Májusban kezdtem magam szoktatni a gondolathoz, hogy Rékának nem sok van hátra óvodailag. Mint minden változás, ez sem ment nekem könnyen. Egy napsugaras májusi napon a dadus néni hazaadta az ágyneműjét, pár nappal később az óvónénik a kreatív dobozát....és elkezdtünk készülni a ballagásra, tervezgettük, hogy mivel ajándékozzuk meg a pedagógus gárdát. Egy képtelen gondolat volt még csak a suli, semmi több. Pedig még ebben a hónapban megvettük Réka leendő iskolatáskáját is. Leánykám első éjjel azzal aludt, úgy kellett finoman leválasztani róla.
Gyuri bácsival is megbeszéltük, hogy kinőttük őt úszásilag és egyik kereskedelmi bank sem szakadt ránk, így célba vettük lassan, de biztosan a (jóval olcsóbb) szakosztályt. Egy halom tervem volt a nyárra, még akkor is, hogy a szabi ugyebár nekem is csak korlátozottan áll a rendelkezésemre.
Májusban elballagott a Verseghy gimiből N. unokatesó. Nagyon drukkoltunk neki az érettségihez és nem hiába, mert azóta Corvinusos lett.
Május 12-én meghozta a postás a határozatot, hogy Rékát felvették a suliba. Nagy meglepetés nem ért, hiszen körzetes suliba jelentkeztünk a lakcímkártyánk alapján. De az a címeres, Rákóczis fejléces levélpapír...arra még mindig pillogtam párat. Az utolsó Törpsulit is megrendezték az iskolában. Összességében egy nagyon jó kezdeményezés ez az SuliKukucska, hiszen részben ennek köszönhető, hogy mire Réka iskolába ment, addigra "belakta" a sulit, pontosan tudta, mi merre van és hol keresse....Ha valaki nagy valószínűséggel képben van, melyik iskolába viszi a csemetéjét és ott rendeznek ilyesmit, mindenképpen megéri ismerkedni a sulival. Hogy aztán lesz e egyszer két Rákóczis csemeténk, én nem tudom....
Május közepén sor került Zalán négy éves státuszvizsgálatára is (a doktornénis kimaradt), persze minden rendben volt, a védőnéni kicsit nyitottabbnak látta a fiacskámat, mint egy évvel ezelőtt, amit az ovi hatásának tudott be. 107 cm és 16,5 kg volt akkor számokban a 4 éves Zalán. Védőnéni érdeklődött, mi a helyzet a dadogással, megígérte, hogy szétnéz és érdeklődik, tud e nekünk pszichológust ajánlani.
Mini Anyák napját rendeztek az oviban, hát nem mondom, ismételten nem erőltették meg magukat az óvó nénik összesen két dallal és egy verssel, de azért bőgtünk egyemberként....abban nem volt hiba.
Májusban volt az is, hogy fogorvosnál jártunk, azt hiszem. Zalánnak esze ágában sem volt beülni a székbe, még az ülemben is rázta a fejét és szorosan összezárta a fogsorát. No semmi baj, szerencsére tudtam, hogy nincs baj egyetlen fogával sem. Réka ellenben már némiképpen otthon érezte magát a rettegett fogorvosi székben, fetrengett egy picit, mint vaddisznó a dagonyában, liftezett le és fel, aztán szívesen átadta a helyét....nekem. Előtte azért villantott maradandó és kevésbé olyan fogaiból kellő bepillantást...
Zalán szülinapját is megültük egy szép májusi szombaton, volt ott triplacsokis torta, még édesebb puszik a kisfimatól és egy hatalmas mozdony alakú lufi. Édesdrágám....
Májusban elballagott a Verseghy gimiből N. unokatesó. Nagyon drukkoltunk neki az érettségihez és nem hiába, mert azóta Corvinusos lett.
Május 12-én meghozta a postás a határozatot, hogy Rékát felvették a suliba. Nagy meglepetés nem ért, hiszen körzetes suliba jelentkeztünk a lakcímkártyánk alapján. De az a címeres, Rákóczis fejléces levélpapír...arra még mindig pillogtam párat. Az utolsó Törpsulit is megrendezték az iskolában. Összességében egy nagyon jó kezdeményezés ez az SuliKukucska, hiszen részben ennek köszönhető, hogy mire Réka iskolába ment, addigra "belakta" a sulit, pontosan tudta, mi merre van és hol keresse....Ha valaki nagy valószínűséggel képben van, melyik iskolába viszi a csemetéjét és ott rendeznek ilyesmit, mindenképpen megéri ismerkedni a sulival. Hogy aztán lesz e egyszer két Rákóczis csemeténk, én nem tudom....
Május közepén sor került Zalán négy éves státuszvizsgálatára is (a doktornénis kimaradt), persze minden rendben volt, a védőnéni kicsit nyitottabbnak látta a fiacskámat, mint egy évvel ezelőtt, amit az ovi hatásának tudott be. 107 cm és 16,5 kg volt akkor számokban a 4 éves Zalán. Védőnéni érdeklődött, mi a helyzet a dadogással, megígérte, hogy szétnéz és érdeklődik, tud e nekünk pszichológust ajánlani.
Mini Anyák napját rendeztek az oviban, hát nem mondom, ismételten nem erőltették meg magukat az óvó nénik összesen két dallal és egy verssel, de azért bőgtünk egyemberként....abban nem volt hiba.
Májusban volt az is, hogy fogorvosnál jártunk, azt hiszem. Zalánnak esze ágában sem volt beülni a székbe, még az ülemben is rázta a fejét és szorosan összezárta a fogsorát. No semmi baj, szerencsére tudtam, hogy nincs baj egyetlen fogával sem. Réka ellenben már némiképpen otthon érezte magát a rettegett fogorvosi székben, fetrengett egy picit, mint vaddisznó a dagonyában, liftezett le és fel, aztán szívesen átadta a helyét....nekem. Előtte azért villantott maradandó és kevésbé olyan fogaiból kellő bepillantást...
Zalán szülinapját is megültük egy szép májusi szombaton, volt ott triplacsokis torta, még édesebb puszik a kisfimatól és egy hatalmas mozdony alakú lufi. Édesdrágám....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!