Jövő vasárnap szervezi az úszó szakosztály az első házi versenyét a Tiszavirág Arénában. Ezt csak onnan tudom, hogy Réka üzenőfüzetében is találtam egy beragasztott matricát, melyben meghívják a versenyre. Mellúszás versenyszámban. A távot nem jelölték be, gondolom 50 méter lehet? Vagy 100 max. Nem tudni, mert semmilyen kapcsolatunk nincs a szakosztállyal, így még azt sem tudom, hogy meg vannak e Récivel elégedve. Sejtem, hogy igen, egyrészt mert ugye a versenyre meghívták, másrészt mert Réka szerint elöl szokott végezni általában az évfolyamon. Szóval élete első versenye lesz jövő vasárnap, hhhhh....ezt is megértük!
Mielőtt szentimentálisan bepárásodott volna a tekintetem, hogy szívemből szakasztott magzatom versenyt úszik a többiekkel, eszembe jutott, hogyan szokott mélyvízbe toccsanni őkelme. A rajtkőn leguggol, finoman előre dől, majd befogott orral, a gravitációra bízva magát a vízbe esik. Ma már csak emlék, mennyit vigyorogtunk ezen annak idején Gyuri "bácsival", az edzővel, szerinte a világbajnokságon is így fog rajtolni 10 év múlva. Szóval adta magát a kérdés és én fel is tettem, mégis mire számíthatok, hű marad e önmagához, ha rajtról van szó. Mert az kész élmény lesz. Erre Réci felvont szemöldökkel végig mért, amolyan "mitképzelszanya" szemekkel és oda vetette, hogy dehogy is, nagyon jól tud fejest ugrani! Hoppá!!!!! Rendben, hogy már Gyurinál is ugrott szépeket, de a mély vízbe soha, csak a tanmedencébe. Ha ennyit fejlődött összesen, már megérte!
Hétfőn szólt nekem a magyar tanító néni, hogy látja, Réka nagyon szereplős típus (erre újra és újra rácsodálkozom), viszi is szavaló versenyre Rékát, hozzájárulok? Hápersze! Két napra rá szóltak a szülők, hogy tudom e, mikor lesz a válogatás a szavaló versenyre. Milyen válogatás? - írtam én vissza bambán e-mail-ben. Mire felvilágosítottak, hogy annyi a jelentkező az osztályból (a sok pedálgép), hogy előválogató lesz. Anyuka+gyerek verset kiválaszt, gyerek verset megtanul, tantónéninek felmond, tantónéni dönt. Rékának ezt találtam:
Fésűs Éva: Karácsonykor
Karácsonykor fényesek a felhők,
Csillagokból horgol a tél kendőt.
Ráteríti hegyek tetejére,
fenyőágnak jégrojtos a vége.
Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek titkos rejtekéből,
édesapám legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra kalácsot is sütnek,
nincsen ennél izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én iskészítettem,
amíg készült majdnem tündér lettem!
Már megint nem Zalánról írok, én, a görény. Vele egyébként minden rendben. Tegnap égtünk Tibivel egy sort az oviban. Teljesen úgy viselkedtünk, mint aki először jár életében az óvodában, két agyatlan droid...vagy testrabló Marslakók....nem is tudom. Együtt vittük Zalánt oviba, mert Tibinek 8-kor el kellett indulnia mindenképpen Debrecenben, ez meg saját erőből, két gyerek célhelyre juttatásával nem menne neki. Ölég régen voltam reggel az oviban. Mindketten leizzadtunk, mire Zalánra ráadtuk a benti ruháját (hogy maga öltözzön, attól nagyon távol állunk, nem motiválható reggel 8 előtt semmivel) Éppen elégedetten kiegyenesedtem, hogy na most már csak be kell lökni a gyermeket az ajtón és készen vagyunk, amikor megakadt a szemem a bent tevékenykedő csoporton. Upszi! Tornaruhában mindenki!
Zalán ordítással fogadta a hírt, hogy tornaóra lesz, amit ő úúúútál, bláááááá! Gatya le, rövidnadrág fel, felső le, rövidujjú le. Közben a mellettem álló anyuka rászólt a kisfiára, hogy tartsa vele a szemkontaktust, nem átvenni a hisztit Zalánkától. Nagy nehezen, sok kör puszi lenyomása után Zalán önként bement a csoportszobába tornázni. Ki is fújtuk volna a nagylevegőt, de Csilla óvó néni utánunk szólt, hogy hol van a tornazsák? Úgy néztünk egymásra, mint két egyszeri szülő, hogy az meg minek? De azért Zalán kezébe nyomtam. Benne a benti ruhákkal, szandival.
- Zalán tudja, hogy mit kell vele tenni, csak ti nem tudjátok! - nevetett rajtunk az óvó néni
Egyébként pszichológus néni néhány hete életet adott Gergely nevű kisfiának. Elnézést kért, hogy nem írta meg a "szakvéleményét", de eléggé el volt foglalva. Azóta sem írta meg, pont tegnap porszívózás közben töprengtem, hogy de ugye ami késik, nem múlik?? A nevtanban várhatóan majd decemberben tudnak minket fogadni, én jobban örülnék a januárnak, akkorra még szabim is lesz. 1,5 napom van jelen állás szerint.
Az új óvó néni lassan besímul a csoport életébe, azt hiszem, ameddig DobosMáté és ZomborZalán a csoport tagja KisNórival egyetemben (mert van NagyNóri is), addig baj nem lehet Zalán számára. Nem emlegeti Ani nénit, aki immár a másik oviban gyakorolja a vezető szerepét, habár eddig sem tette ezt. Ennek ellenére valahol a lelke mélyén kedvelte. Egyet nem tudott neki megbocsátani, hogy ő az óvó néni.
Járunk FitKid tornára (ennek semmi köze az aerobikhoz vagy fitness-hez, bár előszobája) és Csiri-Biri Tornára, mindkettőt nagyon szereti Zozókám. Elképesztő jól és gyorsan fut (szerintem), de egyelőre atlétika edzésre még várni kell, olllllyan nincs. Angolra vagy németre be sem írattam, mivel még magyarul sem tisztán beszél, nem lenne értelme, meg amúgy sem...
Közöttünk alszik az esetek 90%-ban, hát ez van. Fejlődésnek tartom, hogy a tavalyi évvel ellentétben, idén le tudta fényképezni az ovis fényképész a karácsonyi fotózás során (amire elfelejtettem ünneplő ruhát vinni....) A következő nagy áttörés az lehetne, hogy megszólal az óvó nők előtt is. Szeretném vinni úszni is Gyurihoz, nem annyira az úszás miatt, az még várhatna, hiszen Réka is 5,5 évesen tanult meg, Zalán pedig testvérek között is 4,5....Hanem mert azt gondolom, hogy Gyuri személyisége jót tenne Zalánnak. Csak a logisztikázás ezzel kapcsolatban, na azt egyelőre nem tudnánk az elviselhető kategóriára leszorítani. És sajnos ezzel kapcsolatban nem is várható nagy fejlődés.
Egyébként imádnivaló, szépséges kis fickó. Még mindig ő a kicsi babám és félek attól az időszaktól, ami feltartóztathatatlanul közelít, hogy már sehogysem tudom ráhúzni a kisbaba szerepet. Sem illatban, sem méretben, sem sehogy. Jó a most, jó nagyon.
Fésűs Éva: Karácsonykor
Karácsonykor fényesek a felhők,
Csillagokból horgol a tél kendőt.
Ráteríti hegyek tetejére,
fenyőágnak jégrojtos a vége.
Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek titkos rejtekéből,
édesapám legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra kalácsot is sütnek,
nincsen ennél izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én iskészítettem,
amíg készült majdnem tündér lettem!
Már megint nem Zalánról írok, én, a görény. Vele egyébként minden rendben. Tegnap égtünk Tibivel egy sort az oviban. Teljesen úgy viselkedtünk, mint aki először jár életében az óvodában, két agyatlan droid...vagy testrabló Marslakók....nem is tudom. Együtt vittük Zalánt oviba, mert Tibinek 8-kor el kellett indulnia mindenképpen Debrecenben, ez meg saját erőből, két gyerek célhelyre juttatásával nem menne neki. Ölég régen voltam reggel az oviban. Mindketten leizzadtunk, mire Zalánra ráadtuk a benti ruháját (hogy maga öltözzön, attól nagyon távol állunk, nem motiválható reggel 8 előtt semmivel) Éppen elégedetten kiegyenesedtem, hogy na most már csak be kell lökni a gyermeket az ajtón és készen vagyunk, amikor megakadt a szemem a bent tevékenykedő csoporton. Upszi! Tornaruhában mindenki!
Zalán ordítással fogadta a hírt, hogy tornaóra lesz, amit ő úúúútál, bláááááá! Gatya le, rövidnadrág fel, felső le, rövidujjú le. Közben a mellettem álló anyuka rászólt a kisfiára, hogy tartsa vele a szemkontaktust, nem átvenni a hisztit Zalánkától. Nagy nehezen, sok kör puszi lenyomása után Zalán önként bement a csoportszobába tornázni. Ki is fújtuk volna a nagylevegőt, de Csilla óvó néni utánunk szólt, hogy hol van a tornazsák? Úgy néztünk egymásra, mint két egyszeri szülő, hogy az meg minek? De azért Zalán kezébe nyomtam. Benne a benti ruhákkal, szandival.
- Zalán tudja, hogy mit kell vele tenni, csak ti nem tudjátok! - nevetett rajtunk az óvó néni
Egyébként pszichológus néni néhány hete életet adott Gergely nevű kisfiának. Elnézést kért, hogy nem írta meg a "szakvéleményét", de eléggé el volt foglalva. Azóta sem írta meg, pont tegnap porszívózás közben töprengtem, hogy de ugye ami késik, nem múlik?? A nevtanban várhatóan majd decemberben tudnak minket fogadni, én jobban örülnék a januárnak, akkorra még szabim is lesz. 1,5 napom van jelen állás szerint.
Az új óvó néni lassan besímul a csoport életébe, azt hiszem, ameddig DobosMáté és ZomborZalán a csoport tagja KisNórival egyetemben (mert van NagyNóri is), addig baj nem lehet Zalán számára. Nem emlegeti Ani nénit, aki immár a másik oviban gyakorolja a vezető szerepét, habár eddig sem tette ezt. Ennek ellenére valahol a lelke mélyén kedvelte. Egyet nem tudott neki megbocsátani, hogy ő az óvó néni.
Járunk FitKid tornára (ennek semmi köze az aerobikhoz vagy fitness-hez, bár előszobája) és Csiri-Biri Tornára, mindkettőt nagyon szereti Zozókám. Elképesztő jól és gyorsan fut (szerintem), de egyelőre atlétika edzésre még várni kell, olllllyan nincs. Angolra vagy németre be sem írattam, mivel még magyarul sem tisztán beszél, nem lenne értelme, meg amúgy sem...
Közöttünk alszik az esetek 90%-ban, hát ez van. Fejlődésnek tartom, hogy a tavalyi évvel ellentétben, idén le tudta fényképezni az ovis fényképész a karácsonyi fotózás során (amire elfelejtettem ünneplő ruhát vinni....) A következő nagy áttörés az lehetne, hogy megszólal az óvó nők előtt is. Szeretném vinni úszni is Gyurihoz, nem annyira az úszás miatt, az még várhatna, hiszen Réka is 5,5 évesen tanult meg, Zalán pedig testvérek között is 4,5....Hanem mert azt gondolom, hogy Gyuri személyisége jót tenne Zalánnak. Csak a logisztikázás ezzel kapcsolatban, na azt egyelőre nem tudnánk az elviselhető kategóriára leszorítani. És sajnos ezzel kapcsolatban nem is várható nagy fejlődés.
Egyébként imádnivaló, szépséges kis fickó. Még mindig ő a kicsi babám és félek attól az időszaktól, ami feltartóztathatatlanul közelít, hogy már sehogysem tudom ráhúzni a kisbaba szerepet. Sem illatban, sem méretben, sem sehogy. Jó a most, jó nagyon.
