Elsős

Délután váratlanul a kezembe nyomott az óvó néni egy borítékot. Furcsálltam, épp előtte pár perccel kérdeztem, hogy fizetnem kell é valamit....Valahogy meg sem néztem, ki a feladó, vagy mielőtt eszembe juthatott volna ilyesmi, már megakadt a szemem a Rákóczi suli címerén a fejlécen.

Egyetlen bekezdésből állt a levél, annak is a végében volt a lényeg. Mivel vastagon volt szedve, hamar felfogtam viszonylag.

"....a 2014/2015. tanévben a Szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola induló első osztályába FELVETTEM.

Tisztelettel:

T.A.

igazgató"

Hazafelé tartva Réka szorgosan hajtotta a biciklijét. Ahogy a kapunk elé értünk, megkért, hogy menjünk egy kört, annyira nagyon szeret bicajozni. Hát jó, bár engem már nagyon hívott a konyha, a vacsorafőzés nyűgje. Ha egy kört teszünk meg a szomszéd utcákban, nehéz elkerülni a Rákóczi sulit, most is arra vettük az irányt. Ahogy a homlokzat elé értünk, Réka lehuppant a nyeregből, betűzte az iskola nevét, szemezett az ablakokkal. Fura érzés volt. Annyiszor kívántam már, hogy bárcsak megállna az idő egy kicsit, amikor picik  voltak, Réka, majd Zalán.... majd ahogy teltek a hónapok és évek, egyre gyakrabban. Most megint az jutott eszembe este, bárcsak konzerválni lehetne valahogy a MOST-ot. De ez az IDŐ, a céda nem fog megállni senki kedvéért, hát robogunk tovább, mit lehet tenni! Örülni annak, ami van: ősztől lesz egy naaagy és okos ISKOLÁSOM. 1A vagy 1B, még nem tudni, az első szülői értekezletet meg kell várni. Tibi szerint mindegy. Igazából tényleg az. De B-s lesz, ahogy a többi Manós.