2014. május 12., hétfő

Ilyen sem volt még




Ilyen még tényleg soha....

Ma reggel úgy hagytam ott Rékát az oviban, hogy még javában benne volt a hisztiben és nem is volt szándéka abbahagyni a közeli jövőben. Peregtek a könnyek, dübörögtek a decibelek. Én meg már akkor 10 perc késésben voltam a munkahelyemről, ami ugyan nem ultra gáz, de csak amíg valaki be nem árul a főnökségnek...Amit ugye nem szeretne senki.
 
Úgy indult, hogy készülvén a Közlekedési napra, a leányzó biciklijét is leparkoltuk az ovi udvarán reggel, majd Equestia Girls babájával (Tvájlájttal) hármasban bevágtattunk az öltözőbe. Ahol kiderült, hogy az ovis nesszeszere a kocsiban maradt. Benne mindne féle felbecsülhetetlen kinccsel. Rögtön elmagyaráztam Rékának, hogy sajnos nincs esély arra, hogy én visszaszaladjak a kocsihoz, majd vissza, egyrészt mert elkéstem máris az irodából. Másodszor megbeszéltük, hogy az ovis holmijáért (kivéve törölköző és tesi cucc) immáron ő felelős. Nem egyszer, nem kétszer. Ha valami a kocsiban vagy otthon felejtődik, akkor aznapra ott is marad. Viszont délutánra újraegyesülhetnek, semmi gond.
 
Réka azonban nem volt sem megértő, sem együttérző az én egyéni szociális problémám (késés) irányában, egyre csak a táskáját követelte. Ezt nyomatékosítandó, a földhöz vágta magát a csoportszoba ajtajában. Egyszerűen nem volt több időm. Azt hiszem, neki is meg kell tanulnia, hogy az idő nem végtelen, bizonyos dolgokra x mennyiségű van és ha letelik, annak vannak, lehetnek következményei. Eddig mindig kisutyorogtam belőle a hisztit, a búbánatot, ha úgy tetszik, leültünk, megbeszéltünk, ígértem neki valamit.....de sajnos fordult a kocka, más osztja be az időmet. Illetve más IS. Szóval búcsút intettem az óvó néninek és rácsuktam az ordító gyerekemre a folyosó ajtaját. Szerintem mire a kapuig értem, már elhallgatott. Nekem persze ettől függetlenül egész napra egy rossz alaphangulatot adott ez az elválás....fáj a szívem.... nem ezt akartam én....
 
Csak nézem a faliújságra kitűzött rajzát, Applejack-et kiszínezve...és úgy szaladnék érte az oviba. Megölelném, addig puszilgatnám párnázott orcáját, amíg mozog...
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!