Közben persze lehet nekem akármilyen vinnyogós kedvem, állomásozhat az én fejem felett állandóan egy helyes kis fekete felhő (ami azt illeti, az egész nyarunk szinte egy fekete felhő alatt telik. Nem képletesen, ténylegesen. ) attól még az élet megy tovább. Mármint ÉN dolgozom, TIBI meg szaladgál a gyerekek nyűgjeit megoldandó egyik helyről a másikra...
Kedden fogorvosnál jártak, mégpedig gyermek-fogorvosnál. Rékám felső egyes fogacskája (egyik) hónapok óta mozog. Nem gyengén, brutál módon. Mégis valahogy nem akar kiesni. Már ferde, kiáll, saját életet él, mindent csinál, csak éppen nem távozik Réka szájüregéből. Pedig már - példás anya módjára - egy nagy doboz Playmobile-t is ígértem a csajnak, csak szedje már ki azt az (engem) idegesítő fogat. Nem szedi ki az istennek sem....Senki hozzá nem nyúlhat.
Szóval kértem időpontot, a fiúk és a lány pedig egy heti várakozás után besétáltak A.Z. magán rendelésére (a börtön mögé...hát ott rendel, na.) Tibi úgy tűnik a két percek embere, ha orvosról van szó, legyen az magán vagy tb-s. Doktornéni belenézett a csaj szájába, megmozgatta a fogat, majd ahelyett, hogy kirántotta volna ENGEM boldoggá, Rékát fogatlanná téve, közölte, hogy majd kiesik az a fog, ha akar. Egyelőre ott a helye. Akkor tenne rosszat, ha kihúzná. Hát komolyan, én voltam olyan pipa, mikor Tibi benn tartózkodásuk 120 másodpercéről beszámolt nekem délután.....3 hónapja UGYANÚGY mozog az a fog (na jó, kettő), mitől a bántattól esne ki? Doktornéni tanács: adjunk neki almát, majd abban benne marad. Annál azért dörzsöltebb a Réka, oldalt eszik cirka 8 hete. Szóval fölösleges kör volt az egész, mindegy, pénzt nem kért a dokinéni. Majd lesz valahogy a foggal is, csak nem azzal fog érettségizni!
Két nappal később a baleseti sebészetre vitte kontrollra az uram a leánykámat, hogy mégis mi legyen a benne levő dróttal. Idézem a telefonbeszélgetésünk. Pontos idő: 14 óra
- Szia! Ugye nem felejtetted el, háromig van rendelés az rendelőintézetben....
- Ó, onnan már megjöttünk.
- Komolyan??? És....mit mondtak?
- ...Jónapot, ó, minden rendben, viszontlátásra.
- Tessék?... Tényleg?
- Aha....na jó, nem. Azt is mondták, hogy majd ha B. doki visszatér szabiról, kiszedi, viszlát. Sokat mondok, ha 2 percet voltunk benn.
Hát mondom én, hogy az uram a két percek embere. Ha orvosról van szó.
B. doki EGÉSZ augusztusban nyaral, legalábbis minden valószínűség szerint, szóval már az ISKOLÁS Réka kezéből szedik ki a drótot. Nagyon boldog vagyok ezzel is, mondhatom. Igyekszem arra koncentrálni, hogy gyógytornára nem szorul, tök jól van a gyerök (mondja a tb-s, hálapénzt nem kapó doki), ami mindenképpen egy jó hír, hogy finoman fogalmazzak.
Időközben Rékám elköltötte első iccakáját "nemcsaládi" körben. Katáéknál aludt vasárnap éjjel. Fura volt,valamikor hajnaltájt kibotorkáltam pisilni, menet közben nyugtáztam, hogy Réka ott gömbölyödik a takarója alatt. Mire visszajöttem, ráébredtem, hogy amit láttam, bizonyára a plüsskutyája lehetett, a barna....merthogy Réka Katával alszik a piros kanapén egy egészen másik lakásban. Kicsit aggasztó, mi minden nem tűnik fel, nodehát nem volt rajtam szemüveg.....
Az angyalkák édes álma...(alul Réka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!