Látom, egy kicsit felborzoltam a kedélyeket ezzel a tagozatos témával, látogatottságom blogilag a tegnapi napon a többszöröse annak, ami hétfőn volt, vagyis Zalán szülinapján. Nadehátezegyilyenjáték! Egy gondolat jutott még eszembe. Tavalyi évben másképp oldották meg ezt az egész német speces témát. Először is minden dolgozat után volt fogadóóra, ahol közölték, hanyadik helyen áll a gyerök a "versenyben". Ez már humánusabb szerintem. Csak van egy támpont, hogy hol csámborog a mezőnyben a gyermek, mik a kilátások. Ismerősöm a 3. dolgozat után 90%-ban tudta, hogy tagozatos lesz a kislány. Másrészt 36 gyermek pályázott 31 helyre, vagyis 6 azaz hat főt nem tudtak felvenni a tagozatra. Ebből a hat főből 5 (vagy tán mind?) a tanév végén elhagyta az iskolát, ha tagozat nem, akkor sima osztály sem. Ezt csak azért írom, mert ez szokott lenni a jellemző helyzet, nem 20-25 emberke csalódik hatalmasat és kap sokkot. Szóval az a dráma, ami tegnap történt nem a megszokott rend. Idén nehéz volt tagozatra bejutni, de jó oldala is van az egésznek, nem támad nagy különbség a két osztály között szerintem. Az A osztály is klassz osztály lesz, még ha a legjobbakat le is halászták, de nem kényszerül senki arra, hogy elhagyja az iskolát.
Ami a lényeg, ami nekem ebből az egészből tanulságként lejött az az, hogy vajon hová a búbánatba írassam majd annak idején Zalánt?!???? Merjem őt is a ide? Ki lehet tenni őt a tagozatosdis mókának? Tudom, hogy előreszaladtam, meg minden, bár annyira nem is, hiszen ősszel elvileg nagycsoportos lesz a pasi....Én mindig azt mondtam és mondom (kérdezte a véleményem egy anyuka a suliról a minap. Neki már mindegy, beíratkoztak.), hogy ebbe a suliba én csak nagyon jó képességű gyereket íratnék, ahol nincs para és feszkó abból, hogy hajtani kell, tanulni kell, teljesíteni kell, mert csak a tagozat a jó. (Ez utóbbi 3 szó egyébként nem teljesen fedi a valóságot, de az egy másik csapás lenne, ha azt kifejteném, most nem.)
Na most Zalán okos fiú, ügyes fiú, viszont rendkívül érzékeny is....tartok attól, hogy rosszat tennék vele, ha ide íratnám. Persze ő hallani sem akar másik iskoláról, csillog a szeme, ha szóba jön a Rákóczi, hisz ezt ismeri az összes suli közül a legjobban, kívül belül....már TörpSuli idején is velünk tartott....Végkövetkeztetés nincs, csak a kérdőjelek.
Nem írtam még két ünnepről, az egyis a sulis anyáknapja. Túl hosszú műsort nem adtak a drága ElsőBések, fél óra alatt megállt a dolog. A padból néztük végig a műsort, mit anyukák, szóval első padosok gigamega előnyben. Én a harmadik padból könnyeztem és kacagtam felváltva, annyira édesek voltak. Ami a legmeglepőbb volt az egészben, hogy milyen nagyok!!!! Olyan iskolás volt a egész, teljesen más, mint az ovis műsorok. Hohohohóóó, csak pislogtam és álmélkodtam hitetlenkedve....Mennyit nőtt a banda szeptember óta! Amikor ott kuporogtak ijedten a padon az évnyitón! Ez már egy egészen másik banda.
Kaptunk sok-sok ajándékot, SK készítettet, egy szál szegfűt, ami azt a cserepes napvirágot helyettesítette, aminek anyák napjára virágoznia kellett volna. A Rékáé kinyiffant, a puszta fekete földet vittük haza a cserépben (valahol méllyen a gyökér ott figyelt), de nem szomorkodtunk sokat, abba ültettük Réka projekt búzáját és kukoricáját, hogy megkaphassa érte a környezet csillagot.
Tegnap délután öt óra tájban keblemre ölelhettem újra Rékámat. Abból, ahogy finoman nyüszített nyakam átölelése közben, arra következtetek, hogy ici-picit talán hiányoztam neki. Viszont nagyon jól érezte magát, dőlt belőle a szó, állatokról, programokról, kullancsokról, Ernő bácsiról, vadasparkról és a többi, és a többi.....Ezt hallgathattuk egész estig. És persze füleltünk is érdeklődőn.
Este leszedtük együttes erővel a bodzát, ami jó ötletnek tűnt, mert éjjel zivatar zúdult ránk, kimosta volna a virágokból az összes virágport....
Imént telefonált Tiborom, hogy merre találja Réka tornazsákját. Megállt bennem az ütő, elfelejtettem kikészíteni neki. Még a hétvégén felvágtam a gardróbban a szekrény tetejére. Ez az erdei iskola megzavarta a rendszeremet. Na mindegy, Réka villámöltöző, talán 8 óra 5 perckkor már ott pattogott a teremben a többiekkel, mintha mi sem történt volna.
