Már vasárnapi

 

Pénteken ismét hívtam a dokit, hogy kicsekkoljak a táppénzről. Hohó, mondta az asszisztens, meg kell ám várni, hogy lejárjon a karantén. Coviddal vagyok otthon? Elmagyaráztam neki, hogy csütörtök éjfélkor járt le a karantén. Kaptam papírt bárhonnan? Nem kaptam sehonnan. Azt nem kérdezte, hogy hogy vagyok, bár nyilván, ha vissza akarok menni melózni, akkor nem túl rosszul. Jövő héten mehetek a papírokért - nehogy már még aznap megrohamozzam őket, zárás előtt 1 órával. Köszi, viszlát. 

Főni kisírta mind a két szemét utánam az elmúlt hetekben, ez nyilvánvaló. Amikor megírtam neki, hogy a tesztem pozitív, ezt írta: Értem. Sajnálom. - de hogy hogy vagyok, vagy lázas vagyok-e, élek-e az látszólag nem nagyon érdekelte akkor. Utána sem, egyáltalán. Hogy a kollegákat nem izgatta fel a covidos mivoltom, azon nem csodálkozom, nincsenek elvárások, egyedüli nőként dolgozom a kb. 10 fős kollektívában. Ebből kb. 8-nak az idő 95% -ban csak köszönök. Reggel és négy óra körül. 

Viszont a barátaim, na ők megmozdultak. Ja, nem. Az egyik nem is tudja, hogy beteg voltam, mert soha nem ír rám, kivéve talán a szülinapomon. A másik, amelyik jógaoktató lett és 15 éve kb ugyanúgy néz ki, fiatalos és csinos, az nem is áll szóba velem, amióta Zalán megszületett kb. Gondolom, úgy vélte, más irányba fújt az élet bennünket. Köszönhetően a messengernek, olykor azért váltunk pár mondatot. A harmadik barátnőm első körben pont úgy kezdte, mint a főni, na mondom, megfogtam az Isten lábát a hölgyeménnyel...azonban később rám írt, hogy mi újság, hogy vagyok, ami jól esett. Ő azok közé tartozik, aki NEM vette fel az oltást....Nem tudok erre mit mondani. Bírom a csajt, úgyhogy nem is mondtam semmit. Az ő dolga.

Aztán voltak még kedves és még kedvesebb ismerősök, kíváncsi rokonok, akik leginkább csak szörnyülködni tudtak, mármint ez utóbbiak, hogy tejóég, két oltás után is el lehet kapni, ugye hogy ugye? Igen, idióta, senki nem mondta, hogy nem, csak kisebb az esélye, hogy feldobom a nyúlbakancsot. Lám, némi energiaveszteség és náthás tünetek mellett tök jól elvoltam itthon.

Pl. a konyhában megcsináltam a karácsonyi nagytakarítást. Tibi azóta is le van nyűgözve, hogy milyen tiszta  konyha. 3 órámba telt mindent elsikálni és zsírtalanítani. A fugákat a padlón csak részben sikerült fehéríteni, de mindegy.  Egy kicsit pótcselekvés volt, mert annyira nem volt kedvem tanulni ... illetve amikor Zalánnak órái voltak, ráértem. 

Még 3 hét van a karácsonyi szünetig, de most másképp várjuk ezt idén, vagy legalább is én. 17-én kb megszabadulunk a sulis követelményektől és dolgozatoktól és fullra lehet koncentrálni a felvételi felkészülésre. Van egy ismerősöm, ő képes volt az egész karácsonyt, a szentestét és a két karácsonyi napot is tanulással tölteni, pedig nem készültek felvételire, csak szimplán a felsős, szünet után esedékes féléves dolgozatokra ....Hát én nem vagyok ennyire fanatikus, azért pihenni is kell és sütit , kaját is készíteni érdemes. Rékát nem kell félteni, abban nagyon jó, hogy ne hajtsa túl magát...

Idén rekord hamar megrendeltem az adventi koszorút, elég drága volt, viszont nincs rajta hervadni-kókadni hajlamos cucc, szóval évekig jó lesz, csak a gyertyát kell rajta cserélni. A karácsonyi cuccok dobozokban a padláson, ahová csak egy létrán juthat fel az ember és én még akkor is majrézom a létrán, ha Tibi áll a legalsó fokán, úgyhogy a hathatós támogatása nélkül nem férek a cuccokhoz. Az a baj, hogy nem tudom, melyik dobozban vannak illetve félő, hogy nem is egyben, szóval mindenképpen nekem kell felmennem, nem elég, ha Tibit száműzöm oda.

Mi volt még? Ja igen, ma béreltünk egy kárpittisztítót a kanapéhoz. 2 évente / évente szoktuk volt takaríttatni egy profi céggel, de annyira megdrágultak, hogy irreális összeget kezdtek el kérni a szolgáltatásokért. Legalábbis eddig így gondoltam. Gondoltam, ha bérlünk egy ilyen Kärcher csodát, biztos tisztább lesz a cucc mint volt....Tibi hozta péntek este a gépet, hozzá pedig 4, azaz négy darab tablettát. Hát látszik, hogy nem én voltam a kölcsönzőben, hanem ő, mert én 8 alatt nem jöttem volna haza. Egy vödörhöz 2 tabletta dukál. Valami elképesztő sötétbarna cucc jött ki a kanapéből, fúj, azért ennyire nem is tűnt koszosnak. Viszont a kellemetlen hír az, hogy foltosan szárad, szóval úgy néz ki, most sokkal tisztább, mint akár tegnap volt, viszont jóval mocskosabbnak tűnik. Hát most melyik a fontosabb? Még 1 tabletta maradt, amivel Tibi autókárpitot akar pucolni - az annyira fontos amúgy.... - ami marad, azzal nekiesek a kanapé egy részének, ott, ahol a legfeltűnőbb foltok lesznek, aztán meglátjuk. Esetleg ha tiszta vízzel megyek rá? 

A gyerekeknek nagyon durva jövő hetük lesz a suliban. Gyakorlatilag mindenből dogát írnak, talán csak tesiből nem. De csak mert oda edzésnaplót kellett benyújtani péntek 16 óráig...amit persze elfelejtettem és csak ma délben írtam meg ÉN Zalánét. Nem mozgott semmit így covid után, de nem fárasztom magam, hogy mentegessem, inkább beírtam, hogy napi fél órát szobakerékpáron tekert. 

Rékáéknál hétfőn még csak az oltottak mehetnek suliba, kedden oldják fel a karantént. Remélem, feloldják, mert nagyon kevés jegyük van valahogy, nem is értem, hogy , szóval kellenek a jegyek. Rékának mindegy, de az osztály majdnem egy harmada oltott csak.  

Az meséltem, hogy jártak a tánctanárral, aki a keringőt tanítja be nekik a márciusi alapítványi bálra? Egy idősebb muksó a tánctanár, de mivel oltatlan, ezért nem engedték be az iskolába, hogy órát tartson, legalábbis én így értettem valahogy....a lényeg, hogy táncóra semmi.  Pár hét alatt szerzett oltási igazolványt. Igazolványt, khm...nem oltást. Azóta sem kezdődtek el a táncórák, amit nem bánok, nem kell ezt már idén erőltetni, januárban meg végképp nem. 

Netflixen nincs semmi jó, próbáltam több filmet, sorozatot, de olyan harmat gyengék, hogy az már röhej. Most a THE LETDOWN című ausztrál sorozatot azért kiszúrtam magamnak, Babapara- vagy mi a magyar címe. Helyenként egész vicces, szórakoztató. Nem egészen vagyok egy hullámhosszon ezekkel a csajokkal, egészen más élethelyzet jött, miután én megszültem a gyerekeket, de érdekes. 

Amit próbáltam - Lock & Key (gyerekeket talán leköti), Feketelista (hát még a szobakerékpáron tekerve is untam) , A valószínűtleg gyilkos (Palme gyilkosságról szól, fájdalmasan unalmas, büntetés nézni) és még sorolhatnám. A Nyerd meg az életed című koreai borzalmat - nagy horroromra - a gyerekek kezdték el követni, mert a kortársak szerint frankó.... Hát abszolút tiltólistás lett, nekem szó szerint hányingerem lett az első próba után és csak azért néztem meg a második próbát is, mert nem akartam elhinni, hogy ezt valaki önként nézi. Nem szabadna, hogy ezt egyetlen gyerek is végignézze illetve gyakorlatilag SENKI.

Kaja fronton - ma lasange volt, holnap borsóleves lesz, talán dubarry-t készítek hozzá, de lehet, megállunk egy lángosnál vagy palacsintánál. Én elképesztően kívánom még mindig a tonhalas tésztát sok parmezánnal. Szóval, ha rajtam múlik, azt eszünk. Nem vagyok mostanában kreatív a konyhában, bár nem nagyon lelkesítenek a gyerekek sem, múltkor fél kondér meggyszószt kiöntöttem, mert senki nem falta,  a gyerekek meg sem kóstolták, csak az oldalast....Ezek ilyen...húsevő banda, úgy néz ki. Bezzeg rántotthúst és brassóit vagy cigánypecsenyét kilónyi fokhagymával megennék minden nap. Tényleg, cigánypecsenye, ez az!