Zalános

Zalán kitörő örömmel a képén tör ki a csoportszobából, kezében egy rajzot lóbálva.
- Nézd mit rajzoltam!
- Ó, be' szép! Ez a mi házunk? - pont úgy néz ki. Mellette pálcikaemberke, amolyan Zalán módra. Megfordítom a lapot, amin egy szépséges királylány feszít.
- Azt is én rajzoltam!- fűzi a kommentárt Zalán.
- Komolyan? Ez zseniális! Nagyon ügyes vagy.
Ahogy öltözködik, alaposabban szemügyre veszem a rajzot. Gondosan megmunkált, fitos orr, cicomás ruha, puffos ujj....Ha Réka rajzolja, elhiszem, de Zalán...nem jellemző, hogy úgy mondjam. Gyanú fészkel a lelkemben.
- Ezt Alexa rajzolta? Vagy valamelyik kislány? Segítettek benne? - kérdezem a cipőjét magára rángató Zalánt.
- Nem, én rajzoltam.
- Na de komolyan, Zalán. Ki rajzolta ezt? A ház már éppen eléggé gyönyörű.
- Én rajzoltam. - vág szomorú képet. - Nem hiszed el nekem?
- Hátttöööö...Te rajzoltad?
- Én hát!
- Oké.

 

Itthon kértem egy reprodukciót, de szégyellősen-huncutul elvigyorodott, hogy most túl fáradt hozzá. Még azt el tudom, képezelni, hogy egy mesekönyv képét átmásolta, de inkább idegenkezűségre gyanakszom. Annyira igyekszik szegénykém, hogy még néhány idegen tollat is képes lenne meglengetni? Nem tudom. 

 

Egyébként sokkal többet kellene foglalkoznom vele, együtt rajzolni, kreatívkodni, nem beletörődni az időhiányba és abba, hogy a Ketteskéknek sokszor ez a sorsuk. Múltkor panaszkodott, hogy nem tud hóembert rajzolni (önbizalom dolga volt az egész, mint annyi minden nála), kicsit bíztattam és sikerült neki, nagy volt az öröme. Januártól azt hiszem egy darabig lesz időm foglalkozni a gyerekekkel, a cégünk Pest megyébe költözik. Mivel nem vállaltam a fel- és hazautazást, másik állást kell keresnem. Mondom, hogy egyik jó történik velünk a másik után.

 

Most hallom, hogy a törökök lelőttek egy orosz gépet. Na tessék.