Az vált rutinná, hogy először Rékát hagyom ott a Manó csoportban, majd Zalánt a Napraforgóban. Egy ideig szaladgáltam még fel és alá, mert Réka letipegett velem együtt Zalán csoportjához, majd visszakísértem a saját bandájához, immáron Zalán nélkül és csak akkor vehettem célba a kijáratot. Mostanra leegyszerűsödött minden, Réka az emeletre, Zalán pont alá a földszinten és kész, passz, mindenki tudja a menetrendet.
Ma még javában tollászkodott Réka, amikor Zalánnak pisilhetnékje támadt, meglátogattuk hát a toalettet. Réka is megérkezett utánunk, fésülködni, törölközőt cserélni. Egyszer csak beesett a két "barátnője", Kata és Emese. Kata az, aki másfél évig a legforróbb kebelbarátnője volt Rékának, majd tavasszal elpártolt tőle és Emese haverja lett. Emese meg az, aki az iskola igazgató kislánya, a legügyesebb, legokosabb a csoportban, minden műsör és program főszereplője és tündöklő csillaga. Ha egyikük hiányzik, játszanak Rékával, ám ha teljes a létszám, nem engedik be maguk közé harmadiknak. Illetve hol játszanak vele, hol nem, de inkább nem. Emiatt pedig Réka - bár titkolni igyekszik - meglehetősen szomorú.
Én ezzel nem tudtam eddig sem sokat kezdeni, úgy voltam vele, hála az égnek, hogy nem játszik a Réka a Katával, aki édes és cuki ( sűrűn szopja az ujját és macija nélkül egy tappppodtat sem megy sehová, amúgy szerintem cseppet sem buta), de maradjunk annyiban, hogy jobb nekünk nélküle.... Majd kialakulnak a dolgok, Réka talál magának más barátot, rájön erre és arra. Úgy sem tudok semmit tenni az ügy érdekében (1)
Egyszer kétszer elejtette már, hogy a lányok csúfolódnak vele. Hogy ki kezdte, ki nem, nem tudom, mindenesetre, ahogy a lányok beérkeztek a mosdóba, már hallottam, hogy motyognak valamit, mire Réka rákezdte, hogy "lába van a két záptojásnak, lába van a záptojásnak" és hasonlók. Mire persze a lányokat sem kellett félteni, mondták ők is a magukét. Rájuk szóltam, mire szétrebbentek és megbeszéltem Rékának, amint eltűntek a csajok, hogy csúfolódni nem szabad és meg ne halljam még egyszer, irgum-burgum! Amíg a frizuráját igazítottam, lehajtott fejjel, búbánatosan annyit mondott, hogy állandóan csúfolódnak vele.
Nekem persze a szívem szakad meg, annyira sajnálom Rékát. Valahogy ez a barátkozás vonal nem akar neki sikerülni. A régi oviban is az volt a gondja, hogy nem barátkozik vele senki. És két kisfiún kívül tényleg nem nagyon akadt cimborája. Persze oda csak fél évet járt és mindössze 7 kortársa volt a vegyes csoportban. Az új oviban ott volt neki Kata másfél évig, amit ugyan nem néztünk jó szemmel, de elviseltük, bár annyi rosszat tanult tőle....Mert láttuk, hogy mennyire szereti és kötődik hozzá. Még most is. Azt is elfogadná, hogy ovi után játsszon a Katával, amikor az Emese híján kvázi ráér....Én viszont nem. Ennek egyik oka, hogy időközben a szülőkkel (pontosabban Kata anyukájával) megromlott a viszonyom. Én akartam, az én hibám, az én természetemből adódott az egész, de nem bántam meg (eddig). Jó ez így. Mások vagyunk, másképp látjuk az életünket, a gyerekeinket is, és mindez olyan feszültséggé halmozódott bennem, amit már nem bírtam el. Vagy inkább a jó viszonyunk.
És még ezek után is mondanám, hogy mit számít az egész, utolsó évüket járják az oviban, majd az iskolában másképp lesz. Csak éppen egy iskolába fognak járni, úgy néz ki, az is erősen valószínű, hogy egy osztályba. Még azon is gondolkodtam, hogy emiatt nem lenne e érdemesebb egy másik iskolába íratni Rékát....Csak azzal nem ártok e neki többet? Belecsöppen egy osztályba, ahol valószínűleg senkit nem fog ismerni, vagy folytatja úgy, hogy nagyjából 5-6 Manós osztálytársa lesz, közöttük a két tündérbogár barátnővel. Nem tudom. Egyelőre úgy látom, hogy emiatt nem érdemes a kiszemelt iskoláról lemondani, még ha a másik is legalább olyan jóhírű (ha nem még menőbb).
Csak ne fájna annyira, hatványozottan, ami Rékának is bánata......jajajajjj....
(1) Azért beszéltem én a Kamilla anyukájával pénteken. Kamilla az, aki szeretne Rékával barátkozni, de ő valahogy kevésbé vele. Egyik pénteken összeröffentjük a lányokat, hátha ettől Réka kevésbé fog szaladni olyan szekér után, aki nem akarja felvenni. Nincsenek vérmes reményeim, de programnak jó lesz. A változatosság gyönyörködtet.
