Ma már keddet írunk és lassan május közepe lesz. Én még mindig ott tartok, hogy Szilveszter köszöntött ránk és etetjük a kacsákat, hattyúkat a befagyott Zagyván. Valahogy olyan érzésem van átvitt értelemben, hogy állok a pályaudvaron és elrobog mellettem vagy velem (nem mindegy!) az élet. :) :) Vagy mintha valaki egyre gyorsabban tekerné azt az időkereket. Onnan gondolom, hogy gimnazista koromban egy örökkévalóság volt egy félév, nem is beszélve a 45 perces kémia óráról Hajdu tanárúrral....Most meg egy villamás egy hét. Soha nem hittem el apámnak, hogy 80 év is egy villanásnak tűnik sokszor....Tudom, tudom, közhely, hogy az idő rohan, de az biztos, hogy egyre gyorsul....
Ma megérkezett a futárral Zalán ballagós inge. Megmutassam? Már késő, itt a fotó:
Hát nem lesz ördögien csinos ebben Zalán a ballagáson? Tisztára meghatódtam, amikor kibontottam ebédszünetben (még jó, hogy az asztaltársam nem volt ott), mert elképzeltem, milyen fess fiatalember benne az én fiam. Tuti, hogy szét fogom bőgni magam a ballagáson. Nem azért, mert sajnálom, hogy véget értek EZEK az óvodás évek, hanem mert véget értek az ovis évek, korszak lezárul, meg minden. Meg egyébként is olyan rohadt gyorsan tép az idő...ugye még sosem említettem?
Múltkor beszélgettem egy ismerősömmel a blogokról. Azt kérdezte tőlem, vajon ki kíváncsi a másik életére, mit főz, mit csinál, mi van a gyerekeivel? Vagy csak nézzük az alapokat: mit gondol a másik. Ki a fene olvas blogokat? Kérdezte ezt pont tőlem, akinek van egy, bár nem árultam el neki. :) Ezen tényleg elgondolkodtam, Mert hát felteszem, olvasója és írója válogatja. Ha hasonló korúak
a gyerekek az érdekes lehet. Vagy ha az író más kultúrában tengeti napjait. Van olyan is, hogy homlokegyenes más a véleménye és beállítottsága az adott bloggernek és én mégis olvasom (bár egy idő után le szoktam kopni, az tény). Előfordul, hogy a szimpátia azonnali, a stílus mintha a sajátom lenne, a szavakat mintha én írtam volna. Ilyenkor a kapcsolódás azonnali. Általában igaz, hogy első látásra és olvasásra eldől a dolog, követek e egy blogot vagy nem. Én. Mert persze mindenki másképp csinálja, ahogy a dal is mondja. Az biztos, hogy van blog, aki 9 év olvasok, sok olyan is van, amelyik megszűnt vagy bezárt. Nem egyért nagyon kár.
Ma nem volt túl virágos napom. Túl azon, hogy esett az eső reggel, szakadt, valahogy nem túl fényesen alakultak a dolgok sem. Délután jött egy német nyelvű e-mail, hogy ez és ez a kontakt már nem kontakt és hogy ő, mármint a németes lesz az új. Megírtam neki a nyöszörgésem, hogy olyan nincs közöttük, aki angolos, mert ugyan elvagyok a némettel, de meghalnék, ha telefonon kellene valamit elintéznem. Vagy méginkább igen szófukar lennék. Visszaírta, hogy nincs és hogy a felettese kérése, hogy ő vigye tovább a felmondott kollegina cégeit, mi is egy ilyen vagyunk. Afenébe! Most már tényleg muszáj lesz megtanulnom rendesen németül és hamarabb, mint ahogy Réka halad....De hogy mikor, fogalmam sincs. Aztán rá egy órára Viber-en rámírt a volt kontakt, Elena, hogy ő már nem dolgozik ott és ott, de sajnálja, hogy mi már többet együtt nem és elnézést kér, ha bármi gubanc volt....Én is sajnálom....Hát ez egy ilyen nap. Pedig vele lehetett chat-elni és erről meg arról beszélgetni...Hiányozni fog. Azért gyorsan bejelöltük egymást a facebook-on.
Vacsorára brokkoli krémlevest főztem. Reszeltem egy kupac sajtot, rá jött a forró leves, egy kis pirított kenyérkocka....azzal vackoltam be a kanapéra Rékával és a matekkal. Maga a mennyország. Ilyen idő van május elején-közepén, hogy fázik a lábam zokni nélkül és ilyen vacsora esik jól. A hideg tejszínhabos gyümölcsleves helyett. Nahát! Engem egyébként annyira nem zavar, ugye én a meleget nehezebben viselem. Ott nem lehet eléggé levetkőzni. Vagy ha lehet is, azt sem segít feltétlenül. :)
Tegnap egyes helyeken fél áron adták a fagyit. Tavaly nagyon kellemeset lakomáztunk és ezt idén sem hagytuk ki. A legközelebbi cukrászdában az idei szezonban (1.o) 250 Ft lett egy gombóc fagyi, amin annyira felháborodtam, hogy mindenféle fagyi recepteket kezdtem el keresni a neten. Csokit már pl. találtam is. Nem szégyellem magam, hogy nem is ha+sználom a fagyigépem?!? Nem lesz ez így sokáig, ilyen fagyi árak mellett. No de tegnap felező nap volt, úgyhogy elvágtattunk Tibivel a cukrászdába, a gyerekeket meg jól itthon hagytuk. Hát mit mondjak, mangót és csokis kekszet kértem, hm.....úristen, de finom volt a csokis keksz!! Főleg, hogy most 150,- ért adták (no comment, félár, mit??) Lehet, hogy ezek után is járok majd cukrászdába egy fagyit betolni, csak a gyerekeket elfelejtem meghívni. Zug fagyievő leszek. Mert nekik jó a jégkrém is, én meg azt nem igazán szeretem....A gyerekeknek vittünk csokis kekszet és málnát, mert úgy emlékeztem, hogy ez a kedvencük, málna Zaláné, csokiskeksz Rékáé. Tibi forszírozta volna, hogy több félét vigyünk, de nem, 2 fajtát kértem végül. Itthon nagy volt az öröm, hogy hurrá, hurrá honnan tudtuk, hogy pont ezekre éhesek??? Eltalálom néha én is....szarva közt a tőgyit. :))
Nyaraláshoz még semmi terv és nincs is kedvem menni. Illetve lenne kedvem hegyek közé, erdőbe, de semmiképpen vízpartra. Talán mert a kis recegős hájaimat szégyellem tudat alatt.....nem tudom. Majd meglátjuk, itthon biztos nem maradunk, de szerintem idén (is) kimarad a Balaton. Egyetlen dologhoz lenne kedvem: költözni és rendezkedni az új lakásban. Ez azonban még várat magára....
Csütörtökön Suli Gála, ez a következő fontos programpont. Vívni nem ment a lány, mert velem akart lenni otthon kettesben. Hát jó. Furulya óra elmaradt, a tanár nem találta meg Rékát vagy Réka szalajtotta el a tanárt, ezt nem tudni. Zalánnak nevtanos napja volt, logopédia, iskola előkészítő buli. Jaj, jut eszembe, minap egészen lenyűgözött, milyen jól tud számolni. A tízes átlépés egyáltalán nem probléma számára: pl: 9+2= 11, 18+4=22. Meglepődtem, mert nem szoktunk számolni itthon egyáltalán. Az oké, hogy 3+2=5. de hogy tízest is átlép gond nélkül....az szerintem egész ügyes. Büszke voltam rá nagyon, hogy csak úgy vágja az eredményeket. Hűha!
Réka fésüli a Barbie babáinak a haját. Mindig meg tud lepni....
