Még két hét

 

Mindig olyan idétlen címeket adok bejegyzésekhez, de mindegy.

Ismét elröppent egy hét, kemény volt, mint a csizma szára (van ilyen mondás??). Talán csütörtök volt a mélypont, fáradtságilag pedig a szerda, de mit számít, elmúlt ez is. A gyerekek napi 2 dolgozatot biztos írtak per nap, a két hét karantén megtette a maga hatását. Most az eredményeket hagyjuk, nagyon vegyes a felhozatal, de az optimista énem azt mondja, hogy még nincs minden veszve. Zalán meglepő módon hazahozott egy ötöst németből és egy négyest matekból. Szöveges feladat, mérleg elv, műveleti sorrend, mértékegységváltás (ez mindig van, olyan, mint a felvételi feladatsor, annak is akadnak biztos elemei). Az írtam már, hogy Réka tutira hatodikban tanulta a mérleg elvet?? Örültem volna, ha Zalánnak sem ötödikben kell. Németből ma is írtak, az elöljáró szavakból. 

Réka az én szememben továbbra is szágult lefelé a lejtőn a képzeletbeli rollerjével, de már lassan belefásulok és elfogadom ezt is. Nem akar mindent akkora lelkesedéssel és erővel, mint ahogy én. Pontosabban fogalmazva, nem tanul. Nem tanul annyit és úgy, ahogy én elvárnám vagy ahogy az iskola elvárná. Vagy ahogy a felvételi ponthatárok azt megkívánják. Sorozatban nem készít házi feladatot a magyar felkészítőre, már a tanárnő rám is írt a Krétában. Mondjuk, a Krétát én nem olvasom üzenet szintjén, lehet, hogy kellene....A jegyeket szoktam figyelni, az üziket nem, mindkét ofő a facebookon tartja a kapcsolatot a néppel. Igazából tehetetlennek érzem magam Rékával kapcsolatban, valahogy bármit mondok, az falrahányt borsó. Azzal egyszerűen nem tudok mit kezdeni, hogy számára kiadni magából a maximumot, a lehető legjobbat, olyan felvételit írni, ami tőle telik...nos az nem mindig fontos. Nincs lelkifurija, ha nincs kész a házi, ha óra előtt készül fel egy dolgozatra, uram bocsá, ha nem készül egy dolgozatra. Én ezt nem értem, nem voltam soha egy pedálgép , full ötös kocka vagy ilyesmi, de a lustaságot, akárhogy is  nézzük - nem tudom erényként felfogni. Most magyarázzam el neki, hogy a házit meg kell írni, a tanulnivalót be kell vágni, a dolgozatra készülni kell, a tz-re meg aztán pláne. Milyen nyelven? Mert magyarul sem érti.

Más téma. Folyton rácsodálkozom a naptárra, hogy már december van, nem értem, hogy hogy történhetett ez. Most volt október, ez biztos. Mikor száguldott így el az idő mellettünk? Ez is a covid hibája, az a 3 hét kb. , amit a coviddal együtt töltöttünk szó szerint, eléggé kiesett. 

Pedig a december hagyományosan igen sűrű időszak nekünk, hiszen Advent, Mikulás, Réka szülinap és karácsony követi egymást gyors egymásutánban. Advent első vasárnapján sikerült leráncigálni a padlásról a cuccokat (vagy ezt írtam??) . Túl sok dekort még nem raktam ki, akkor szoktam pl. az égőket, égősorokat beizzítani, ha már teljes a karácsonyi lazulás, vagyis kitört a téli szünet. Mi cégszinten együtt lélegzünk általában az iskolai téli szünettel, idén is december 16-án dolgozunk utoljára, 17-én céges buli, 11-e közben kötelező szabi és nem is kezdjük a melót csak január 4-én. Vagy ötödikén, ki hogy szeretné. Nincs kereskedelmi forgalom 10-ig. Ez az év leghosszabb és leglazább időszaka szabadság tekintetében. 

Szóval a kis rénszarvasok, angyalok, manók azonban már kinn figyelnek és az advanti naptár is, amibe minden nap jut egy kis keksz vagy csokoládé. Lehet , túl jól vannak tartva, mert semmi csillogás nincs már a szemükben, ha az adventi naptárról van szó, annyi erővel vehettem volna két sima Milkásat is, oszt' jónapot! Vének már ezek a gyerekek!

Réka szülinapja is közeledik, melyre tavaly nem hívtunk meg senkit ugye az ismert okokból, de én úgy emlékszem, hogy már a 12. szülinapját is a legszűkebb családi körben ültük meg. Na most nem. Most hogy pontosan melyik ajándékot kapja a szülinapjára és melyiket karácsonyra, még nem nagyon tudom, de még időben eldől ez is. A menü várhatóan valami rántotthúsos, sültcsirkés, vegyesköretes izé lesz, bár gondolkodtam chilis babon, kebabon nyárson és cigánypecsenyén is, de még nem döntöttem.  Desszert a torta mellett rákóczi túrós, ezt kérte a banda. 

Ráadásul idén először, szombaton is iskolába mennek a gyerekek, aznap, amikor a szentestét dolgoznánk le, ezen megdöbbentem, de végülis csak fél órás rövidített órák lesznek, 6  db és délre végeznek. Én betiltanám a szombati tanítást, nem pihenik ki magukat eléggé a gyerekek, nem is hiszem, hogy sok mindent tanulnak aznak, szóval totál gyerekellenes. Még szerencse, hogy én viszont itthon leszek szabadságon. 

Ajándék témában már egy kicsit elvesztettem a fonalat, de elég sok ajándék van még úton (ahogy Dió havi kaja adagja is....) és elég sok a szekrényben. Hogy mi lesz a karácsonyi menü pontosan, az is kérdéses, bár azt gondoltam, hogy idén egyszerű lesz, kacsa és kész, csak közben annyi ínycsiklandó karácsonyi étket olvastam, hogy talán belevágok egy aszalt szilvás, baconos pulykatekercsbe is, az gyors és finom  (ezt ettük karácsonykor, amikor még ketten voltunk) vagy a francia marharagu F. Zé módra, az valami zseniálisan finom....Ja és közben lehetne rántott hal és franciasaláta..... Annyi mindent szeretnék enni sütni-főzni....

Múltkor egy este úgy randomra összeállítottam egy bevásárlólistát a tesco online-on és majdnem sírva fakadtam, mert felment 100 000 Ft fölé!!! Jó, persze, nem kell még 2 doboz szaloncukor és öt kg hús, 20 l üdítő (bár Réka szülinapja és a karácsony megcsappantja majd a készletet.) Nem volt benne luxuscikk, sem lazac, sem kagyló, sem libamáj. Néhány desszert igen, melyet ajándéknak szánunk. Végül nem adtam fel a rendelést, majd a hét elején meglátjuk, hogy pontosan mi van készleten itthon és mire lesz szükség december közepéig. 

Az első adventi süteményt általában Mikulásra készítem, de most úgy adódott, hogy a péntek, amikor ráérek közel esik a Mikulás napjához, szóval ma megsütöttem 1 kg lisztből a mézeskalácsot. Állítólag jó, szerintem lehetne több íze, de fene tudja, talán ez covid utóhatás. A következő a linzer lesz elvileg, csak anyukámból kérni kell finom baracklekvárt. Elhatároztam, hogy idén nem sütök olyan süteményt, amelyet itthon senki nem eszik meg rajtam kívül. Ilyen alapon felejtős a zserbó és a bejgli is, bár ez utóbbit nehéz elengednem. Nálunk a mákos kalács volt menő, anyu mindig azt sütött és diósat is, én váltottam a bejglire, mondván, hogy az a hagyományos.Pedig a mi saját hagyományunk meg pont a kalács volt.  Amit még szeretnek a gyerekek, az a kuglóf, a mákos guba, a linzer (ez adventi), az aranygaluska (kelt tészta kategória). Még kacérkodom a mézes krémessel, vagy annak valamelyik változatával, meglátjuk, mennyire kap el a karácsonyi sütögethetnék. Jaj, el is felejtettem a kedvencet, a kozák sapkát / kókusz kockát. Abból lehet, hogy dupla adagot sütök, állítólag jól fagyasztható, nem tudom, ki merjem e próbálni...

Na és most befejezem, mert mindjár éjfél .... 

Majd tervezek írni egy bejegyzést Dióról is, mert már régen értekeztem róla és akkora a szerelmem iránta, hogy azon magam is meglepődöm (bár nem, mert ő sok szempontból tökéletes és mégis annyira emberi). Van egy csomó vicces sztori róla, amit jó lenne megörökíteni, mielőtt elfelejtem.