Szüléstörténet annó

Tegnap este, amikor valamely szülői értekezletes jegyzetemet kerestem, kezembe akadt egyik szülés történetem. Az első, azaz a Rékás. Mire észbe kaptam, már bele is merültem. Fura élmény volt. Egyrészt, mert vajúdásom tárgya ott szuszogott mellettem az ágyamban 10 centinyire, csaknem 7,5 évvel később, mély álomban. Másrészt mert arra jöttem rá, hogy mennyi mindent elfelejtettem vagy máshogy értékelek ma már. Kézzel írott sorok, maximális részletezés. Felkavart a saját történetem, talán ennek köszönhető, hogy hajnaltájt megint bemutattam a szülőszobán  egy spontán hüvelyi szülést....az álmok földjén.....De komolyan, megrázott az egész. Hogy mekkora várakozás volt bennünk Réka érkeztével kapcsolatban, milyen is szülővé válni, milyen keservesek voltak az első napok, milyen mélységeket és magasságokat éltem meg....és nem utolsó sorban, hogy milyen erős voltam. Amire ma már valószínűleg képtelen lennék. Mert a tudatlanok ereje is benne volt ebben. Rutinnal a kobakomban másodjára Zalánnal már másfajta hozzáállásom volt magával a szüléssel kapcsolatban is. Motoszkált bennem jóval nagyobb adag félelem. Meg is tanultam, milyenek azok a csempeszaggató fájások.  Rékával ártatlan kismama voltam, mint a ma született bárány, aki fel van készülve minden kínra, aztán majd lesz valahogy.  

Rékát kipréselték belőlem, most olvastam saját soraim, hogy nehéz szülésen mentem át. Én ezt már teljesen elfelejtettem. Hogy bár jóval kevesebb fájdalommal járt maga a vajúdás, mégis cidris lett a vége, mert Réka nem igazán akart előbukkanni az alagút végén, folyton visszacsúszott.  Nekem meg lövésem sem volt, hogy kell szülni. Magyarázhatták elméletben, a gyakorlatban a fájások voltak a főnökök nálam. Egy ideig. Zalánt viszont igazi gyötrelem volt eljuttatni a kijáratig, ahol aztán nemes egyszerűséggel kilőttem magamból, mint a puskagolyó. Ahogy Tibi szokott fogalmazni, ha a szülés témája felvetődik. Büszke is voltam magamra egy ideig (úgy magamban persze), hogy "meg tudtam szülni", én, egyedül, doki könyöklés és különösebb instrukció vagy beavatkozás nélkül. Nem mintha ez akkora baromi érdem lenne, főleg második körben, de hát na. Kinek milyen aprócska és nagyobbacska teljesítmények jutnak az életben. :)

Semmi, semmi, nem akartam kilyukadni sehová és már agyhalott is vagyok a fáradtságtól (már tegnap délután is az voltam), úgyhogy befejezem és elteszem magam holnapra. Jóéjt! 

Évzáró az oviban

 

 

Elvileg évzáróval összevont anyák napja....de hát hol van már a tavalyi hó, megünnepeltük már egyszer-kétszer...

 

Ebéd után olyan fáradtság jött rám az íróasztalom mögött, hogy teljesen kész voltam. Ha otthon vagyok és leheveredhetek egy percre, biztosan elalszom. Dehátnem, szóval próbáltam némi folyadékot önteni magamba, az szokott ilyenkor segíteni, hogy magamhoz térjek. Sikerült is valamennyire. Aztán már csak azon izgultam, hogy minden rendben legyen azzal a Kolozsvárra küldött egy raklapnyi áruval, ami elvileg 4 órára lett készre jelentve a gyártás által, ám már 2 órakor beesett érte a fuvaros....Nehogy valami bibi legyen....de nem volt, vagy legalábbis még nem tudok róla, négy órakor kilőttem.

 

Az oviban a szokásos zsúfoltság fogadott a csoportszobában, a gyerekek az öltözőben sürögtek-forogtak, Tibi sehol, ami miatt folyamatosan emelkedett a vérnyomásom. Úgy döntöttem, nem ülök le, inkább beállok 3 sor ücsörgő anyuka és nagymama mögé, úgy majd jobban látok. Ebben igazam is volt, ám a végére már úgy fájtak a patáim lábaim, hogy csillagokat láttam. Pedig egész nap ültem, szóval nem bírja az ökör a szántást, vagy hogy is mondják.....

 

Ahogy bevonultak végre a gyerekek énekelve, kézenfogva, mindenki csinosan, picit pipa lettem I. óvónénire, aki két nappal korábban szólt, hogy hozzunk egy sárga pólót a műsorra, mert Zalán Napocska benne. Erre mindenki, szerepétől függetlenül virított a legcsinosabb ingjében és ruhácskájában (illetve "vagy"), csak Zalánon maradt az unokatesótól örökölt, hajós sárga póló...Vágyakozva gondoltam arra a három szépséges ingre, aminek igazából rajta kellene lennie, ám a komód fiókjában piszeg. Amit még akkor nem tudtam, minő szerencse, hogy a nadrág is hagyott némi kívánnivalót maga után tisztaság dolgában! Node bánja kánya! Ki nézi?

 

A gyerekek édesek voltak, aranyosak. Ugyan még egy bő hét gyakorlás ráfért volna a műsorra, némelyik gyerek azt sem tudta, melyik bolygón van a körjátékoknál...de no comment. Önállóan nem mondtak verset csak csoportosan, ami nem volt gond, mert általában ötból kettő szavalta hangosan a verset. Zalán is a katicás verset olyan szépen elmondta nekem, hogy csak ámultam, ott viszont, ahogy azt borítékolni lehetett, nem jött ki hangos hang  a száját. Mármint amit nem tudott elnyomni Sz. (orvoscsemete) hangocskája.

A műsor legvégén kaptunk egy szál vörös szegfűt (biztos szponzor volt az egyik párt....) és egy gyapjúból készített nyakláncot becsomagolva. Cuppcuppcupp, megöleltem az én drága kisfiamat. Már amikor nagy sokára átjutott a tömegen hozzám, oda hátra....Az estét a Mekiben zártuk, itt is történelmi esemény zajlott le, először fordult elő, hogy betermelték az egész burgerjüket. Sajnos ez is eljött, milyen jó volt, amikor még a fele megmaradt nekem! És milyen gáz lesz, ha majd kettő burgerrel sem laknak jól..... Sült krumpiilag segítettem nekik. Fagyi is jutott, szóval szerintem egy füst alatt letudtuk a gyereknapot is. :)

 

Otthon még beestük a Mesterszakács 2. évadának utolsó előtti adásának 20. percére. A héten még minden kiesőt megsirattam, biztos ez a túlhajszoltság. Hát bömböltem Titusz kipottyanása miatt is és Eszter is megkönnyeztem....a gyerekek úgy néztek rám, mint a moziban. Szerintem most már Domi fog nyerni.....pedig mennyire drukkoltam Titusznak,ááááá!

 

Hétvégén gyereknap (amit ugye tegnap kipipáltunk), sütök majd valami finom sütit az aprónépnek és figyelem, figyelem, fiús anyukák, országszerte nyitottak lesznek a tűzoltó laktanyák (nálunk is a majdnemszomszédban) mindenféle programokat szerveznek. Állítólag ez már tavaly is így volt, úgyhogy lehet, hogy ezt már mindenki tudja, csak én ébredtem fel éppen most. Estefelé kiruccanunk majd talán a ligetbe is, meglátjuk. Szép hétvégét mindenkinek!