Meleg van...más nem jut eszembe

Tegnapi nap nem sok minden történt, dolgoztam, Tibi is dolgozott, a gyerekek itthon lubickoltak a szabadságban és szerintem most már minden létező játékot elővettek….Még tart a kánikula, de már talán csak ez a hét forró, aztán jön a lehűlés. Fura ez az én számból, de idén egész jól bírtam, nem szenvedtem annyit. Nyilván volt, hogy fürödtem a verítékben edzés nélkül is, de nem kínzott annyira a hőség. Persze könnyű nekem, mert légkondiban aludhatok és dolgozhatok, így ki lehet bírni, de őszintén szólva nem is viselném el máshogy….

Hat óra után már „elviselhetetlen”, szóval túl eleven volt az eb, úgyhogy elvittük sétálni. Ha már séta és még nem volt zárva a cukrászda, megkóstoltuk az idei Ország Tortáját. Egész kellemes. Mondjuk az a morzsás rész annyira nem jött be, de eltüntettem a részem egész gyorsan. A gyerekek nem kértek, aztán persze követelték a magukét, úgyhogy majd kapnak szolnoki habos islert, azzal ki lehet őket engesztelni. 

Ma hazakerekeztem öt óra körül, kitikkadva, csináltam magamnak egy cukormentes jegeskávét 2 gombóc vaníliafagyival. Ekkor tért vissza belém az élet. Vagy hát annyira nem, mert elnyomott az álom a kanapén....Este még elszaladtunk az üzletekbe takarófóliáért, hogy ne legyen akkora por, ha lekezdik fúrni a falakat. Hazafelé Tibi ártatlanul rácsodálkozott a megjegyzésemre, hogy akkor holnap indul a mandula, csütörtökön kezdenek a gázszerelők. No comment, pasik! Mintha nem erről beszéltünk volna egész hétvégén. 

Szóval most, kb. másfél héttel az iskolakezdés előtt, amikor már minden normális szülő az iskolakezdésre fókuszál legalább fél szemmel, mi belecsapunk a fűtéskorszerűsítésbe. Persze csak ha tényleg jönnek.