Nem is tudom, miről írjak. Nem mintha nem lenne témám, csak megint ott tartok, hogy unom a saját témáimat, ugyanazokat a nyűgöket, amikre nincs vagy szerintem nincs egyelőre megoldás… ugyanaz a nagy fordulatszámú mókuskerék.....Na mindegy.
Uff, most is csak nyavalygok.
Hétvégéről:
Sütöttem egy zseniális kakaóscsigát a szokásos recept alapján, összeütöttem egy töltött káposztát, amit egyrészt az íze miatt imád mindenki náluk, másrészt mert olyan finom otthonos káposztaszag lesz a lakásban, hogy ihaj. Akkor pedig tél van, zimankó és jó behúzódni a meleg lakásba, a finom falatokat tartalmazó lábas mellé…A gyerekek szerint persze büdös volt, de nem kell rájuk hallgatni, mire megnőnek, majd rájönnek, hogy isteni illat volt ez. Az otthon egyik szaga.
Vasárnap egy kis vörös-fehér, vastag farkincájú, jól táplált és gondozott cica nyávogott az ablakunk alatt, megsimogattuk, megszeretgettük. Olyan kis barátságok pofija volt. Közben Dió őrjöngött. Amíg nem nyúltunk a macskához, egész jól megvoltak, de utána elszabadult a pokol…. Pedig színben nagyon harmonizálnak. Öntöttem neki egy kis tejet enni, kutyakaját nem mertem.. Nagyon sokáig lefetyelte a tejet, nem tudom, hogy azért e ,mert nem ivott még tejet, vagy túl éhes volt. Mindenesetre innestől fogva nem nyávogott, ahogy Tibi mondta, a macskabarát, befogta a száját. Volt egy olyan gondolatom, hogy nem bánnám, ha a cica maradna, de nem úgy nézett ki, mint egy kóbor macska, majd szépen hazatalál idővel, remélem. Később betereltem a gyerekeket, a cica pedig a kutyamentes szomszéd teraszán tette-vette magát. Ma reggel korán eljöttem, szakadt is az eső, pedig volt eszemben, hogy megkeresem. (Azóta a cica eltűnt, remélhetőleg hazament.)
Tegnap (vasárnap) elég sokat tanultunk Rékával németet, bár estére kiderült, hogy mégsem megy suliba Tz-t írni, mert még fáj a feje és kínlódik. Hát jó, otthon marad, aztán meglátjuk. Zalán jobban megkapta a magáét, lázas is, köhög is, minden baja van. Őt egész héten kihúztam az ebédről a suliban. A gyerekek egyébként tök boldogok, itthon maradhatnak, pedig nincs is vakáció….Azért én nem szeretnék beteg lenni és ilyen áron itthon maradni…majd csak kibírom már azt a kis időt december közepéig. Akár kúszva-mászva is….
Közben halmozódnak a sulis kötelezettségek, nehéz hetek jönnek. .... Itt a megyei német verseny is, amire nem készültünk még eleget, de azért van még pár nap. Réka érezhetően fáradt, megérett a téli szünetre. Vagy nem is fáradt, csak unja a banánt. Az ofő, aki a német tanár is, minden nap nyom egy-két adag feladatlapot, tegnap is küldött vagy hat oldalt és ma is. Kíváncsi leszek, mi lesz holnap, hehe. Zalánnak nyomni kell(ene) a szorzótáblát, a nyelvtan TZ-re felkészültünk, a német lapokat kellene még tanulni, de ő betegebb annál, most éppen vékony cérna hangja van a náthától. Nagyon vicces, vigyázni kell az arcizmaimra, amikor beszél.
A kutya megint köhög (vagy még mindig, nem tudom). Nem bírja a hideget, másra nem tudok gondolni. Szegényke ma ment vissza az orvoshoz. Persze anyu rögtön mondta, hogy ezek a mai kutyák....Nem olyan immunrendszerűek ,mint a Molly kutya volt (béke poraira) …Hát lehetséges, de mondjuk ez rajtunk annyira most nem segít, Dión meg végképp nem. Rendelni kell neki kintre kabátot, hát betojok….Pedig nem jár sétálni most, mivel beteg, úgyhogy csak akkor fázhat meg, amikor kigaloppozik pisilni, kakálni, mert egyébként benn melegíti a fenekét a nappaliban a pihe-puha takaróján, amit imád. Ma kapott megint antibiotikumot....ami segít biztos, főleg ha csak meg van hűlve. Ha nem hat, pénteken újabb adag.
Jövő pénteket várom. Vagy nem mis tudom. Nem várok semmit.....ez a legkeményebb. Na jó. Egy kicsit a Mikulást. Aznap lesz a német verseny is, kijön anyu a kórházból és még a hétvége is közeledik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!