A július hónapra ismét konkrét forgatókönyvünk volt nekünk, picinyke naiv emberkéknek. A tervek szerint a hónap első két hetében jöttem szabira, hurrááááá és véééégreeee....Réka mégiscsak úszhatott volna együtt egy hónapot Kata barátnőjével a szakosztályban és Zalakaros is várt bennünket a foglalásunk szerint, de még hogy.
Ehhez képest rögtön július elején jött az ítélet egy kontroll röntgen folytán a rendelőintézetből, hogy valami nem egészen oké Réka kezével. Egészen addig reménykedtünk, amíg a doki (az a bizonyos egyetlen) ki nem jelentette, hogy ezt bizony műteni kell. Réka keze valahogy elmozdult a gipszben, sajnos, kedves szülők, ilyen előfordul. Négy elvesztegetett hét gipszben....fel voltunk dobva, hogy finoman fogalmazzak.
10-én műtötték Rékust, két fantasztikus éjszakát töltöttünk a kórház felújítások miatt összevont hurutos ill. sebészeti osztályán. Pontosabban mi ez utóbbin. Erről inkább nem írnék többet, megtettem annak idején. Rá egy hétre már Zalakaroson lógattuk a mindenünk. Nem mondom, hogy áztattuk, mert Rékával szolidaritásban azt ritkán tettük, én egyáltalán nem. Nohát egy fürdővárosban nem egyszerű az élet, ha nem mehetsz strandra, de azért összességében élveztük. Együtt voltunk, Tibi még véletlenül sem tudott dolgozni, mi kell még? Július legvégén, három héttel a műtét után végre lejött a gipsz, megváltunk tőle végleg. A drótok még maradtak.....de akkor még bőrfelszín alatt, így nem sok vizet zavartak.
Az ovi végeztével némi huzavona után Zalánt is összehoztuk a pszichológus nénivel személyesen, heti egyszer "játszottak" együtt. Meglepődtem, mert simán kettesben maradt vele már a legelső alkalommal, nem kaparta-rúgta szét az ajtót menekültében. Bíztam benne, hogy legalább szeptember végéig tart az együttműködésünk T.-vel és jutunk valamire....Végülis így is lett meg nem is, nem is tudom...Valahogy mindig azt vártam eddig, hogy valaki megmondja nekem a tutit Zalánnal kapcsolatban és ezt valamilyen szinten mindig meg is történt. Mondják, hogy A és én megvalósítom itthon A-t. De már rájöhettem volna, hogy dadogós gyerekek esetében ez nem igazán így működik. Illetve a mi életünkben is vannak olyan korlátok, amelyek egyáltalán nem rajtam múlnak, hogy ott vannak vagy sem. Pont emiatt felemás érzéseim vannak a jövővel kapcsolatban.
Augusztus....Réka akkor aludt először családi körön kívüli otthonban, Katáéknál. Hogy valami baromi fontossal kezdjem. Persze nem volt semmi gond, nem sipítozott az éjszaka közepén, hogy haza akar jönni....
A nyár vége felé fenyegetően közeledett az iskola. Átrendeztük a gyerekek kuckóját, Zalán új matracot, ágyneműt, takarót és párnát kapott, hála neked, Ikea. Tettünk néhány elvetélt próbálkozást, hogy külön aludjon és ne közöttünk. Pszichológusi tanácsra elsősorban. Ehhez képest most is közöttünk szunyókál.....
Mivel Réka "elhelyezését" a nyári szünetben mindenképpen meg kellett valahogy oldani és még drótok pihentek a kezében, így Zalán sem ment vissza az oviba augusztusra. Sok értelme nem lett volna, mivel a hó közepén még nyaraltunk is egyet az örök szerelmünknél, a Balatonnál. Nem volt túl jó az idő, hideg volt a Balaton is, de azért jól éreztük magunkat, főleg a gyerekek. A házaspár, akikkel akkor nyaraltunk, azóta nincs együtt, szétköltöztek és külön utakon tervezik a jövőjüket, ami valami egészen fura fénybe helyezi ezt a közös nyaralást is. Meg az emberismeretemet úgy egyáltalán. "Mentalistaságból" tuti megbuknék. Vagy hát...van hogy lát az ember dolgokat, csak hinni nem akarja/tudja/meri mindazt, amit abból továbbgondol. A strandon vált meg Réka egyik felső egyesétől, nagy nehezen, alatta már ott virított a maradandó foga.
Mivel szeptember elsején élesben is elkezdődött az iskola, az utolsó augusztusi hetekben felgyorsultak az események. Beszereztünk mindent az iskolai listából, triplán, duplán olykor. Nem is számoltam, hány grafit ceruza, hegyező került nálunk készletre. Réka íróasztala is a helyére került. Megkezdődött a nagy visszaszámlálás az iskoláig. Aminek végül a névnapom vetett véget, augusztus 31. Szeptember elsején ott virítottunk a tanévnyitón. De ez már egy másik hónap meséje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!