Perlekedős

 Rühellem a tanárokat? Nem feltétlenül, de ahogy telnek az évek, egyre kevesebb kiváló tanárt tudnék felsorolni a megismertek közül. Vagy nem tud tanítani, vagy nem tud, de nem is akar. Vagy nem tud, nem is akar és még inkorrekt is. Ezek persze a legrosszabb forgatókönyvek, ami létezhet, de mindegyikre van példa. Aki remekül tanít, szereti a gyerekeket, képes tudásanyagot átadni, az meglepően kevés.

Néhány hete írtam az ofőnek, hogy Zalán matek dolgozatában pontozási hiba van, legyen szíves egyeztetni a matek tanárral, B. bácsival az ügyben. Én nem gondoltam erről sokat, Zalán odaadja a dolgozatot, megnézi a tanárúr, ad rá pontot vagy nem, aztán kész. Ha nem adja, meg akkor így jártunk. A dolgozatot valóban megnézte, egyik feladatnál elvett egy pontot, a másiknál adott egy másikat, szóval adtunk annak a bizonyosnak egy pofont. Ezzel én le is zártam az ügyet. (ilyesmi volt, hogy levezetett az egész feladatot 5 pontért, de a végeredménnyel valami nem stimmelt, így 3 pontot kapott rá. Szerintem az nem csak 3 pontot ért….)

Nem szoktam egyetérteni a pontozásával egyébként, nagyon szereti nem felismerni Zalán számait, pl. a hármast tényleg ocsmányul írja, de hogy következetesen azokat ötösnek nézi és repülnek a pontok, hát oké. Az eddigi tapasztalatok alapján felületesen pontoz, összességében lehet, hogy jól, nem mai gyerek már, de abban biztos vagyok, hogy kevesebbet ad szinte minden esetben 1-2 ponttal. Még ezzel sem törődtem, néhány dolgozattal ezelőtt ugyanakkor 2 pontot is hiányoltam, ami már javított volna a jegyén, ezért bátorkodtam ezt jelezni.

Az az elvetemült szülő vagyok, aki nem sűrűn jár a Krétában és ha jár is, mindig olyan, mintha nyakon öntenének egy vödör jeges vízzel……Az üzeneteket meg aztán végképp nem olvasom. Ám február végén jött üzenet B. bácsitól. A sorait böngészve rögtön átjött az érzékeny, empatikus lelkemnek, hogy megsértődött. Egyrészt, mert az ofőnek szóltam első körben. Oké, ez az én saram, eszembe sem jutott, hogy a Krétán keresztül is üzenhetnék, nincs ebben gyakorlatom nulla azaz NULLA esetben írtam még tanárnak ilyen úton. Többnyire a jófejekkel ismerős vagyok facebookon és akkor messengeren úgyis lehet egyeztetni. Leírta pontról pontra, hogy hol adott és vont le pontot , majd a dolgozatot megmutatta két másik matek szakosnak, konzultálni, akik jóváhagyták az ő pontozását. Hirtelen végigfutottam gondolatban a matek szakosokon a suliban….Hát jó, legyen. Bár én ilyet nem kértem.

Kifejezte örömét, hogy ilyen szorosan nyomon követem a gyermekem tanulmányait (ha tudná….), egyben jelezte, hogy az októberben írt jeles matek dolgozatnál bezzeg nem voltam ilyen friss, nem jeleztem, hogy az valójában hármas…Egyből tudtam melyik dolgozatra gondolt, az volt az, ami nem jött haza, valahogy elkallódott Zalán elmondása szerint. És bár erősen gyanús volt, hogy egy jeles matek dolgozat képkeretben feszítene a szobája falán, valahogy nem értem rá kötözködni, hogy az biztos nem lehetett ötös, Tibi is rátett egy lapáttal, hogy mit macerálom a gyereket, nem nézek ki belőle egy matek ötöst??? Miután a Krétába bekerült az ötös jegy és onnan hetek, hónapok múltán sem tűnt el, megnyugodtam, hogy a tanárúr már javította volna, ha nem ötös, a gyerek tudta is az oszthatósági szabályokat, frankó minden. Erre eltelik pár hónap és azon kapom magam, hogy a pontatlanul pontozó matek tanár a szememre hányja, hogy akkor bezzeg nem szóltam….Hát kedvem lett volna benyomni egy nagy doboz Lindt csokit mérgemben, de a diétám aligha örült volna.

Anyukám intő szava jutott eszembe, hogy tanárral sose perlekedj, fiam, mert abból jó nem fog származni (tudja, hogy lány vagyok, de a fiam kifejezés használható fiúra, lányra egyaránt, tájegysége válogatja). Nem is mondtam én, hogy perlekedek, pislogtam magam elé jámboran. Maga a tanárúr mondja bátorítja a gyerekeket, hogy ha rosszul számol, nyugodtan szóljanak...…Hát a gyerekek nem szólnak, de talán a szülőnek is szabad. Elvégre a tanár is ember, elnézhet dolgokat, attól még nem gondolok róla semmi olyat, hogy nem tud számolni, pontozni, rosszindulatot sem….Visszaírtam neki, hogy ezer bocs a hibás osztályzatért (annyi jegyük van, hogy nem osztott, nem szorzott), ha tudomásom lett volna róla, hogy tévedés volt az ötöst beírni, mindenképpen szóltam volna. Ha büszke lehetnék valamire, az pont a becsületem, szóval sok minden hibám van, de ezen a téren pont nem köthet belém. Tudnom kellett volna? Lehet… de az más kérdés. Egy kicsit rosszul esett, hogy kinézett belőlem ilyesmit, hármas matek doga ötösre lett osztályozva, én meg, mint aki nem tud semmit, hagyom?? Na neeeem....de végülis, én kezdtem az egészet.

Hálás szívvel gondolok vissza Ági nénire, Laci bácsira általánosból, a sajátomból az őskorból. Oroszt, magyart, törit tanítottak. B.-nére a gimiből, aki törit, oroszt és angolt tanított. Az osztályfőnököm sem volt rossz ember, csak tanítani nem tudott szegény. Ahogy elkezdődött a biológia óra, azon kaptad magad, hogy kikapcsolt az agyad, a hangjától transzba esel és ezen nem is változtatott semmit, csak a kicsengetés….Ötöst írni nála a nyavalyás reláció analízis miatt csak azt tudott, akinek két anyja volt….I.-t is szerettük oroszból. Sokkal többet nem is tudok megnevezni.

Szóval, más szemszögből nézve az orromra koppintott a tanárúr, hogy jól van itt minden pontozva (amúgy nem, mert itt egy ponttal több, amott eggyel kevesebb..), közben meg hogy merek pofázni, amikor akkor csöndben voltam, mint tök a fűben, mikor ő beírta (saját hibájából) az ötöst a hármasra….

Az megint egy külön fejezet, hogy a múltkor, amikor tanulmányoztam a sulinkban sztrájkoló tanárokról készült csoportképet, egyetlen jó tanárt találtam a húszból, a többi közepes vagy még annyi sem.

Szóval szeretem én a tanárokat, igyekszem megbecsülni, akit lehet, de azért szárazon tartom a puskaport….