Befejezetlen bejegyzés

Nagyon vegyes napom volt tegnap, igazi hullámvasút. Először is reggel, amikor a madárcsicsergéses, zöldövezeti kis zsákutcánkban kerékpárra pattantam, egy pillanatra lefagytam, mert elég ijesztő sötét fellegek gyülekeztek úgy déli irányban….viszont még sütött a nap. Gondoltam, az a 15 perc nem olyan sok…..Egy km-rel arrébb már sehol nem volt a nap, illetve valahol a felhők mögött és csepergett az eső. Persze nem volt nálam esernyő, semmi, úgyhogy két választásom volt, vagy meghúzom magam valahol vagy tekerek maxon és imádkozom, hogy leellőzzem a felhőket. Az utóbbit választottam és megdöntve saját sebességi rekordomat estem be a munkahelyemre egy őrült hajrával….Persze eg y csepp sem esett és negyed óra múlva is csak egy könnyű, nyári zápor verte el a port az utakon….De legalább friss voltam.

A munka oké volt, most minden rendben ezen a téren. Az irodánk elkészült, de még nem egészen, épül hozzá egy konyha, étkező, reggeli meeting hely, nem tudom. Már várom, mert akkor Tibi régi mini hűtőjét behozom és lesz saját hűtőm. Lenn új női mosdó épült, ami ismét ki van kiáltva ERIKA vécéjének….de még a hivatalos átadás, szalagvágás nem történt meg. Mondjuk, ebben sem lesz fűtés, úgy rémlik , úgyhogy lehet, hogy a fiú vécéjébe fogok járni télen? Hát sanszos.

Hazafelé menet egy mini szökőkutat találtam az utcánkban az úttesten….csőtörés…ááááá….remek. 5 óra még nem volt, amikor az ügyfélszolgálatnak szóltunk, fél hat előtt kiértek, minden lakót értesítettek, hogy 6 után nem lesz víz, majd jött zápor, zivatar, fúrtak és faragtak, végül 9-re újra lett víz. Meg voltam elégedve a bandával. Habár este, amikor sétálni vittük Diót, az meg nem tudta, hogy féljen vagy nyaljon (képen valakit), megijedt tőle az egyik pasas….de hát nem mindenki vizsla barát, kutya barát, megértem. Amúgy nem, de mindegy, elnézést kértem, van egy kis túlmozgása a kutyának.

Közben Réka kitalálta, hogy süssünk kakaós csigát. Nem tegnap, már hétfőn is szeretett volna. Mert amit én sütök ,az sokkal finomabb, mint a bolti. Hát nem drága? Újabban szeret segíteni, kis lelkes, választott magának gyerekszakácskönyvet is. Mindezt amit azzal fojtottam le, én barom, hogy leordítottam a haját, amiért összeöntötte a lisztet és az élesztőt….Utólag nagyon megbántam, mindig megbánom, szégyellem magam, ha felemelem a hangom vele. Erre nincs mentség. Ezt ezért is írom le, hátha ez volt az utolsó ilyen. Szegény drágám! Mindent ő akar csinálni és azt hiszi, hogy minden süti összeöntős … Aztán próbálkoztam én „megetetjük a kis élesztőgombákat cukorral, langyos tej…jajdejónekik” –típusú dumával, tűzoltásképpen, de hát ilyenkor már mindegy.

A kakaós csiga végül valami zseniális lett, maga a tökély. Először szórakozott velem a tészta, mert a meleg vajban felolvadt a kakaópor és a cukor, folyadékot pedig elég nehéz benntartani egy csigában. Vissza kellett hajtani, szét, közben már régen nem volt víz kezet mosni a csőtörés miatt, úgyhogy elég maszatos történet volt. Szórtam a tésztára még kakaóport, ami megfogta a folyadékot és így extra csokisak lettek a csigák. Sajnos nem fotóztam. Hétvégére megint sütök, muszáj lesz  Dupla adag lesz, mert másnap is puha.

Este levittük az ebet sétálni, kb. 45 perc volt a séta, ami persze nem elég neki, úgyhogy utána még játszottunk vele eldugós játékot (megszimagoltatunk vele eg y tárgyat, eldugjuk a lakásban és neki meg kell keresnie, imádja) .

Készítettem neki kis bilétát a nyakörvére a nevével és Tibi telefonszámával. Ennek ellenére remélem, hogy soha többet nem fog elveszni….Már hatalmas űrt hagyna maga után…Egyszerűen imádnivaló, mellette senki nem lehet szomorú, mert olyan egyszerűen nincs. Hol gyönyörködik benne az ember, hogy milyen szép, hol azon hitetlenkedi, hogy hogy lehet egy kutya ilyen édesdrágaaranyosésokos…valami mindig van. 

Még akartam írni az egyre súlyosodó habtestemről vagyis a nem kívánt súlygyarapodásról, de már késő van és leragad a szemem. Majd máskor folytatom.