Sok mindenen tudok majrézni az életemben, számos stressz faktorom van. Ezek közül az egyik aktuális - nem meglepő módon - Réka érettségije. Mondanám, hogy már nem sokáig, de eléggé szenvedünk, így a tény, hogy majd csak szerdán lesz az egész érettségi időszaknak vége, olyan távolinak tűnik. A magyar és a német közép van hátra. Igyekszem nem foglalkozni vele, meghúzni a határokat, hogy ez tényleg Réka feladata és nem is az érettségi időszak legnehezebb része, de látom, hogy fáradt, elege van, türelmetlen. Olyan jó lenne már megkönnyebbülni...
Eléggé oda van a végzősünk, kedvetlenül, nyúzottan rágcsálta az ebédnél a rántott húst és hisztériás rohamot kapott, amikor később rányitottam a fürdőszoba ajtót. Jólvanna! Hogy mikor vizsgázik, nem tudni, de holnap reggel kiderül, ahogy az emeltes eredményei is, úgyhogy nagyon izgi lesz. Aztán lehet, hogy jön haza, mert csak másnap vagy szerdán kerül sorra, ki tudja. És akármikor vizsgázik, eredmény, végeredmény csak szerdán.....
Közben ez az undok meleg is megterhelő, 31 fok felett menekülök a légkondiba, ha tehetem. Szabadságra vágyom, mármint szabira a munka mellől, de majd csak augusztusban következhet az áhított hosszabb pihenő....Pedig egyébként a melóval semmi gond nincs, jól szoktam magam érezni, csak valamiért mégis azt érzem időről időre, hogy nem akarok csinálni semmit és mindenki hagyjon békén! Ilyenkor kellene egy kis pihenő.
Kajáról szólván - a héten kacsát sütöttem, petrezselymes újburgonyával és káposztával. A gyerekek úgy néztek rám (és kicsit a kacsacombokra is) mintha valami szentségtörést követtem volna el. Nálunk ugyanis kacsa a karácsonyi vacsora a hagyományok szerint, amióta az eszüket tudják. Kérdésemre, hogy miért nem fogyasztják a káposztát, Zalán azt felelte, hogy az karácsonyi kaja és olyan fura nyáron karácsonyi kaját enni...azzal ott is hagyott a konyhában a a hosszú lábaival meglehetősen gyorsan. Réka másnap bővebben is kifejtette aggályait. Számára a kacsa karácsonykor készül, vajas burgonyapürével és lilakáposztával. Semmilyen más módon nem akarja és tudja megenni. - szögezte le és megértettem. Nincs több kacsa karácsonyig, azt hiszem. Valahol szép dolog, hogy vannak hagyományok. Olyan hagyományok, amihez már ők is ragaszkodnak valamilyen formában.
Szóval jövő héten sem unatkozunk, azt hiszem. Főleg, hogy kedden újra párterápiára megyünk E.hez, immáron ötödszörre és Tibi szándéka szerint utoljára. Szerdán ugye érettségi, és még valamikor a hét végén szülinapom is lesz.
