Vizes VB kapcsán

Van az a reklám, amelyben Benedek Tibor a feleségével egy gyógyszernek látszót szert népszerűsítenek. Biztos tudjátok melyik az. Eljátszák benne, hogy a Panni mindig mindenbe belekotyog, egy tudálékos liba, mindent jobban tud, a Tibor pedig nem más, mint egy igazi nagy papucs. Valaki mondta már, hogy ez milyen béna és ciki és idegesítő...Nem tudom, nem mondom, hogy imádom, de rám valahogy semlegesen hat. Szinte bármit művelhetne Benedek T. a képernyőn, mert már akkor is csöndesen imádtam, amikor még maga is játékos volt és ez azóta sem változott sokat. 

Ami az érdekes, hogy a reklám végén egyszer csak következik az a mondat a Pannitól, hogy " azért örülök, hogy rátaláltam a Laktívra...." és elégedetten néz a kamerába. Én olyankor mindig valahogy csalódottan felriadok a révedezésből, hogy mi van? Miről beszél ez? Mert szinte hallom, ahogy azt rebegi: "azért örülök, hogy rátaláltam a Tiborra...." . És ezt minden egyes reklámnál eljátszom magammal. :))

Hurrá, nyaraluk! - 1. rész - Az előkészületek

Hogy reggel hétkor száll majd fel a gép, nagyjából 4-5 nappal indulás előtt már ismeretes volt. Végig is gondoltam, hogyaszongya, 5-re kinn kell lenni a reptéren, legkésőbb fél 4 kor célba kell venni azt....Jóságos ég! Mikor keljek fel éjjel? Vagy le sem feküdjek aludni? És mindez két gyerkőccel....

Maga a szervezés valamikor márciusban, áprilisban kezdődhetett. Bevallom őszintén, sógornőm intézett mindent. Már ugyan tavaly is fontolgattam hogy Tibi negyvenedik szülinapját valami tengerparti repülős nyaralással ünnepeljük (némileg előreszaladva novemberig) ám aztán kifutottunk az időből, illetve június elején Réka eltörte a csuklóját, úgyhogy nem jutottunk el a tengerhez. Az álom azonban megmaradt, és tulajdonképpen ez a nyár sem lett volna túl késő egy ilyen fennállást ünneplő nyaraláshoz, hiszen Tibi még nem 41, én viszont szintén betöltöttem a negyvenet ....szóval ok az van bőven egy rendhagyó vakációhoz.....Közben tavasszal elment apukám, ami hetekre, hónapokra meghatározta a hangulatom....Szóval ránk fért egy erős kéz, egy lelkes szervező, aki csak arra várt, hogy bólintsunk és intézett mindent. 

Két héttel indulás előtt még olyan hihetetlennek tűnt, hogy mi valóban repülőre ülünk, mind a négyen és Kréta szigetén landolunk. Tényleg meg kellett rázni magam, mint egy vizes kutyának, hogy észhez térjek a hétköznapok, a munka taposómalmából. Az év addigi legmelegebb napját választottam, hogy elintézzem az EU-s TB kártyát, amiről ugyan nem pontosan tudni, hogy mit ér Görögországban, de azért beszereztem magam és a gyerekek számára is. Ahogy munka után elvágtattam az OEP-hez, komolyan mondom, szakadt rólam a víz. Kezemben az egykor jeges vizemet szorongattam és mivel várnom sem kellett, hát szinte lerogytam az ügyintéző elé, nyelvem lógatván. Mire ő, reggel 8 óta ki sem mozdulva a légkondis irodájából, udvariasan megkérdezte, hogy meleg van e odakinn? "Ember, szahara van odakinn, világvége, 39 fok!!!!" - vágtam volna rá, de csak kókadtan bólogattam és reméltem, hogy nem szédülök le a székről.

És persze a görög válság....Hát mikor mélyült volna el bármilyen válság hihetetlen mélységekbe, ha nem akkor, amikor mi arra adjuk a fejünket, hogy külföldön nyaralunk. Világos! Reggelente figyeltük a híradásokat, bankok nem nyitottak ki, sorok az ATM-eknél, népszavazás, éjszakákba torkolló tárgyalások, ünneplés és diadal, majd, még szigorúbb csomagra rábólintás....és ugye ott volt a kérdés, hogy mit érez mindebből egy idegenforgalomból élő sziget? Sejtettük, hogy egyelőre nem sokat. Reméltük, hogy semmit. Illetve jóval több készpénzzel indultunk el, mint amennyit szükségesnek gondoltunk. 

Az előkészületek közé tartozott még, hogy beszereztem némi strand játékot, matracot és vízipisztolyt (ezt végül itthon felejtettük, gratulálok!) és két nagyon klassz strandon is játszható játékot (DOBBLE és egy dobókockás, mesélős játék) , melyet aztán nyaralás előtt egy héttel valahol elvesztettünk. MÁIG SINCS MEG EGYIK SEM, pedig a kettő együtt nem kevés pénzembe került postaktg-el együtt...Utolsó napok egyikén emiatt kaptam majdnem gutaütést, hogy hol a búbánatban lehet a két játék??? Amit direkt a nyaralásra vettem? 

Két nappal indulás előtt már nem dolgoztam. A főnököm laza ilyen tekintetben, bár éppen neki kell helyettesítenie....Én igazán erőlködtem egy-két kört, hogy még csütörtökön  dolgozom egy jóízűt, bejövök én szívesen, azt mondta, nem kell. Ha nem, hát nem, kiírtam a szabit, elrendeztem függő ügyeimet és szerda délután kitört végre nálam is a vakációóóó , ó jeeeee! (Na ennyire nem voltam akkor még lelkes....:)) 

Csütörtökön megbíztam a mosógépem, hogy mindent vakító tisztára mosson, beledobtam mindent, ami a kezem ügyébe esett. Ha velünk tart Krétára azért, ha nem, azért. Ne álljon itt a szennyes egész héten. Milyen az már? Teregettem és teregettem vég nélkül. Közben nekifogtam bőröndökbe halmozni mindazt, ami várhatóan majd a poggyászunkat alkotja. 15 kg nál nem lehetett a csomagunk több per fő, hoppá, irány a boltok, kell egy közepes bőrönd is! Vásároltunk még amolyan vízi cipőket a gyerekeknek, hogy a tenger ne sértse fel a lábacskájukat, nekem olvasnivalót (A John Cleese önéletrajzi könyvet választottam, hát...10/6,5 mindössze). Szóval egész sok minden beszerzésre került még .... 

Péntek estére mindennel készen kellett lennünk, hogy szombat éjjel csak kiforduljunk az ágyból, felkapjuk a csomagokat és irány a reptér. Este hatkor szólt Réka, hogy na MOST kellene lefeküdnünk, hogy meglegyen a normál 9 óra alvás hajnal háromig. Jót nevettünk....

10 órára nagyjából minden bőröndöt lezártunk és összepakoltunk. 11 órakor még mindkét gyermek izgatottan csipogott az ágyikójában. Azaz mit is beszélek, a MI ágyikónkban!!! A telefonom kedvesen tájékoztatott, hogy 3,5 óra múlva ébresztő....Végül szerintem fél 12-t biztosan elütötte az óra, mire mindannyian bealudtunk végre....