Mármint Réka a köhögést. Tegnap vissza kellett vinni az orvoshoz, mert stagnált a köhögése. Vagy még inkább rosszabbodott. Igazából már a hétvégén látszott, hogy ebből nem lesz gyógyulás, de azért a remény nem halt meg. Csak hétfő reggel. Tibi - nagyon helyesen - nem vitte el suliba. Szegény szét is köhögte volna magát. Nyugalomban még csak csak elvan, de pl. ha hideg levegőre kimegyünk, illetve onnan be, hát készen van teljesen, hogy a szívem szakad meg érte. Szóval beláttam, hogy semmi helye suliban. Nem csak arról van szó, hogy kettőt köhent....
Fél ötre értünk a rendelőbe, ahol legalább 30-35 roma kisebbségű várakozott csapatostul. Ők úgy járnak orvoshoz, hogy egy a beteg és 5-6 a kísérő. Ez felettébb megnehezíti többi várakozó dolgát, úgy nyüzsögnek, mint a méhek (bár ez nem jó hasonlat), jobbról balra el, majd balról jobbra el. Ahová először leültünk, onnan valósággal el kellett menekülnünk. Annyira büdös volt, hogy Réka orra nem bírta tovább két percnél. Volt egy pont, ahol határozottan sírhatnékom volt és sokadszorra is felmerült bennem a kérdés, hogy mit keresünk mi még mindig ebben a rendelőben. Ja, igen, ragaszkodunk a doktornőhöz.
Egy időszakban még biztonsági őrt is alkalmazott a doktornő (gondolom ő), aztán valahogy a sorszámot is osztogató hölgy eltűnt és maradt a következési sorrend eldöntése a jámbor betegek tömegére. Szerencsére többnyire egymással kapnak össze, szerintem maguk sem tudják követni, ki, mikor , kivel érkezett...abban sem vagyok biztos, hogy valamennyien betegek, sokszor csak az igazolás a lényeg.
Megfigyeltem, hogy 5 órakor, a rendelés elvi végén már nem zárják be az ajtót, magyarán simán ráérünk fél hat tájban megtámadni adott esetben a rendelőt, nem maradunk le semmiről. Azaz de, a többségi kisebbségi szemléről és showműsorról...Más is rájöhetett erre, utánunk csak is átlagos emberkék következtek, akik sem büdösek, sem hangosak, sem koszosak nem voltak.
Valamikor fél hat körül Réka az ölembe vackolt és elaludt. Ha semmi más jele nem lett volna a kórságának, ez is elég lett volna az aggodalomra. Aztán felébresztettem szegénykét, ahogy mi következtünk. Kaptunk persze antibiotikumot, írattam ki D vitamint és Sinecod-ot (aminek a neve majdnem nem jutott eszembe, csak az, hogy "COD" és hogy az valami hal....hát pislogott volna a doktornő, ha ezt elővezetem neki...:)) Csak annyi megjegyzése volt, hogy tényleg nagyon gáz lehet a köhögés, ha az előző üveg elfogyott. Megnyugtattam azonban, hogy nem egy egész üvegről van szó, régi maradékról csupán. Ennek azonban mindig kell otthon lennie, mert ilyen köhögéses nyavalyában ez az egy, amitől tud aludni szegény Rékám.
Pénteken, amint elfogy az antibogyó (ami nem bogyó, hanem egy lötyi), és nem köhög ennyire kínzón, mehet elvileg suliba. Addig is függőben van a szerepe a Mikulásos darabban és ma nem mennek el a zongorás főpróbára a zeneiskolába sem, mert nem igen lenne képes belefújni a furulyába... Ezt leszámítva még 3 hét a téli szünetig.
Gyógyulást Rékának, úgy látszik ilyen ez az időszak. Ami az orvosi rendelőkről irsz, azt totálisan átérzem - az elmúlt két hétben 6 azaz hatszor voltunk - egyszer 2 és fél órát vártunk a sorunkra...
VálaszTörlés