Mármint a főtt kaja.
Én már sok mindent megpróbáltam. Szomorúan állíthatom, hogy semmi nem vált be igazán. A legegyszerűbb módszer, ha valami nagyon finomat készítek, az gyorsan elfogy bármilyen módon. Mondjuk a brassói el sem jut legtöbbször a hűtőig. Vagy a rántott hús. Azonban ha másnapra főzök ebédet, értelemszerűen azt szeretném, hogy amit szépen bepakolok a hűtőbe, az másnap, harmadnap már ne legyen ott.
Általában ha főzök, akkor kétfajtát főzök, valami egyszerűbbet és valami komplikáltabbat. Tegnap pl. lasagnét készítettem, ezt nálunk mindenki nagyon szereti, és mellé készült sóskafőzelék fött tojással. Ez utóbbiból reméltem, hogy esznek majd a gyerekek, de eddig az ujjlenyomatuk nem lenne a dobozokon.
Anyukám nem főzött hétköznap, annak ellenére, hogy otthon dolgozott. Nem ért rá, a helyi bisztróból hordtuk az ebédet, illetve én a jó öreg menzáról mentem érettségire, mármint hogy 12évet lehúztam a menzán. Mindig szerettem, sosem volt vele problémám. Egyetlen dolgot nem eszem meg, a mazsolát, azt pedig nem adtak. Ja, a fenyőmagot is utálom, de azt sem adtak.Így a pesztótól is rosszul vagyok.
Hogy a lényegre térjek, mivel anyu nem főzött hétköznap, nem volt mintám, hogy hogy kell ezt csinálni, kell e egyáltalán. Vacsorára hideget ettünk, többnyire felvágottat mindenféle zöldségekkel. Esetleg apu sütütt kolbászt, pár szem krumplit és az egy adagnyi kajára rájárt az egész család.
Az eredeti verzió az volt, hogy a lábasban marad az étel, amiben főtt, az kerül a hűtőbe és onnan szed, aki akar. Illetve, aki éhes. Anyu a hétvégi koszttal így járt el. Aztán rájöttem, hogy nem nagyon akaródzik szedni az ilyen lábasokból a gyerekeknek, illetve "nem találják meg" a hűtőben a kifőzött tésztát a bolognai szószhoz vagy hordítva. Hogy sajtot nem reszelnek rá, azt meg sem említem, ahhoz pláne túl fáradtak szoktak lenni. Nem lesz meg a rizs a sülthús mellé, a savanyúság meg végképp nem. Így elkezdtem cuki dobozokba adagolni a menüket, kisebb és nagyobb porciókat, amiket csak melegíteni kell. Üveg edény műanyag tetővel, gusztusos, jól tiszítható és biztonsággal melegíthető mikróban is. Legalábbis asszem.
Ezekkel az a baj, hogy többnyire a gyerekek bele sem néznek ezekbe a dobozokba, hacsak nem hívom fel külön a figyelmet, hogy 2-3 adag chili con carne és hét (!) adag zöldbab leves figyel, tessék őket jó étvággyal fogyasztani. Aztán ez vagy sikerül, vagy nem. Tibi a leghűbb partnerem egyébként a hűtő kiürítésében, ő megkeresi általában a legrégebbi kaját, az egy hetes borsólevest vagy a sárgarépa nélkül méltatlanul elhanyagolt húslevest (volt benne, csak valakik, manók "kiették" belőle) és vakmerően megeszi. Jóízűen belapátolja. Eddig még soha nem lett semmi baja szerencsére...A kimaradt, köret nélküli húsféléket is ő tűnteti el kenyérrel, uborkával, mikor mivel.
Szóval rájöttem, hogy itt nagy adagokat nem érdemes főzni, sütni. Frissen szívesen megeszik, de második nap ritkán, csak a finomabb falatokat. Így inkább több félét főzök kisebb adagban. Vagy egyszerűbb ételeket. Tésztákat, arrabiatat, bolognait vagy carbonarat. Túrós tésztát, sülteket rizzsel, salátával. MIndenféle fűszerrel pácolt husit wrapben salátával, öntettel. Fagyasztani kész ételt valamiért nem szoktunk.Vagy rendelünk valamit, ha nincs erőm főzni vagy más lefoglal, esetleg túl fáradt vagyok hozzá....
