Füstjelek

Annyi időm sem volt tegnap, hogy bekapcsoljam a gépet és az ebédszünetben fabrikált (átírt) bejegyzésemet felnyomjam a blogra….úgy gondoltam, majd villanyoltás után, de közben jött Réka a Pál utcai fiúkkal (hetedik fejezeten túl) és meg kellett hallgatni a Mi vagyunk a grund című dalt (Vígszínház), mire elkezdtem álmodozni, milyen jó lenne megnézni Rékával a darabot…Persze jegyet nehezebb kapni, mint bejutni a Corvinusra (nem mint turista)….Pedig még akár osztálykirándulásként is fel lehetne fogni. Aztán meg arra gondoltam, hogy nem is olyan szörnyű ez a könyv, mint én gondoltam, igenis egy remekmű, jól lehet rajta pityeredni és olyan szép dolgok vannak benne, ami mondjuk a Ruminiben vagy a Harry Potterben azért nincs, valljuk be! Mindössze életben kellett volna hagyni Nemecseket, akkor nem fájna annyira. Mert már gyerekként is megrázott a halála és most is, kicsit más szemszögből, a gyermekét elvesztő anya szempontjából rettenetes. 

Én, barom elszóltam magam múltkor Réka előtt és elejtettem, hogy Nemecsek a végén meghal . Én nem tudtam, hogy ő nem tudja. Persze gondolhattam volna, hiszen ez második féléves anyag, még a János vitézt sem kezdték el…Gyötört a lelkiismeretfurdalás….bár így talán nem lesz akkora sokk neki és már azt is kitalálta, hogy ő átírja a történet végét és Nemecsek igenis meggyógyul és legjobb, legeslegjobb cimborák lesznek Bokával a grundon, amíg világ a világ…Hát látszik, hogy még nem olvasta végig a könyvet.

Zalán is fülelt, bár ő a Szutyoksárit olvassa. Illetve ilyenkor görcsöt kap, hogy nem ő van a figyelem középpontjában és a kutya macerálásától a cserékkályha tetejére mászástól sok mindent elkövetett, jaj.

Holnap fontos TZ Rékának , irodalom, a mesék világa. Elég kevés jegyük van per félév, alsóban jóval több volt, így a TZ-knek nagyobb a súlyuk. Úgyhogy délután nézhetjük át a meséket, pontosan tudni kell, hogy mi az átvett mesék története, műfaja, annak jellemzői, a történetben mi mi után jön,  ki kinek mit mond és ilyen baromságok. Mindez úgy, hogy én nem ismerem az összes mesét. A természetismereten túl vannak , ki is osztották, németből tegnap megírták, matekot is, bár szidta Réka a tanárurat, mert olyasmi is volt benne, amiről szó sem volt (osztópárok), hát meglátjuk. Matekból elég stabil, amiatt még nem aggódom, de magyar-töri-német nagy kemény négyest alkot, piszok nehéz belőle sajnos ötöst kapni….Folyton visszasírom az eddigi éveket, amikor magyart szinte nem is tanultunk, hhhhhhh….

Hétfőn hazajött Réka azzal a hírrel, hogy ének versenyen indul. Mielőtt megállíthattam volna magam, kiszaladt a számon, hogy „de hát te nem is tudsz énekelni”. Nem sértődött meg, inkább érvelt, hogy ha az ének tanár kiválasztotta őt, akkor csak van hangja. Mondjuk jobb, mint az én kappan hangom, ami totál reménytelen és rettenetes sajnos. Népdalt fog énekelni, olyat, amit még soha nem hallottam és nem is volt hajlandó nekünk elénekelni. A verseny a jövő héten lesz. Bátor lány.

Az esti séták a Kutyával természetesen tovább folytatódnak. A kutya imádja, én már annál kevésbé, ahogy egyre hidegebb lesz, de hát ez is együtt jár egy vizslával, azt meg kell mozgatni….különben valamin bosszút áll. Ha viszont hazatérünk fél nyolc tájban, megvacsorázik, térül-fordul, bújik, simul, majd bevackol a helyére és elteszi magát másnapra. Egy jól megmozgatott vizsla maga a tökély. Meg minden féle....