Visszatekintés 2015 - február

Februárban (azt hiszem, akkor volt, lehet, hogy január vége....) egyszer halászlevet vittem apunak ebédre a kórházba. Utáltam az undok nővéreket, akik húzták a szájukat, minek neki étel, amikor nem sokkal korábban falt fel a bácsi egy kiadós adag spenót főzeléket. Szegény apu, nagyon éhes lehetett...Etettem a levessel, közben beszélgettünk, értettem minden szavát, például, hogy "pompás". Ezt nekem mindenki más vagy elhitte vagy nem, tekintettel a komolyan érintett beszéd központjára.... pedig tényleg így volt. Talán ez az utolsó emlékem apuról, ami nem szívfacsaró vagy pokolian fájdalmas, egyszerűen kanalazta M. mama fantasztikus halászlevét abban mini pokolban vagy annak az előszobájában és én örültem, hogy örömet okozhattam neki. Hittem abban, hogy felgyógyul, közöttünk marad. Amíg élek erre a halászlére és ahogy megetetettem vele az apámat....erre emlékezni fogok. 

Február közepén jött a pofon az újabb rosszulléteket követően, az orvosi vélemény, hogy a felépülésre immár nincs remény, gondolkodjunk ápolási osztályban vagy privát/nem privát otthonokban..... Nem akartam elhinni, hogy apu nem megy haza többé, nagyon sokáig nem. 

Az már egészen biztosan  februárban volt, hogy benyaltam egy influenzát. Egy hétig feküdtem, mint egy darab fa és egy újabb hétig lábadoztam. A lelki tényezők, ugye, bánatra egyből jött a betegség már akkor is. Amíg gyógyulgattam, fogytam négy kilót, bár az ismerőseim szerint az tíznek látszott és végignéztem a "Hannibal" két évadát is....Ezt utólag megbántam, elég beteg sorozat...

Február a farsang ideje is volt, Réka málnának öltözött gyümölcs és zöldség témájában, Zalán pedig kisördögnek az oviban. A málna jelmezre utolsó energiáim bevetésével varrtam a piros lufikat full influenzásan, de már Tibi vitte el a gyerekeket a  sulis farsangra. Zalán jelmezét rendeltem a netről, szerencsére idejekorán kitalálta, mi szeretne lenni és nem gondolta meg magát naponta, sem egyáltalán.

A Nevtan-ban csoportos foglalkozásra váltottunk, mivel a logopédus szerint nem igényeli Zalán az egyszemélyes terápiát. Azért jutott erre a következtetésre, mert a társaságában nem akadt a beszéde. Nahiszen.