Egy ideje terveztük, hogy csillagfotózásra elutazunk valahová. A Zselic volt a kitűzött célpont. Amolyan kiemelt apa-fiú program, kötődés, közös program, kaland, ilyesmi.... Nem sokat tudok erről, mert a fiúk fotóznak, de a lényeg, hogy a Tejutat ott lehet a legjobban megörökíteni, mert ott a legsötétebb az ég és legszebben látszanak a csillagok. Azóta rájöttem, hogy a Bükkben és a Hortobágyon is alacsony a fényszennyezés (Bükki Csillagoség Park), de hát nem is mi lennénk, ha 40 fokban nem a legtávolabbi célpontot néztük volna ki...
Pénteken 3 óra után indultunk, a legdurvább alföldi hőségben....hogy Tibi rögtön közölje a jó híreket - Zalán nem ebédelt, még tankolni kell (vagyis leállítani a kocsiban a légkondit) és otthon maradt a fotózáshoz elengedhetetlen láb...Bevallom, mikor otthon 2 percre megálltunk a gesztenyefa alatt, átfutott az agyamon, hogy itthon maradok. Ugyanúgy olvasok és pihenek a légkondiban, mint várhatóan a Zselicben. Persze maradtam. Mármint az autóban. Réka HelloKitty-s nyakpárnája főnyereménynek számított, mert valahol az M0-son ébredtem, hogy Tibi finom káromkodásokat morzsol el az orra alatt - elkezdett torlódni a forgalom, pedig még az M7-re le sem araszoltunk.
A kutya finoman nyüszített hátul a csomagok között, melyek legjelentősebb része hűtött üdítő volt. Sajnáltam szegényt, igyekeztem arra gondolni, hogy az autóba mégiscsak van légkondi, másrészt nála rosszabbul csak én tűröm a meleget. Sőt, ő nagyon is jól tűri, 40 fokban is kikéreckedik az erkélyre napozni. Meggyőződésem, hogy ilyenkor tölti fel az akku készleteit. Illetve ezért olyan pirított zsemle a színe. Viccelek.
Kaposvárnál megálltunk egy Lidl-nél kaját a venni a hétvégére. A meleg alaposan fejbe vert, alig kóvályogtam el a Lidl bejáratáig.... A bokrokban ott ciripeltek a kabócák. Tessék, 3 óra utazás és máris Mediterrániában találjuk magunkat. Rékával bevásároltunk és csak abban tudtam bízni, hogy semmit nem felejtek el vagy ki. Még további 1 óra volt, mire Somogyhárságyra értünk, a kipécézett szállásunkba. Egy valamikori présházat foglaltunk el, ami minden szempontból tökéletesnek számított, rögtön otthon éreztük magunkat. Első dolgom az volt, hogy meggyőződjek, az összes légkondi működik és virágzik, itt meg is nyugodtam, hogy minden a legnagyobb rendben. Folyóvíz is volt, áram is. Baj nem lehet.
Alig öt perce laktunk a kecóban, mely előtt aranyló búzatenger himbálózott a naplementében, mikor egy traktor torpant meg előttünk. Három oldalról fűkasza lógott róla, ami régi időkbe repített vissza. Pont ezt a márkát forgalmaztuk egykoron, még a gyerekek előtti, lányságomban. Igazából csak arra lettem figyelmes, hogy Tibi tér be a házba egy méretes zöld kannával, hogy vizet vegyen a zuhanyzóból. Kiderült, hogy aratás végeztével eltűnt a víz a traktorból és a rendszer folyamatosan visított víz után. A traktoros pasas kicsit csodálkozott, mit keresünk ott a semmi közepén, különösen mikor kiderült, hogy turisták vagyunk. Nem jó Szolnokon?? - kérdezte magyarul, bár németnek tűnt az akcentusa alapján. Megkapta a vizét, aztán többet nem láttuk. Szimpatikus ember volt, a kutyát nem pitbullnak nézte, mint sokan, hanem meg is nevezte a márkáját - magyar vizsla. Persze a kutya egyből ismerősként fogadta, fürgén csóválta a farkát.
Este hideget vacsoráztunk, péksüti, sonka, sajt, zöldségek, tej...A fiúk kértek tükörtojást is. Érdekes, otthon általában cifrább vacsorára fanyalodnak. Azután úgy emlékszem, meccseket néztünk zsinórban, már meg nem mondanám, hogy ki játszott ki ellen éppen aznap este. Zalán úgy számolt, hogy 2 óra körül megy le a Hold végre, akkor lesz legsötétebb az ég. Úgyhogy egy óra tájban elkezdte ébresztgetni a nappali kanapén hangosan horkoló apját, hogy ideje indulni az erdőbe fotózni.... Elég sokat vihogtunk ezen Rékával, aki első este hálótársam volt.
Én nem tudom, hány óra volt, mi volt, hogy volt, de az biztos, hogy a Holdat egész magasan találtuk, ahogy az erdő mélyére értünk. Úgyhogy meg kellett várni, míg lemegy a dombok között....Közben a fiúk beállították a kamerát. Éreztem a testemben áramlani a jóleső fáradtságot. Ültem az autóban, az anyósülésen, meztelen talpaim a kesztyűtartón. Úgy szemléltem a csillagos eget. Ahogy egyre inkább hozzászokott a szemünk a sötéthez, egyre inkább azt láttuk, hogy nincs sötét, sosincs teljesen sötét. Csönd volt, erdő illat. Közben mindenféle szép gondolataim támadtak ott az eget szemlélve, végtelen sok csillagot számlálva. Volt benne valami igazán ritka és békés, meghitt.....Semmi különös és mégis olyan emlékezetes. Hűvös volt, szinte fáztunk.
Közben én félek az éjszakai erdőben, ösztönösen, ezért résen voltam. Egyszer közel jött egy állat, hallottuk a lépteit a fák között. Tibiék őznek véltek és pusztán a hangosabb beszédtől eltávolodott. Rókákat is hallottak nyekeregni, talán vitt haza zsákmányt a róka apu/anyu. Addig maradtunk, míg készült néhány szép kép a Tejút rendszerről....Lassan kelni kezdett a Nap is. Sőt, ahogy zötyögtünk hazafelé két falu között, immáron ébrenlét és álom között lebegve, már virradt. A búzamező felett "otthon" rózsaszín és ibolya volt az ég. Mennyire szép ez, a természetben tölteni az éjszakát vagy annak egy részét! Ahogy a Hold lemegy és kel a Nap....Mire hazaértünk és kipillantottam a házikó türkisz ablakain, odakint a kertben már világos volt....Mi pedig végre ágyba dőltünk.
Folytköv.
