Helyzet

Most már minden hétvége mini nyaralásnak számít, egy kincs, amíg nincs iskola. És még nincs iskola. Nagyjából megvan minden, ami az új tanévre kelleni fog, bár a Pál utcai fiúk még mindig nem került elő a lányszobámból, az Auchan-ban pedig nem volt kapható csak az olvasónaplója. A héten már fehér harisnyát is vettem az évnyitóra, igaz, a kutya picit megnyalta, tetszett neki az anyaga, de egyébként ép. Ami hiányzik: fekete cipő mindkét gyermeknek az évnyitóra. Tornacipő még nem tudom, hány gyermeknek. Ennyi. Persze A4-es füzetborítóból soha nem lehet elég és gyanítom, hogy az ötödikes tanári gárdából nem egy tanár mond majd újat, olyasmit, ami nincs beszerezve. Pedig felfegyverkeztem körzővel, vonalzókkal, szögmérővel…és mivel ötödikben már tollak írnak, tollal hibajavítóval….Rögtön vettem hármat is. Még a Suli box foglalás van folyamatban, mert felsőben Rékáék már vándorolnak és nincs egy olyan kis zug, fiók vagy zárt szekrény, amiben a holmija biztonságban lehet, csak ha bérel az ember lányafia egy ilyen boxot….

Szóval volt két egész nap, egy hétvége, amikor bármit megtehetett az ember (a mosáson , teregetésen, terítésen, leszedésen, mosogatógépbe pakolások, kisebb takarításon, nagyobb takarításon, ágyazáson, főzésen, sütésen kívül)….Pénteken délután hirtelen felindulásból nekiestem Zalán szobájának, hogy a fűtéskorszerűsítéshez kompatibilissé tegyem, vagyis bizonyos falakat szabaddá tegyek. Az ágya alatt találtam egy félig megrágott húsvéti nyúl fület, két jégkrémes csomagolást, egy üres joghurtos dobozt. Piszok meleg volt a szobában, folyt rólam a víz. Közben felkavartam az állóvizet, mert rendet raktam a játékok között is. Összeöntöttem az összes legót, ami van a háznál 3 nagy piros Ikeás dobozba, az autókat két ilyen piros dobozba. A távirányítós robotot kiemeltem a polcra, a fakockákat és Duplo-t kiselejteztem és a padlásra száműztem, ahogy a 6 éven aluliaknak szóló könyveket is. A bútorokat is átrendeztem némileg, bár Zalán rögtön közölte, hogy az úgy nem lesz jó, ahogy én csináltam, az ágyát az ajtóval szemben szeretné, vízszintesen, a szekrényt meg amoda. Hát jó. 

Másnap Tibi kiporszívózott fenn, elpakoltam a kinőtt ruhák egy részét meg egy csomó dolgot, ami csak úgy spontán az utamba került. Felraktam két mosást, aztán nekiálltam, hogy a három doboz legóból helyre állítsak valamit.  Csináltam is addig, amíg az összes csontom és izületem el nem gémberedett a szőnyegen görnyedéstől , vagyis összeraktam Zalán kompját és űrrepülőjét. Réka valami hotdogos kocsit eszkábált össze, Zalán soha nem volt hajlandó útmutatóból legózni. Ő most is saját járgányt rakott össze, valami 10 kerekű csodát, ami egyébként meglepően klassz lett. Közben Tibi egyfolytában a fejét fogta, hogy ebből az egészből mi lesz a szőnyeget beborító őskáoszon kívül…

Este elvittük egy könnyű egészségügyi sétára Diót a Zagyva partjára (egy óra szaladgálás), amitől olyan boldog volt, hogy öröm volt nézni. Este, sötétedés után kifeküdtünk hulló csillagokat nézni egy plédre. Szerencsére nem voltak szúnyogok, csak a kutya nem értette, mit művelünk a sötétben, úgyhogy rendre hozta a labdáját, nyomta a kezünkbe, hogy valami értelmeset is műveljünk az ő felfogásában. Azon gondolkodtam, hogy ezt miért nem csináljuk sűrűbben, mert olyan gyönyörű a csillagos és, hogy azt akkor is érdemes pásztázni, ha semmi nem hullik. Egy óra sötétbe meredés után a szemünk nem volt hálás a nappaliban tapasztalt világításért, de nem is nagyon kínoztuk magunkat, ágyba bújtunk és aludtunk egy jót....