2 órára volt időpontom az oviban fogadóórára Zalán óvónénijeivel. Meglepetésemre, olyan állt elő, mint még soha, fél óra csúszással peregtek az események. Valakinek sok megbeszélnivalója akadt, esetleg nagyon le kellett beszélni a suliról az anyukát, vagy éppen rá, nem tudom. Valahogy óra húsz tájban került elő az egyik óvónéni az előttem sorra került párral. Pislogtam rá várakozón-gyanakodva, hogy majd azt mondja, hagy folytassuk már egy másik alkalommal, mert ez meg az közbejött....De nem, befelé invitált. Abba az irányba, ahol valamikor az ebédet kellett befizetni. Hellyel kínáltak, mire egy kis széket foglaltam el Cs. óvónénivel szemben. Volt egy "felnőtt" szék is, éppen Cs. mellett, nem tudom, miért nem azt foglaltam el, biztos ennek is van jelentősége. Szeretek szemtől szembe lenni az emberekkel valahogy. Ezt már annak idején a nőgyógyászom sem értette, miért nem mellé ülök, miért vele szemben....Na mindegy.
I. óvónéni olybá tűnt, átvette a jegyzőkönyv író szerepét, ült a sarokban egy asztalkánál és jegyzetelt. Kevésbé szólt bele a párbeszédbe. Rögtön az elején rákérdezett Cs., hogy mit gondolok, legyen e suli jövőre, hogy szeretnénk. Én már akkor éreztem, hogy merre tendál az óvónénik ítélete, azon csodálkoztam, hogy nem jött fel a Difer eredmény. Aztán utólag sejteni vélem, hogy miért, nehogy felbátorodjak. :)
Ahhoz képest, amit az ovis csoport ajtajában állva lekommunikáltak nekem az utóbbi időben (csupa jót), hogy milyen ügyes, egyre jobban nyit, jelentkezik,felszólítják, akkor válaszol...szemmel láthatóan jól érzi magát az oviban, "belakta" azt, az óvónőket - so-so - elfogadta.....szóval ehhez képest, nyilván, egy másik szemszöget nézve, most másféle húrokat is megpengettek.
Igazából új dolgokat, pontosabban meglepő dolgokat nem említettek, bár bizonyos pontokon volt, hogy úgy éreztem, hallottam már ennél bíztatóbb véleményeket is. A felnőttekkel szemben nagyon zárkózott, nem viseli el, ha figyelem középpontjába kerül. Ha felszólítják, van, hogy válaszol, de utána kellemetlenül érzi magát. Feladatot egyáltalán nem vállal (naposság, fogkrém felelős, ilyesmi.) Nincs általa kezdeményezett kommunikáció óvónő és közötte, ez a legnagyobb gond egyébként. Szerintem mindig is ez volt...Úgy gondolják, hogy rendkívül alacsony az önbizalma, szinte hihetetlen mélységekben van. Azt is mondta Cs, hogy számára talány Zalán (és még rímel is), igazi titok, olyan gyerkőc, akihez hasonlóval még nem találkozott. Pedig - gondoltam én tovább - nem tegnap kezdte a pályát....
Ildi néni hozzá tette, hogy azért sokat javult kicsoport óta és lám, a Difer tesztet is szépen végigcsinálta vele, fegyelmezetten, koncentrálva, bár végig egy kicsit izgulva, szorongva. Az mindenképpen egy jó pont, hogy nem kell mindenféle felmérésekre cipelni, mert rendelkezünk Difer eredménnyel.
És akkor ugrott a majom a vízbe, vagyis tértünk át a Difer eredményére. Ahogy sorolta I. néni, mely területen milyen eredmények születtek, úgy szaladt egyre feljebb a szemöldököm. Várakozásaimon felül teljesített Zalán, konkrétan jobb Difer-t írt szinte, mint annak idején Réka. Ha nem jobbat!!!! A tapasztalati következtetés és a másik tapasztalati hókuszpókusz (tapasztalati összefüggés) egyaránt 90% feletti eredményt hozott, mindkettő jelzést ad bizonyos formából az IQ-ról. Nagyon meg is dícsérték ilyen szempontból az óvónénik.
Hazafelé sétálva azon gondolkodtam, hogy vajon milyen Difer-re számítottam én a lelkem mélyén? Valószínűleg túlságosan el voltam azzal foglalva, hogy mi lesz, ha szóba sem áll az óvónőkkel, akkor milyen következő lépéseket kell majd megtennem....mintsem várakozásaim lettek volna. Ügyes gyerek, okos gyerek és kész. Távol áll a túlfejlesztett és lestrapált gyereknek akár az árnyékától is. Töredéknyi feladatlapot és fejlesztő ezt és azt tudhat magáénak Rékával összehasonlításban. Viszont Réka a "személyi edzője", legalábbis a játékon keresztül mindenképpen! Ez biztosan nem elhanyagolható körülmény. Teljesít, ahogy teljesít, tud, amit tud.
Januárban végleges döntést kell hozni az iskolakezdésről. Az már csak formaság lesz, az a fogadóóra.
I. óvónéni olybá tűnt, átvette a jegyzőkönyv író szerepét, ült a sarokban egy asztalkánál és jegyzetelt. Kevésbé szólt bele a párbeszédbe. Rögtön az elején rákérdezett Cs., hogy mit gondolok, legyen e suli jövőre, hogy szeretnénk. Én már akkor éreztem, hogy merre tendál az óvónénik ítélete, azon csodálkoztam, hogy nem jött fel a Difer eredmény. Aztán utólag sejteni vélem, hogy miért, nehogy felbátorodjak. :)
Ahhoz képest, amit az ovis csoport ajtajában állva lekommunikáltak nekem az utóbbi időben (csupa jót), hogy milyen ügyes, egyre jobban nyit, jelentkezik,felszólítják, akkor válaszol...szemmel láthatóan jól érzi magát az oviban, "belakta" azt, az óvónőket - so-so - elfogadta.....szóval ehhez képest, nyilván, egy másik szemszöget nézve, most másféle húrokat is megpengettek.
Igazából új dolgokat, pontosabban meglepő dolgokat nem említettek, bár bizonyos pontokon volt, hogy úgy éreztem, hallottam már ennél bíztatóbb véleményeket is. A felnőttekkel szemben nagyon zárkózott, nem viseli el, ha figyelem középpontjába kerül. Ha felszólítják, van, hogy válaszol, de utána kellemetlenül érzi magát. Feladatot egyáltalán nem vállal (naposság, fogkrém felelős, ilyesmi.) Nincs általa kezdeményezett kommunikáció óvónő és közötte, ez a legnagyobb gond egyébként. Szerintem mindig is ez volt...Úgy gondolják, hogy rendkívül alacsony az önbizalma, szinte hihetetlen mélységekben van. Azt is mondta Cs, hogy számára talány Zalán (és még rímel is), igazi titok, olyan gyerkőc, akihez hasonlóval még nem találkozott. Pedig - gondoltam én tovább - nem tegnap kezdte a pályát....
Ildi néni hozzá tette, hogy azért sokat javult kicsoport óta és lám, a Difer tesztet is szépen végigcsinálta vele, fegyelmezetten, koncentrálva, bár végig egy kicsit izgulva, szorongva. Az mindenképpen egy jó pont, hogy nem kell mindenféle felmérésekre cipelni, mert rendelkezünk Difer eredménnyel.
És akkor ugrott a majom a vízbe, vagyis tértünk át a Difer eredményére. Ahogy sorolta I. néni, mely területen milyen eredmények születtek, úgy szaladt egyre feljebb a szemöldököm. Várakozásaimon felül teljesített Zalán, konkrétan jobb Difer-t írt szinte, mint annak idején Réka. Ha nem jobbat!!!! A tapasztalati következtetés és a másik tapasztalati hókuszpókusz (tapasztalati összefüggés) egyaránt 90% feletti eredményt hozott, mindkettő jelzést ad bizonyos formából az IQ-ról. Nagyon meg is dícsérték ilyen szempontból az óvónénik.
Hazafelé sétálva azon gondolkodtam, hogy vajon milyen Difer-re számítottam én a lelkem mélyén? Valószínűleg túlságosan el voltam azzal foglalva, hogy mi lesz, ha szóba sem áll az óvónőkkel, akkor milyen következő lépéseket kell majd megtennem....mintsem várakozásaim lettek volna. Ügyes gyerek, okos gyerek és kész. Távol áll a túlfejlesztett és lestrapált gyereknek akár az árnyékától is. Töredéknyi feladatlapot és fejlesztő ezt és azt tudhat magáénak Rékával összehasonlításban. Viszont Réka a "személyi edzője", legalábbis a játékon keresztül mindenképpen! Ez biztosan nem elhanyagolható körülmény. Teljesít, ahogy teljesít, tud, amit tud.
Januárban végleges döntést kell hozni az iskolakezdésről. Az már csak formaság lesz, az a fogadóóra.
Szia! Még sosem írtam neked, pedig régóta olvaslak. Én is szolnoki vagyok :) Most azért írok,h óva intselek :) A Difer, amit az oviban csinálnak, szinte semmit nem jelent iskolaérettség szempontjából. Ad egy pillanatnyi képet, egy igen kicsi szeletet a képességekről. Elmondom én hogy jártam. A 2. gyerekem, lány, kiváló erdeményeket ért el rajta, rákérdeztem az óvónőknél, h sztük menjen-e iskolába 6 év 9 hónaposan, perszeee, ő aztán tuti iskolaérett, mintapéldája,h nehogy hagyjam az oviban! Már elsőben voltak jelek, h nem kellett volna...hiába jó képességű, szabálytisztelő, de lassú, álmodozó, nem mert kiállni magáért, egyre jobban maradt le...most hetedikes, nem rossz tanuló, de a matekkal küzdünk, magántanárral hármas...és most jött be a fizika, kémia. azokkal is küzdünk.Évek óta kérdezem a tanárát,h mit csináljak, mindig azt mondta, majd behozza a lemaradást, lassan érő típus. Tavaly elvittem a nevtanba, h esetleg nincs-e olyan részképesség zavara, ami indokolja. Felmérték és kiderült az IQ-ja magasabb az átlagosnál, de keresztezett dominancia van neki, pl. jobb kezes, de bal szemes. Hihetetlen volt, de tényleg bemutatta a pszichológus gyakorlatokkal,h ez mit jelent. Mondta,h tipikusan az a gyerek, h plusz egy év az oviban nagyon jót tett volna neki. Az a problémája,h mindent meg tud csinálni, de a keresztezett dominancia miatt hosszabb utat kellmegtenni az információnak. Ezek után a 3. gyerekem tavalyelőtt 6 éves lett :) Oviban 95% -ös Difer-teszt, persze iskolaérett. Most már okosabb voltam, kértem az óvodát, küldjenek isk.érettségi vizsgálatra a nevtanba. Ez egy közel 4 órás vizsgálat, többféle képességet néznek. A 3. óra elején már csak csúszkált a széken, majdnem leesett, szinte feküdt :) Végeredmény: pontos, szabálytisztelő, nagyon meg akar felelni, de ha 6 évesen elmegy iskolába, sokkal nehezebb lesz , mintha várunk egy évet. Teljesen egyetértettem. Egy év alatt hihetetlen módon megváltozott, rengeteget jelentett!! Most elsős, a legjobb matekos (aki az isk.érettségin nem tudott 15-től visszafelé számolni), a többi tantárggyal sincs problémája. ÉS: amit sokan elfelejtenek,h tény, ma a gyerekek 90%-a 7 évesen megy suliba. Ha egy 6 éves bekerül, ki fog lógni (tisztelet a kivételnek, de az nagyon ritka), és itt nem a tárgyi tudásra gondolok, hanem a mindennapi dolgokra. Hogy merjen szólni a tanítónak, ha bármi gondja van, h ne egyék meg a többiek...A nagyobbik lányomnál ez is gond volt, egyszerűen annyira naív volt szegénykém, bántották szóban, ő meg nem bírta magát megvédeni, 2 évig rágta a körmét...:( Megint elkalandoztam :) Szóval sztem az óvodában nem tudják felmérni a gyereket. Pl. hiába mondják,h milyen ügyesen színez v játszik v figyel egy helyben félórát, az iskolában 8-tól 4-ig kell figyelni. Nem tudom a Rákócziban gondolkodsz-e Zalánnak, de lehet neki jobb választás lenne egy nem ilyen sokat követelő suli. Mert egyszerűen nekem így ismeretlenül is annyira más beállítottságúnak tűnik, mint Réka, hogy a túlzott (bocs, de sztem Rákócziban), nehogy túl sok kudarc érje.Semmit nem bántó, hanem segítő szándékkal írtam, bocsánat a kisregényért :D
VálaszTörlésSzia! De örülök, hogy írtál nekem! Eddig miért nem??? :)))
TörlésA helyzet az, hogy én ezzel teljesen tisztában vagyok. Mármint, hogy mit ér a Difer. Réka esetében ugyanis nem születtek olyan eredmények, amilyeneket vártam. Pl. matekból, ha jól emlékszem 80%-ot hozott (ami teljesen jó alapból) , pedig 100 körülit vártam. MINDENT tudnia kellett volna. Nyilván egy 5,5-6 éves gyerek nem tud képességeihez mérten maximumot produkálni, illetve nem feltétlenül MINDIG tud. Én is elvittem a Nevtanba (még a Difer előtt), hogy megkérdezzem, vihetem e erős iskolába. Jövő ősszel Zalánt is el fogom és ő is végig fogja ülni azt a 4 órás tesztet, amiről te is írtál. Idén nem került erre sor, mert odáig el sem jutottunk, a szociális gubancoknál elakadtunk.
Persze, hogy önmagában a Difer semmi, egy darab papír, de ez a bejegyzés csak arról akart szólni, hogy ez a kis szeletke ez jól sikerült , meglepően jól, ennyi és pont. Igazából nincs jelentősége, mert nem a képességei miatt marad még egy évet, hanem mert szociálisan nincs olyan érett, hogy iskolában helyt álljon. Nem tudom elképzelni, hogy szóljon a tantónénikhez, ahogy te is írod...bármi gondja van, pedig ez fontos lenne. Iskolában senki nem fogja kitalálni a problémáit.
Koncentrációs problémái, figyelemzavara vagy ilyesmi nincs, abban még jobb, mint Réka. :)
Nem tudom, hogy neki való e a Rákóczi vagy nem, egyelőre én nem látom azt a véres tempót, amiről beszélnek, Réka még egy jó ízűt nem tanult soha és úgy hiszem, úgy fogjam megírni a tagozatos dogákat is, hogy ilyen nem lesz. Zalánt én képesnek, úgymont elég jónak tartom ahhoz, hogy bejusson a jobbik osztályba. Az más kérdés, hogy ő ezt a versenyt majd hogy éli meg (Réka sehogy)...Ez már a jövő zenéje!
Köszi, h válaszoltál! Bárcsak annak idején nekem szólt volna valaki :), én nem láttam át így a dolgokat. De Te úgy látom reálisan látod a helyzetet. Rékát meg csodálom, valamit nagyon jól csináltatok,h ennyi idősen ilyen magabiztos, ritka kincs ez, hidd el. Azt hiszem ha valaki ma megkérdezné, mi a legfontosabb dolog az iskolához ( na jó, az egyik legfontosabb csak) , az az önbizalom, magabiztosság lenne. A szociális érettség a másik legfontosabb. Láttam olyan elsőst, akit ketten fejtettek le a lépcsőkorlátról reggel , zokogott az anyukájáért :(. Én nem hittem volna, de a lányom osztálytársai között van olyan, aki bepisil, van, aki szeptemberben minden reggel! sírt...:( Mit keres iskolában az ilyen? Nem a gyerek hibája és nem őt hibáztatom, őt csak sajnálom :(
TörlésRékát tényleg szárnyakat kapott a suliban, igazából nem tudjuk, hogy miért. :) Talán mert minden szempontból iskola érett volt bőven, mire elsős lett. Külön bónusz, hogy minden barátnője egy iskolába íratkozott és egy osztályba is kerültek. Nagycsoportban szeptembertől májusig havonta szinte melegítette az iskola padjait, a tanítónénikkel többször is találkozott. De leginkább szerintem mindennek a kulcsa az önbizalom. Rájött, hogy neki ez és ez és ez, szinte minden egyelőre megy! Könnyedés és simán. Ebből fakadhat az önbizalma, amiből meg ered minden más. Nekünk vajmi kevés közünk van az egészhez. :)
Törlés