Írok, írok

 

Ismét akadt kinek szurkolni, volt meccs, válogatott és én akartam is írni, hogy mekkora poén már, hogy mindig bejegyzést írok, ha meccs van, de aztán valahogy annyira lekötött a mérkőzés, főleg az első félidő, hogy eszembe sem jutott. Persze ha csak akkor blogolnék, amikor meccs van, hát most sokáig kellene még várni....

Akkora örömet okozott a győzelem (Bulgáriát vertük 3:0-ra, pont, ahogy megjósoltam a meccs előtti felvezető során) , gondolom, nem csak nekem, hogy azóta nagyon sokszor újra megnéztem a gólokat, helyzeteket. Annyira fantasztikus látni, ahogy formálódik ez a csapat, hogy milyen zseniális a közönség, hogy arra nincsenek szavak. Mondtam is Tibinek, hogy nem kellene-e elmenni egyszer egy válogatott meccsre, biztos lehet még jegyeket szerezni az EB kvalifikáció meccseire (bár fogalmam sincs), mire ő azt mondta, hogy személy szerint sokkal többre értékeli a tv-s közvetítést, főleg, ha Hajdú B. a sportriporter. Ebben igazat kellett neki adnom, de azért az a 60 000-es embertömeg és annak a gólöröme örökre szóló élmény lehet, mert ez még a képernyőről is lejön...Na mindegy, hátha egyszer eljutunk! 

Pont egy hét van a tavaszi szünetig, de Zalánnak a héten Pro Patria napok (Rákóczis suli lévén), vagyis könnyített kiképzésben van részük a héten. Volt fegyverbemutató, tűzharc verseny, történelmi vetélkedő, himnuszéneklő verseny és még amiről nem tudok. Réka nehéz hét elé néz még a tavaszi szünet előtt, ezzel együtt durva, hogy lassan vége a kilencedik osztálynak is...Jó lassan, az igaz....Írnak fizikából, kémiából és még akkor azokról szó sem esett, amiből minden órán felelnek. 

Ma anyut kísértem a szokásos kontrollra a kórházba. Sajnos már sűrűbben hívják, mint 2-3 hónap, az volt a jó világ, mikor csak olyan viszonylag ritkán kellett mennie és stabil volt a helyzet. Most hat hét után visszatapsolták az eredmények alapján. Mivel ilyenkor ötkor kelünk és hétkor már a kórház, ezért szinte félálomban baktattunk volna felfelé a szokásos épületbe, az ambulanciára, amikor egész véletlenül kiszúrtam egy kiragasztott A4-es lapot, amelyre fel volt gépelve, hogy hová költözött az a szakrendelés, ahová mi tartottunk. Két eü dolgozót is megkérdeztem, hogy merre van a C épület, mert még azt sem tudtam, pedig mint kiderült, pont az, ahová Rékát is hordtuk annak idején, amikor eltörte a kezét. Átvágtunk a sürgősségin, elhaladtunk pár infúziós állvány és a sokktalanító rémítő felirata előtt és anyámnak le kellett ülnie, mert szegény máris elfáradt.  Torokszorító tanúja lenni annak, hogy egyre gyengébb és törékenyebb, hogy az élet rendje valahol, az nem nagyon vigasz...

 Aztán a rendelést végül pont ott találtuk, ahol a felirat ígérte, a büfével szemben, az üvegfolyosó (üvegfal volt, de mindegy) mögött. Viszont mire odataláltunk, már legalább hat másik, főleg idős ember várakozott maszkban. Anyu nem tette fel a maszkot és bár tettem rá valami utalást, nem reagált rá, gondoltam, még nem akarja, zavarja, vagy ki tudja. Már vagy 10 perce ücsörögtünk a rendelő előtt, amikor észbe kapott, hogy nincs rajta maszk....Azért ülünk ott 7 órától, hogy mire a dokinak vizitre kell mennie, addigra bekerüljön, aztán labor és már mehet is haza. Ha nem kerül be, akkor 9-kor a dokker lelép és vissza sem tér cirka egy órán keresztül. Akkor pedig ott ülhetünk 3-4 órát is csak úgy. Pont így jártunk, de én már meg se lepődtem, csak le tudtam volna fordulnia székről, olyan álmos voltam, a maszk pedig szokatlan volt és kényelmetlen. Elég lenne 9 órára a kórházba kiérni, nagyjából 8-kor indulnánk itthonról (Szolnokról)....és akkor 10-re végez, labor és 11-re otthon. Anyu azonban 80 éves és szerintem most már maradtunk a reggeli 7 óránál. 

Lenn a központi laborban nagyobb volt a népsűrűség és mindenféle ember. Volt egy bácsi, aki számolt vissza, hányan vannak még hátra és ezt telefonon közvetítette valakinek időnként. 73. vagyok, most ment be 67....szóval még....öten vannak előttem....vagy ...heten...hatan....Aztán volt egy fiatal pár, teltkarcsú nő egy ideges, kövér pasassal, aki a maszk alatt rágógumit pukkasztott folyton. Mellettem egy idősebb hölgy ült szerintem siket felnőtt lányával. Anyunak meg egy néni jutott,  aki odabenn a vérvételes rendelőben megosztotta a nővérekkel - és így kb. mindenkivel, hogy mellrákja van és pajzsmirigy rákja is egyszerre. Mire anyu szerint megfagyott egy picit a levegő, a nővérek összenéztek....A férje a sarokban ült, tőlünk egész távol, de nekem úgy tűnt, ő a legvidámabb a sok békésen várakozó beteg között. Anyukám feltűnő fürgeséggel hagyta el a kórházat, ahogy mindennek végeztünk. A két fotocellás ajtón úgy ment át, hogy szinte futott. Aztán levettük a maszkunkat és vettünk pár friss lélegzetet a napsütésből egy kicsit, míg Tibi be nem gördült az autóval.  

Később, amíg Tibinek valami dolga akadt a városban, immáron anyu nélkül kóboroltam egyet a Lidlben. Vettem szilvás párnát (purpur liszteset), pogácsát és kiflit a gyerekeknek. Narancslevet, ami előtt először elgurultam a kocsival, de aztán mégis megvettem. Túrórudi, kis adag sushi ebédre, friss, gyönyörű brokkoli, sajt és felvágott, tej. Ja és PICK diósonkát húsvétra. (Nutellát is vettem, bár ezt szégyellem, de húsvétra nutellás labdákat fogok sütni, ez lesz a kelt tészta elvileg, ez olyasmi, mint a bukta. FINOM...)

Itthon kitakarítottam a hűtőt, felmostam a konyhát, kitakarítottam a sütőt, mostam 2 adagot, aztán máris hazaért Zalán. Vele matekoztunk egy kicsit, egyenleteket veszik, nyitott mondatok, egyenletrendezés, szöveges feladat egyenlettel...ilyesmi. Délután Réka modulvizsgára ment a nyelviskolába, jövő héten megy minden tovább, 95%-kal végzett, ma volt a szóbeli.

Mai kalóriabevitel: Délelőtt nem ettem és ittam semmit, a kórházban ehhez nem volt kedvem. Az egyik szilvás párnát rögtön a Lidl ajtajában, kifelé betoltam, nehogy elájuljak véletlenül. Tibi késett.  Itthon megettem a szushit, szintén 300 kalória. Majd ittam egy tejeskávét. Számba ugrott egy pici macaron is, a kávés dobozok tetejéről vetette magát a számba, majd még egyet....Vacsorára ovis adag tokány zabnokedlivel, rémes volt a nokedli, de mindegy. Aztán sajnos megettem a másik szilvás párnát is, mert akkor még nem tudtam, hogy ez újabb 300 kalória lesz. Nem baj. Eddig fogyás kg-ban: -8. Ma nem szedtem sem a fogyis tablettából, sem shaket nem ittam. Majd iszom még vizet, jó sokat, éhes nem vagyok szerencsére. Ha mégis az lennék, van lilahagymás kecskesajt a hűtőben, abból lehet csipegetni....