Visszatekintés 2014 - Június

Hát ha június, akkor gipsz. Ez a legelső, amire asszociálok. Rögtön június elején, egy csodaszép meleg nyári napon, Réka lepottyant a mászókáról és eltörte a csuklóját. Ez nagyjából megadta az alaphangulatot az egész nyárhoz. Nemhogy a szakosztály ugrott, de úgy az egész úszás, ahogy volt. Valahogy így kellett lennie valószínűleg. 

Elvileg törés esetén az óvodának/iskolában mentőt illene hívnia, persze ez nem így történt, némi spéttel mi vittük kórházba, ahol késő este helyretette neki az a doki, aki az egész kórházban egyedül ilyesmivel foglalkozik. Rosszul ébredt az altatásból (nem a doki, Réka), fájdalmai voltak, alig vártam, hogy éjfél tájban hazaérjünk. 

Akkor még úgy tűnt, 4 hét az egész, ennyit kell kibírnunk....azért az egy jó dolog, hogy nem látunk a jövőbe, ha sejtettem volna, hogy októbert írunk majd, mire pontot tehetünk az ügy végére, biztos sikítok, mint Kevin anyja, amikor rájön, hogy elveszett a kölök. Vagy addig sírok, amíg ki nem száradok....

Júniusban lettem 39, hát erről nincs mit írni, évről évre rosszabb lesz a helyzet...

3-4 hónap várólista után időpontunk volt a szemészetre. Na oda sem megyünk többet, azt hiszem. Igaz, Rékával nem is kell már, csak panasz esetén, hiszen immár iskolás, lát, mint a sas. Zalánnal pedig majd elmegyünk magánrendelésre. 

Rékám, pontosan 6 és fél éves korában (napra pontosan) elballagott az óvodából. Egész sokáig bírtam bőgés nélkül, csak aztán P. (az egyik kisfiú) elpityeredett, majd megszólalt a "múlnak a gyermekévek", mire a dadus néni, a katonás szigorú elsírta magát...nahát onnan nem volt megállás számunkra sem a padon.

Kellemetlen mellékzöngéje volt az alkalomnak, hogy a rendezvényre nem hívtam meg tesómékat a nemtúlmesszi, de nem is közeli Dunakesziről. Úgy volt, hogy 20 perces béna műsor lesz, jelentéktelen semmiség, csütörtök délután, tehát kőkeményen hétköznap, 1) úgy sem érnének rá 2) értelme sem lenne 3) ez azért még nem a Harvard, csak a Pitypang ovi. Szóval meg sem hívtam őket. Amit picit rossz néven vett tesóm, főleg, amikor elcsicseregte jóanyám, hogy bő 1 órás remek műsorral búcsúztak a nagycsoportosok. Hát mosakodhattam tesómék előtt....

Ballagás után (másnap) Kecskeméten kirándultak a dedek, melyre Tibi kísérte el a leányzót. Ha jól emlékszem, Zalán addig oviban volt, én meg dolgoztam. 

Összejött az első randi is a pszichológus csajjal, akit a védőnő talált nekünk. Az már látszott, hogy nem az ideális megoldás a hölgy, merthogy fél idős terhes volt éppen...De azért egy szakvéleményt várhattam tőle, olyasmit, ami megcáfolja vagy megerősíti azt, amit az ovis pszichmókus állított. 

Semmi egyéb nem jut eszembe a júniusról. Ja, igen, még ballagás előtt volt egy Difer tesztes fogadóóra az óvó nénikkel, melyben csalódásomat fejeztem ki Réka Difer tesztje miatt. Hülyének néztek az óvó nénik szerintem, mindegy, nem volt semmi jelentősége. Messze bőven iskolaérett volt, vessző, full stop....

Az ám, az iskolában is következett egy szülői értekezlet, valahol a ballagás előtt vagy után egy nappal. Az ebédlőben gyűltünk össze négy óra tájban, egy olyan ritka napon, melyen jó kis kánikula tombolt. Az ebédlő viszont, a tanári szoba mellett szintén légkondicionált, úgyhogy elücsörögtünk volt ott bármeddig. Ekkor derült ki, hogy Réka B-s lesz, felharsantak az osztálynévsor A és B értelemben is. Megnyugodhatott, aki addig aggódott, minden Manó csoportos kispajti a B osztályba került (erős anyag egyébként) és titkos infó forrásból az is kiderült, hogy 2 db kisebbségi kerül az osztályba majd, ami mifelénk kifejezetten jó. Aztán ebből szeptemberre valahogy lett 7-8 is, nem érdekes....