kellene esetleg beavatkozni??? Hétfőn karaktertánc (ugribugri zenére, egy adott koreográfiát tanulnak fél évig legalább.), majd napközi után szolfézs. Kedden dráma (ugye...ezek szerint mától), furulya R. nénivel (hangszeres óra), este vívás másfél órában. Szerdán csodák-csodája semmi. Csütörtökön ismét vívás másfél órában és pénteken ismét szolfézs, illetve rajziskola. Ez a legjobb az egészben, csak rajzolgatnak, beszélgetnek csöndesen 3-4 tanórában. Ám ha összeszámoljuk, mindez hány tanórára jön ki, hát valami ijesztő szám jön ki....

Különórák:

1. tánc
2. szolfézs
3. dráma
4. furulya
5.6. vívás
7.-8. vívás
9-11. rajziskola
12. szolfézs

Valamit kihagytam. De mit? Ja, igen, atlétika!

13. atlétika

 Eh....Na mindegy, ameddig mindet annyira szereti....Mondjuk, a szolfézst nem, de anélkül nincs furulya és nem lesz  fuvola sem, szóval azt csinálja összeszorított fogakkal. Ma kérdeztem tőle vegyes érzelmekkel:
- Milyen volt a vívó óra? - mire sugárzó mosollyal intett, hogy szuper. 
Eh...eh...Szóval mostanában ezt sem hagyja abba. Majd csak lesz valahogy. Úgy még sose' vót....

Az mindenképpen biztató, hogy ma vívás után nem volt hulla fáradt. Remélem, csütörtökön sem lesz az. Uff, holnap már szerda. Hogy repül az idő? Mondtam már?

Nem tudtam már....

... mi hiányzik.....:) Ahogy baktattunk hazafelé a vívóteremből, Réka elújságolta, hogy új különórája van és imádja, ez a dráma. A régi magyar tanítónénije tartja, gondolom, ez extra vonzó tétel volt a szemében. Ennek ellenére kb. olyan volt ezt hallani, mint ha nyakon öntenek egy vödör langyos vízzel. Pont azon morfondíroztam hétfőn, hogy döbbenet sok különórája van Rékának és ahelyett, hogy tétlenül szemlélődöm (én csak a vívásért vagyok "hibás"), nem kellene esetleg beavatkozni??? Hétfőn karaktertánc (ugribugri zenére, egy adott koreográfiát tanulnak fél évig legalább.), majd napközi után szolfézs. Kedden dráma (ugye...ezek szerint mától), furulya R. nénivel (hangszeres óra), este vívás másfél órában. Szerdán csodál-csodája semmi. Csütörtökön ismét vívás másfél órában és pénteken ismét szolfézs, illetve rajziskola. Ez a legjobb az egészben, csak rajzolgatnak, beszélgetnek csöndesen 3-4 tanórában. Ám ha összeszámoljuk, mindez hány tanórára jön ki, hát valami ijesztő szám jön ki....

Különórák:

1. tánc
2. szolfézs
3. dráma
4. furulya
5.6. vívás
7.-8. vívás
9-11. rajziskola
12. szolfézs

Valamit kihagytam. De mit? Ja, igen, atlétika!

13. atlétika

 Eh....Na mindegy, ameddig mindet annyira szereti....Mondjuk, a szolfézst nem, de anélkül nincs furulya és nem lesz  fuvola sem, szóval azt csinálja összeszorított fogakkal. Ma kérdeztem tőle vegyes érzelmekkel:
- Milyen volt a vívó óra? - mire sugárzó mosollyal intett, hogy szuper. 
Eh...eh...majd csak lesz valahogy. Úgy még sose' vót....

Elvileg a vívás kiválthatja a karaktertáncot és az atlétikát, bár Réka azt is imádja. Emellett, lehet, hogy már túl régen elkezdődött ahhoz a tanév, hogy változtassunk a dolgokon ebben a tanévben. Vagy legalábbis a félévben.

Szép álmokat!

Ez a hét is láblógatósan kezdődött, nem mondom. Hajnali 7 órakor célba vettük Gyulát, annak is a túloldalát, és még azon is túl, Romániában, hogy meglátogassunk egy hordó gyárat. A hordó nem igazán izgat bennünket, bár biztosan gyönyörűeket készítenek, hanem inkább az, amit a "hulladék" fűrészporból készítenek.Megnéztük a gyártást, a terméket, megbeszéltük, milyen legyen a csomagolás, kiderült, hogy van tűzifa is, úgyhogy itt én indultam is volna haza, mint aki jól végezte dolgát. Kaptunk ebédet is, valami leszűrt bableveslébe fűzött tészta volt a leves, a másodikféle pedig babpüré, sült szalonnával és káposztasalátával. Kicsit fura volt, különösen, hogy olyan szépen meg volt a terítve a vadonatúj irodaházban, nem is voltam éhes, de megkóstoltunk mindent. Utána a igyekeztünk haza, majd pontban háromnegyed öt előtt öt perccel landoltam az iskola előtt. Olyan sokat ültem akkorra kocsiban, hogy némileg még szédelegtem is.

Most meg - a nap legvégén - hulla fáradt vagyok és fáj a fejem.  Van ez a meccs a tévében, Lettország-Magyarország, remélem, nyerünk!

Réka most mondja, hogy nem találja a német füzetét. Nem remek?

Zalán szerdán kezdi az úszást, most látom, hogy kicsi rá az uszis papucsa. Jellemző! 

Nini, Tibi éppen haza pottyant!

Rékának ötös lett a magyar nyelvtan témazárója. Már a román határ előtt értesültem erről, arról azonban már csak itthon, hogy a lesz az neki LESSZ és az ÁLL-t úgy írta, hogy áljon....Pedig ezek olyan bagatell hibák, nem gondoltam, hogy ilyet még be tud nézni. Na mindegy, ötös lett, nem morgok ám! Majd holnap a német. Két hiba, hármas, köszönjük szépen! 

Fú, nem érdemes többet írnom, annyira fáj a fejem. Tibi azt mondja, igyak pálinkát, de nem fogok, nagyon tiltakozik a gyomrom. 

Mégis, valami jóval kellene zárnom. Lássuk csak! Holnap kedd. Van itthon wasabis mogyoró. És villányi termelői bor. Ez utóbbiból mindjárt legurítok egy pohárral, aztán elteszem magam holnapra. Szép álmokat!

Hétköznapi

Csütörtökön szakadt az eső álló nap. Amikor Rékáért kellett mennem a vívóterembe, akkor aztán zivatart megszégyenítően. Engem nem különösebben zavar az eső, van egyfajta hangulata, jobban is csúszik egy csésze forró zöld tea, amit annyira szeretek....egészen addig, amíg ki nem kell menni a szakadó esőbe és bőrig ázik az ember még akkor is, ha esernyője van és viszonylag zárt cipője...Nahát ilyen volt a csütörtök. Viszont szerencsém volt, mert Tibi nővére ráért, így el is vitte Rékát edzésre, illetve haza is hozott bennünket. Hálás voltam érte.

Réka utolsónak fordult ki a szocreál folyosóról,  mely az öltözőket rejti, majd leomlott mellém a kanapéra. Eléggé megijedtem, ami azt illeti, mert teljesen kimerültnek tűnt. Valami baj van? Beteg lesz? Van láza? Nem győztem faggatni, hogy fáj e valamije....összeveszett valakivel...végig mentem a szóba jöhető ügyek listáján, de csak pihegett a lány, hogy semmi, csak elfáradt....Akkor hasított belém, hogy hát igen, ez a lány pont 12 órája nyomja, akkor indult el a suliba és negyed 8 lesz kb., mire elterülhet a kanapén ismételten. Ráadásul 8. órában van nekik órarend szerint egy testnevelés óra. Előtte B héten öt óra, vagyis összesen hat, A héten 4, összesen 5. Ezek után még elbattyog (na jó, kocsival robogtak) még egy dupla vívóórára. Ha úgy vesszük, nem csoda, hogy Réka kimerült, az én örökké fáradhatatlan Rékám. Lehet, hogy öregszik. :)

Itthon aztán szó sem lehetett tanulásról, bár általában fél órában szoktunk egy kicsit németezni - most hogy ezt leírom, annyira perverznek hangzik - de most csak adtam neki inni, leültettem a jó meleg nappaliban és rohantam, hogy felszolgáljam nekik a vacsorát. Hogy erőre kapjon. Volt egy kis csirkefalatka, ez az, fürdés, fogmosás, táskába bepakolás, aztán villámgyorsan villanyoltást rendeltem el. Az az igazság, hogy addigra fél kilenc lett, ami másnak alapból a hétköznapi, mezei takarodó, de nálunk ez nagyon jó időnek számít. Mármint korainak. Ágyba bújtunk, illetve ők az enyémbe, aztán szundit rendeltem el, mondván, hogy annyira fáradt vagyok, biztosan én alszom el legelőször. De nem, mert ebben a pillanatban, tökéletes időzítéssel hazajött a ház ura. A gyerekek meg kirobbantak az ágyból. Grr....Rékát hamar sikerült visszaterelnem, összebújnom vele és el is aludtunk egész gyorsan szerintem, de Zalánnal persze más volt a helyzet, vele esélyem sem volt. Így éjjel arra ébredtem félig-meddig, hogy ketten tehénkedünk a nagy ágyban, a fiúk bizonyára a nappaliban vertek tanyát, hiszen egy ideje már nem férünk el négyesben a hitvesiben....Vagy hát elférni elférünk, de akkor valamelyik felnőtt biztos nem alszik vagy merev nyakkal, háttal ébred.

Szóval kemény hetünk volt. Pedig semmi különös nem történt, csak Zalán eljutott logopédushoz és iskolaelőkészítőbe, vívó edzésre, Réka vívni és iskolában is járt, valamint tanultuk is (hát nem sokat....de nem is baj. Nyolc évesen ne tanulja már szét magát, mint némely gyerkőc az osztályban.) Munkahelyemen sem volt egyszerű, főleg a pénteki nap...na mindegy, már elmúlt. Azért voltak jó pillanatok, pl. amikor az orosz szállítónk azt írta, hogy reméli, pihentető hétvégén lesz...mire visszaírtam neki, hogy hát nem tudom, van két gyerkőcöm, de majd megpróbálom. Mire visszaírt rögtön, hogy tudja, miről beszélek, neki 3 gyereke van. :) A cseh fiú (gondolom, hogy az, sosem láttam, csak beszéltem vele telefonon, de még inkább leveleztünk) meg azzal dicsekedett, hogy megy majd wellness-ezni három napot...Hát az is tud élni! Most hogy belegondolok, nem is volt olyan rossz ez a hét. :) Múlt pénteken meg "céges buli" volt. Na hát az is. A következő volt:

Időpont:  15:45, péntek délután
Főnök: - Maradsz?
Én: - Őőőő...nem, megyek....(bolond ez, gondoltam, végre péntek, ekkor gondolja, hogy túlórázom önként??)
Főnök: - Nem maradsz?? De hát miért? Maradj már!

Én: - ....(gyanakvón hallgatok) 
Főnök: - Rendelünk pizzát és lesz sör. Alkoholmentes is.
Én: - Talán ünneplünk valamit?
Fönök: - Igen, minden idők legnagyobb havi betvételét....xy milliót...
Én: - Nekem soha nem mond senki semmit!!!!!!

Végül persze maradtam, jó volt, bár olyan fiatal a banda, hogy nem tudok velük mit kezdeni. Ez persze maradjon közöttünk. :)  Helyesek, aranyosak, arra emlékeztet, milyen volt 20 évesnek lenni, mindig rácsodálkozom, hogy mennyire más. Benyomtam egy pizzát, talán magyarosat, legurítottam egy gyümölcsös sört, aztán valamikor 7-8 között haza hozott a főnököm. Állítólag lesz majd csapatépítő buli is, ami vacsorával indul, sörözéssel folytatódik, majd bowlingozással végződik....nos, a vacsorán még biztosan ott leszek. A többit inkább kihagynám. Habár, ha van a sörözőben Csíki sör....

Zalán vívásáról meséltem már? Fogalmam sincs. Majd visszaolvasom magam, aztán írok róla, ha nem.

Arról biztos nem írtam, hogy anyukám kb. 2 hete elesett kerékpárral. Néhány órával később kórházba vittük és kiderült, hogy combnyaktörése van. Sokkot kaptunk. Még aznap éjjel megműtötték és most rehab-on van a kórházban. Még 3 hétig legalább. Egyelőre úgy néz ki, hogy felépül, de még sokáig nem lehet igazán tudni. Kb. egy év, mire az a csont összeforr rendesen.  Fontos, hogy a csontok nem mozduljanak el. Lám, már tudok róla írni, eddig nem ment....

Na szóval azon tűnődtem fél napot, hogy vajon nincs e túlterhelve ez a lány, fogja e bírni a rendszeres vívóórákat. Igazából elnézve a többi gyereket, egyik sem volt cseppet sem kókadt, talán csak a kezdeti nehézségek? Meglátjuk, hogy alakul. Lehet, hogy sokat vállal...oda kell figyelnünk rá. Elvileg heti egy alkalommal is részt lehet venni az edzéseken. Viszont Zalánnak drukkolok nagyon, hogy tartós legyen a lelkesedése és még sok-sok évig vívjon.

Zárójelben: Múlt éjjel végignéztem Szilágyi Áron döntőbeli vívását a londoni olimpián (fenn van a youtube-on....A végén bőgtem .Micsoda vívás volt! Érdemes megnézni. A londonit is, a rio-it is. :)

Ugye minden?

Mára virradóra alaposan lehűlt az idő, úgyhogy némi kivárás után bekapcsoltuk a fűtést. Nem csak itthon, napközben az irodában is, amikor már a vastag termo (munkás) pulcsiban is dideregtem. Aztán este, 6 után, amikor rohantunk Rékával Zalán edzésére, út közben azt hittem , ráfagyok a bicómra. Metsző volt a hideg, úgyhogy szerintem holnap a téli dzsekimben trappolok dolgozni. Éjszakára azért nem hagyjuk még bekapcsolva a fűtést, de hát na, mégiscsak október van, várható volt, hogy lassan fűteni kell. Az egyik partnerünknél (beszállító) már a hó is leesett. Na mondjuk az Szibériában van.

Akadozott ma némileg a szervezettség, mert Tibi ugyan szépen elvitte Zalánt az edzésre, de nem hagyta ott, hanem ücsörgött a padon, ahogy a többi szülő. A terv az volt - lehet kissé elrugaszkodott - hogy az óra kezdetével kereket old, én meg megyek a közepére, végére. De egyelőre még ehhez korai. 5 perc késéssel csatlakoztunk mi is mellette a padon, úgyhogy duplán voltunk jelen. Ennyit csak megér a legelső óra, hát nem? Viszont fél órával hamarabb a vége angolosan távoztunk, hogy mire hazaért a banda, legyen vacsora. Korábban erre nem volt időm, mert miután Rékával hazaértünk a suliból, még meg kellett tanulni nem csak holnapra, hanem péntekre is, hiszen holnap meg neki van órája. Németből meg olyan vérszomjas tanára van, hogy muszáj minden nap tanulni egy kicsit. (Két hiba nála hármas, úgyhogy nem tudom, lesz e még az életben kitűnő Réka....)

Nagyjából 3 korcsoport van, ovisok, elsősök és másodikosok. Ez utóbbiak már egész ügyesek, látszik, hogy nem tegnap kezdték a szakmát. Legalábbis néhányan. De ahhoz képest, hogy Zalánnak is az első aktív órája volt, vagyis részt vehetett rajta, ügyes volt. Az alap állást és a lépéseket, kitöréseket már most is tanulják, talán picit még többet is, mint Rékáék, akik mindig legalább negyed órát elvacakolnak, mire magukra ráncigálják a vívógúnyát. A kicsiknél pedig nincs  vívóruha, mindenki melegítőben és hosszú ujjú pólóban nyomja. Szóval nem ovis vívás ez, annál komolyabb, de messze nem olyan, mint a Rékáé, ahol a nagyobbak (nagyobbak!) már "bekötve" vívnak, kb. 8-an.

Tibi azt mondja, hogy Zalán azért ügyes, mert a keze és a lába együtt mozdul teljesen ösztönösen, másnak meg ezt tanulni kell. Én nem értek ehhez, mert nulla fogalmam nincs a sporthoz. Az biztos, hogy már a múlt héten megakadt az egyik edző szeme Zalánon (de szerintem ezt már meséltem), hogy milyen gyors és magas, jó vívó lehet belőle. Tibinek még mindig az a véleménye, hogy Zalán minden sportban jó lehet, amihez csak hozzáfog, mert fürge, robbanékony, helyén van az esze és ilyenek. Ez pedig sok sportágban előny. Nekem mindegy, csak csillogjon a szeme, szeressen járni és legyen benne nagyon - nagyon sok öröme!!! Ez minden, amit szeretnék.

Egyébként tegnap hazafelé eltévedtünk Rékával az esőben. Amikor Tibinek meséltem, majdnem nevetőgörcsöt kapott. Mondtam is Rékának, hogy nem semmi, hogy ennyi év után el tudok tévedni az otthonunktól 15 percre, még akkor is, ha életemben arra nem jártam gyalogosan....Nem is tudom, valahogy nem fordultunk le időben és végül a vasútállomás szélén kötöttünk ki...Sötét éjszaka volt, szakadt az eső és minden ház tök egyformának tűnt. Persze igazából nem tévedtünk el, nem totálisan, de volt némi kerülő és negyed 8 -ra értünk haza, átázva, éhesen és fáradtan.

Persze amíg a vacsorát szervíroztam, eszembe jutott az ofő intő szava, a tanulás legyen az első...a tanulás az első....a tanulás.....Nahiszen! Mi van akkor, ha a lelkem mélyén szerintem is marha fontos a minél jobb tanulmányi eredmény, de azt is gondolom, hogy van fontosabb ,mint a jó (kiváló) tanulmányi eredmény....Hát nagy kavart okoz a fejben mindez, az biztos. Tudom én, mit akarok, csak mégsem....? Az lenne a jó, ha valaki megérintené a vállam és azt súgná lágy hangon: "No para! Réka mindezt a kisujjából is kirázza! Nem fog a tanulás rovására menni a rendszeres sport. Nyugi!  Dőlj hátra és lazíts! Minden rendben lesz!

Na megyek aludni, legalább holnap pihent legyek! 

Késő esti gondolatok

Arra jöttem ma rá, hogy a buszmegállóban ácsorogva, a csepergő esőben tök jó blogbejegyzéseket fogalmaznék meg. Diktafonba kellene diktálni. Illetve valójában csak a saját gondolataimat pörgetem, amelyek megfelelnének tökéletesen egy-egy post-nak is. Sajnos mire ide érek a gép elé, alig marad meg belőlük valami, szétesik a gondolatmenet. Meg úgy egyáltalán én magam is. 

Ma reggel találkoztam egy HetedikBés anyatársammal is, aki rögtön törölt mindent az fejemben, mert már ezer éve nem találkoztunk. Éppen ott tartottam magammal, hogy a "mitfelejtettemel" lassan új mottóm lehetne, mert állandóan ezek kattogok, hogy mit felejtettem el. Hétfőn délben pl. , munka közben, egyszer csak belém hasított, hogy nem tettem ki ágyneműt Zalánnak az oviba. Gyorsan hívtam Tibit, aki a szokásos nyugalommal a hangjában közölte, hogy tényleg nem, de az oviból hazafutott ágyneműért, csak éppen lepedő volt az, amit nem talált. Természetesen amikor kinyitottam az ágyneműs-törölközős-szerkényt 5-6 órával később, ott ordított belőle rögtön a lepedő, hogy ittvagyok, ittvagyok,vigyél magaddal, csak az uram nem ismeri a lepedők nyelvét....

Pedig lassan beáll a kis életünknek a ritmusa. Hétfőn Rékának tánc (tesinek számít) és szolfézs az órarendbe építve. Ezen a napon nem érdemes érte rohanni, mert 4.45-kor slattyog ki szolfézsről. Na nem mintha fél öt előtt lenne esélyem odaérni, mert kerékpár híján nincs. Kedd kicsit bonyolultabb, mert aznap furulya órája van Rékának kb. 45 percben. Zalánnak 2 órától háromig logopédia. Ide - természetesen - Tibi viszi. Rékát is ő dobja be edzésre keddenként a vívókhoz. Én meg elbattyogok érte fél hétre. Gyalogosan 15 perc, kerékpárral egy villanás a vívóterem. Holnap Zalánnak iskola előkészítő a Nevtanban, utána 18-19 között vívás (elsős és másodikos csoport). Tibi viszi, mert Zalán amúgy is vele van ebéd utántól, én megyek érte. Csütörtökön már lóg a belem Rékának újra edzés ugyanúgy, ahogy kedden....de nem is írok többet, mert törékeny ez a rendszer még és túl sok minden múlik nem rajtam...vagyis pont ez teszi törékennyé...de remélem, lesz segítség, ha Tibinek fontos munkája akad, külső, hogy a gyerekek programjaira időt tudjunk szakítani. Biztosan megoldjuk, ha meg akarjuk oldani. Most inkább azon izgulok egy picit, hogy a lelkesedés ne apadjon. És nem csak azért, mert Réka marha jól néz ki a vívó hacukájában (mintha világéletében abban járt és kelt volna)....

Hát szóval elég sok mindent elfelejtek, kimegy a fejemből. Most noteszem sincs, pedig volt kollegám, Isten nyugosztalja mindig azt mondta, akinek nincs esze, legyen notesze! Az az igazság, hogy időm sincs felírni egy csomó mindent, örülök, ha a céges dolgok javát nem felejtem el (de igen, ott is előfordul) és a legfontosabb dolgok nem maradnak el itthon. Ilyen a házi ellenőrzése és kikérdezése mondjuk, javítani sem árt, vagy hogy legyen itthon kaja. Az sem baj, ha ki van mosva és vasalva. Ez utóbbi halasztható hétvégéig. Pirospont, ha ki is teregetek és nem felejtem iccakára a ruhát a gépben. Viszont Rékának 2  hete legalább nem vettük meg a szolfézs könyvet és az A4-es méretű kottafüzetet. Amikor harmadjára említette, hogy lenne egy utunk az antikváriumba,  gyermeki ártatlansággal csodálkoztam rá, hogy jéééé még mindig nem vette meg magát ez a könyv???? Szette-vette-teremtette, mert nekem úgy kiment a fejemből, mintha nem is létezne a szolfézs, mint olyan.

Duplázódni kellene, mindig azt mondom. Mert dolgozni is jó, ott is csillog a szemem (gondolom, mert tükör ott nincs), az is kell. Minél nagyobbak a gyerekek, annál jobban van rá igényem. És hát anyukának, szakácsnak, házvezetőnőnek, házi tantónéninek, feleségnek stb...lenni is szép feladat, tele kihívásokkal, úgyhogy nincs mese, 24 óra erre kevés....Viszont duplázódni nem lehet, hát az ember,  vagy ha az nem, az agya szelektál rendesen....

Leragad a szemem....jó éjt! :)