2018. november 22., csütörtök

Első rész



Minden évben eljön az a nap, amikor a nyílt órákat rendezik a suliban, általában november közepén. Ilyenkor kettő db óra megtekintésére van lehetőség. Idén igényelt némi szervezést a részvételünk, mert Zalánnak kedden volt nyílt órája és szerdán 10-től volt tanítás, szerdán meg fordítva. Tibi Zalánéra látogatott el, Rékáéra mentem én, mint tavaly. Sajnáltam, hogy lemaradtam Zalánéról, mert nagyon cuki osztály az övé is, úgyhogy jövőre megyek az övére is. 

Tibi beszámolójából annyi kiderült, hogy a nyelvtan órát átszunyókálta Zalán, közben a fél osztály majdnem kiesett a padból. Német órára viszont felélénkült és ügyes volt, sokat jelentkezett és jókat is mondott. 

Rékáéknak idén egy matek és egy német óra volt a bemutató óra, ami azért klassz, mert mindkét tárgyat csoportbontásban tanulják és így 14 fős csoportokat szemlélhettünk. Egyiknek sem volt bemutató óra szaga vagy íze, nagyon is el tudtam képzelni, hogy így zajlik egy német óra vagy a matek. Matekon a téglalapról, téglatestről, valami hálóról ismételtek és megtanulták kiszámítani a felszínét, ugyanígy a kockának is. Ügyesek voltak, felkészültek, nem kellett senkire rászólni, úgyhogy teljesen pozitív volt. A tanár bácsit ismerjük, szeretjük, fura még mindig, hogy ő taníthatja Rékát, pedig felsős tanár...de hát Réka is felsős, lassan megszokom.

 Német órán nem ért meglepetés, nagyon pörgős óra volt. Összefoglalt egy kicsit a banda a hétfői TZ-re. Egyik oldalt figyelt az okos tábla, másik oldalt régi jó öreg tábla és a kettő között a csapat (ugyanaz, mint matekból) . Sokat beszélnek órán és nagyon ügyesek , tényleg. Élmény volt benn lenni. Mindig van egy bevezető, milyen nap van, milyen az időjárás, amolyan kis csevegés, majd rátérnek az anyagra. Most a Wo és Wohin kérdésre adódó válaszok voltak a középpontban, a Futur a werden-nel, az 1-2 lecke olvasmánya Rebekkáról, bútorok, lakásberendezése. Nagyon pörgős óra volt, nekem, túl pörgős is és én nem is tudtam, hogy magyarul nem nagyon szólal meg a tanárnő. Utólag megkérdeztem Rékát, hogy egyébként sem szólal meg magyarul?? Azt felelte nem, de ha a tekintetükben látja az ürességet, akkor elmondja magyarul is a mondandóját.

Ennyi volt, baktathattam kifelé az iskolából, bár előtte még Réka kikunyizott egy 500-ast büfére és rohant tesi órára. Oda már nem kísértem el.

Na még folytatom majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!