Múltkoriban, a távoliban, mert ugye már 3 hete itthon dekkolunk mióta a covid felütötte itt a fejét....Szóval múltkor valahogy úgy adódott, hogy éppen indultunk valahová és hogy elfogadható legyen az ábrázatom, vittem fel egy kis sminket.
Zalán kíváncsian ácsorgott mögöttem a fürdőszoba tükörnél és tudtam, hogy sok jóra nem számíthatok. Csak néhány megjegyzése a sok közül:
- Ez micsoda? Alapozó?
- Ez olyan, mint a beton, amikor építkeztünk? (???) - talán a vakolatra gondolt?
- Fúúj.....olyan fura. - (némi undorral)
- Ez minek?
- És mindenhová ezt kened? És majd rádszárad?
- Ennek ismerem az illatát. Ilyen szagod van.
- Minden reggel magadra kened? Sosem felejted el?
- Jobban nézel ki szerinted? Nem mindegy? Maszkot kell hordani.
- Anya, így sem lett jobb semmivel....Ugyanúgy nézel ki.
- Mekkora árkok! A dínók is jól érezték volna magukat bennük, ha ki nem halnak.
- Ez a ráncokra nem jó?
- Neemm, neeeem vagy ráncos, anya..... - azt a gyógypedagógusi hangszínt nem tudom itt kellőképpen átadni.
- És a púder? Az nem kell? De miért nem kell?
Maszk van, rúzsra most nem költök, na de a szemünk látszik!
VálaszTörlésÉn arra alapból sem. 😆Sosem értem meg rá.... Maradtam a szájfenyek világában. 😆
Törlés