Miből gondolom....

hogy túl sok szabadidőm van?

Egyébként hihetetlen, de nincs. Illetve biztosan van, mert újév óta úgy tűnik átrágtam magam a Mentalista szinte valamennyi epizódján éjjel 11 és 01 között... (azt mondja...6 évad 20-24 epizód per évad, az annyi mint....) Akárhogy is, nem szoktam unatkozni, az kizárt.

Valamelyik délután megláttam egy kiírást Réka csoportjának faliújságján, az 500 Ft /félév / fő fénymásolási díjra hívták fel a becses szülők figyelmét. Most annak taglalását ugorjuk át, hogy bizonyos törvények szerint egyetlen vas nem sok, annyit sem szedhetne be az ovi a szülőktől, ezzel is utalva az ingyenes oktatásra (vagymire...).  Mert akárhogy is, a mi érdekünk IS, hogy naponta egyenek a gyerekek tízóraira gyümölcsöt (ezért van minden napra beosztva a "gyümölcs napos"). Az ovi dolga lenne, de a "tisztasági csomag" beszerzésére a csoportpénzből kerül sor (500 Ft/hó, kivéve szeptembert, amikor 1500 és Zalán esetében az októbert, amikor szintén 1500 ruppó). Az sem baj, hogy aki tud, rendszeresen vihet be savanyúságot, befőttet, lekvárt, hogy ínségesebb napokon feldobják vele egy kicsit az ebédet vagy az uzsonnát. (Vagdalthúsos kenyér esetén se éhezzen az a szegény gyerek...házi baracklekvár csak jobb egy fokkal!) És akkor van ez a bizonyos fénymásolási izé, 500 Ft/félév. 

Leszögezem, hogy nem nagy pénz, egyáltalán nem az. Sokkal nagyobb gáz volt, amikor az óvónénik által prezentált bábelőadásra szedett be pénzt az óvoda, legalábbis szerintem. Viszont egyik nap, óvoda felé baktatván eszembe jutott, hogy 500 Ft 10 Ft/lappal számolva  minimum 50 oldal fénymásolt anyagot jelent. Gyermekenként. Na most mivel feladatlapozni nem szoktak, csak a játszóházban vagy a könyvtárban (viszont annak külön díjtétele van általában) minden projektre a szülők adnak be "forrás anyagot", mégis mi a bánatnak fizetem én azt az 500 Ft-ot? Kérdem én. 1000 Ft/év 26 000 Ft/ csoport/év. 

Másnap Zalán óvónénije is megkért, legyek majd olyan jó és 500 Ft-ot adjak be nekik fénymásolási költségekre. Bólintottam, eszembe sem jutott morfondírozni és zsémbelni....
Arra jutottam viszont, hogy biztosan marha sok időm van, hogy ráérek ilyesmin morogni. És milyen kár lesz, ha az ilyesmi már nem fog beleférni a napi agykapacitásomba...:)

E. néninél

Délután kézen fogtam Zalánt az oviban és feltrappoltam vele az emeletre a Logopédus irodája felé. Elhatároztam, hogy ameddig csak lehet, ragaszkodni fogok hozzá (E. néni), mert nagyon jó híre van itt a városban, azt mondják róla, hogy ő a legszakavatottabb a környéken. Bekerülni hozzá persze szinte lehetetlen, mindjárt elmesélem, miért. 

Röviden elregéltem neki, hogy azt szeretném, ha foglalkozna Zalánnal, akadozó beszéd problemánk van és már jártunk nála tavaly májusban, blablabla. Amíg éppen aktuális pártfogoltja Viktorka ráncigálta befelé játszani, E. a fejét fogva elég gyorsan elkeserített. Egyrészt tele van az órarendje, másrészt az új köznevelési törvény értelmében nem foglalkozhat logopédusi teendőkkel, fejlesztést és iskola előkészítést csinálhat, logopédusi munka gyakorlatilag meg van neki tiltva. Többszörösen sérült, súlyosabb állapotú gyerekeknek tarthat órát csak az óvodán belülről, azokkal sem logopédiai szempontból. Logopédiailag valamennyi gyerkőc a Nevtan. alá tartozik, vagyis őket kell megkeresnem.  Vagy még inkább a Liget úthoz tartozunk, ha kimondottan beszédfolytonossággal van gondunk. Hát szépen vagyunk....ez eléggé szomorúan hangzott.

Azért behívott Zalánostul, amit nem tartottam rossz jelnek, vele tartottunk hát. E. maga a nagybetűs NYUGALOM és kedvesség. De tényleg. Hozzá képest én egy idegroncs vagyok. Lassan beszél, tagoltan és tisztán, mint egy tévébemondó, vagy Jászai díjas színésznő. Klasszul leköti a gyerekeket, most pl. Zalán és Viktorka játék húsdarálón gyurmát (házi készítésűt) nyomtak át, majd a végtelen hosszú csíkokat ollóval feldarabolták. Ezután a kis kockákból békákat állítottak elő. Kicsit később egyikük kiszúrta a teafőzőt, úgyhogy feltétlenül teát kellett főzni. Tényleg készítettek is, ízesítették citrommal, kockacukorral. Ahogy letelt a 45 perc (kb.), egyik gyerek sem akart hazamenni, már-már kellemetlen lett a helyzet, mert Zalán feltétlenül haza akart hozni egy Wesco labdát....kölcsön is kaptuk holnap reggelig...ahogy Viktorka is a húsdarálót....

Végeredményben abban maradtunk, hogy mégiscsak készüljön el az a pszichológusi szakvélemény Zalánnak kapcsolatban. Ő már tavaly is ezt szorgalmazta, szerinte a dadogás mindig lelki eredetű és meg kell keresni az okokat. Lehet akármilyen kiváló logopédus, aki foglalkozik vele, ha a dadogás oka maga nem szűnik meg. Hmmm....

E. eléggé magasra értékeli az ovis pszichológusnőt, T.-t....Nekem vannak kétségeim, egyrészt, mert nem egy pszichológussal találkoztam már, akire a kutyámat sem bíznám rá szakvéleményileg....másrészt mert ez ugyanaz a pszichológusnő, akihez PaffKata szülei fordultak Kata ujjszopásával kapcsolatban...Azt a választ kapták, hogy biztos otthon sokat veszekednek, ezért szorong szegény gyerek. "Kösz a semmit!"- alapon sarkon fordultak és eljöttek. Nem látok bele persze az életükbe, de az biztos, hogy nem ölik egymást rendszeresen. :) Ebből kiindulva lelki szemeim előtt máris láttam, hogy T. leültet és közli, "ezt a gyereket verik otthon, anyuka, egyértelműen azért dadog". Gyorsan elhessentettem ezt a felhőt a fejem fölül. :) E. mintha olvasott volna a gondolataimban hozzá tette, hogy apró dolgok is okozhatnak akadozó beszédet, amire nem is gondolnánk (én már mindenre gondoltam....), szerinte hasznos lehet egy ilyen vélemény. Hát jó! Kíváncsi vagyok, mire jut T. 

Érdekes egyébként, hogy a nevtan. logopédusa nem javasolta a pszichológusi véleményezést, merthogy az is csak ráerősít egy "rossz szokásra", tudatosítja Zalánban, hogy valami nem oké a beszédével. Gondolom és remélem, hogy T. nem azzal fogja kezdeni, hogy "Na és Zalán, mondd csak, mi is a helyzet ezzel a dadogással??" Azzal E. is egyetértett, inkább itthon kell keresni a gubancot, mint logopédus után szaladgálni. Ezt persze nem mondta így ki, de levontam a kellő következtetést, azt hiszem.

Ennyire futja, nem írtam nagyon összeszedetten és választékosan, fáradt vagyok. Ma több helyszínen is leszívták az erőm...Nevtan-ban is voltam ma, ahol egyik feladat a napirend ünk felvázolása volt. Amikor kiderült, hogy pl. apa milyen kevés szerepet vállal a mi életünkben, előrevetítettek nekem mindenfélét a jövőre nézve és egyik sem tetszett...Nem értették, hogy is értenék, hogy bizonyos dolgok adottak, bizonyos dolgokat az ember kénytelen elfogadni, és hogy apa ilyen sokat dolgozik, az egy ilyen tényező. Nem feltétlenül tetszik, de ez van. 

Ők mondták

A gyerekek játszanak a pónikkal. 

Réka: - Anya, nem láttál erre  valahol egy zöld csipeszt?

Én: - De, a szőnyegen találtam egyet, ide tettem a szárítóra.

Réka: - Dehát anya.....az volt Pantea, a gonosz királynő....- kap a szívéhez Réka.

Persze, tudhattam volna.

***

Gyerekek játszanak a pónikkal (még mindig)

Egyszer csak arra figyelek fel, hogy ülnek a szőnyegen, kezükben egy-egy műanyag lóval és a patak csobogását utánozzák hangilag. Pislogok párat.

- Gyerekek, mi folyik? - mire Réka kicsit szégyellősen:

- Tudod, anya....a magzatvíz....

***

Egyik este, lámpaoltás után az "okosok és buták" témája jön elő, amit röviden azzal zárok le, hogy akárhogy is van, mindenki értékes ember, akár okos, akár buta, kész.

Zalán erre éjjel félálomban:

"Anya, te értékes ember vagy....."

***

Zalán levest eszik mamánál.

- Anya....ebben vas van!! - prüszköl fintorogva.

- Hogy micsoda???

Porcogó volt.

***

Rékával arról beszélgetünk, mi volt aznap a legjobb az oviban és mi a legrosszabb. 

Zalán sem maradhat ki, bár válaszai borítékolhatók...

- Mi volt ma a legrosszabb az oviban, Zalán?

- Amikor ott hagytál....- morogja sötéten.

- És a legjobb?

- Amikor értem jöttél....

***

Zalánt oviba viszem. Éppen az öltözőben ücsörgünk és a csizmáját cibálom le a lábáról. Egyszer csak megszólal.

- Nem bízom benned, anya.....
Hát, az gáz!

***

Zalánt megdicsérem, milyen jó étvágya van a vacsinál, milyen sokat eszik, szuper!!

Zalán szeme felcsillan.

- Sokat, mint egy disznó, anya?

***

Zalán hív játszani, de már harmadjára mondom neki, hogy "Egy pillanat!".

- Nagyon sok a pillanat....- zsémbelődik. 

***

Zalán: - Széna betegsége van a lovamnak

Réka: - Ú, az nem jó, szegény ló! Hány, fosik, pisál....

Kellemetlen.

***

Zalán és Réka futóversenyt rendeznek, persze Réka nyer, hiszen legalább 5 méter előnnyel indult. 

- Zalán, enyém az arany érem, tiéd pedig a.....a rézérem.

***

Réka mesél vacsoránál. 

"D. óvónéni nem azt eszi, amit mi, mindig hoz otthonról magának ebédet. "- pislog párat. "- Nem baj, majd beszokik az oviba ő is egyszer....."

***

Réka: "Az úszás az én műfajom...."

***

Réka: "Nem lehet, hogy azért beteg a tabi, mert Zalán beteg, rátüsszentett, aztán én is köhögök....és vírust kapott..." 
Nem jöttem rá hirtelen, hogy viccelt e vagy nem.

***

Apa, ne szaroljál már be! - Réka

***

Réka dicsekszik, hogy a játszótéren talált jégcsapot a mászóka alatt. Hallom, ahogy Zalán mindezt a következőképpen kommentálja.
"A büdös mindenit!!"

***

Vacsora közben az a téma, hogy ki a főnök a családban.
- Én vagyok a főnök!- rikkantja Zalán teli szájjal.
- Dehogy vagy! - vágja rá Réka. - Legyél felnőtt korodban biztonsági őr, akkor aztán főnök leszel!
Talán 2-3 éves lehetett Réka, amikor egy-egy ámokfutását az üzletekben Tibi azzal próbálta megelőzni, hogy a Biztonsági őr bácsival "fenyegette". Ez aztán egész mély, máig ható nyomokat hagyott benne. :) Valahogy nagy hatalmú, tekintélyes, komoly embernek tartja őket, akiknek fontos munkájuk van. 

***

Rékával beszélgetünk (részlet)
- Rékus, szerinted apa mit szeret csinálni szabad idejében?
- A fotós könyvét nézegeti.
- És anya? Anyának mi a hobbija?
- Sütit süt, süt-főz....blogot ír. 
Na jó, olvasni nem sokat lát, azt a vécén szoktam vagy ha már alszik. De legalább nem azt mondta, mint a nevtan-ban, hogy anya imádja a Mentalistát....:)) (még mindig jobb, mint a JóbanRosszban vagy ÉjjelNappal....) 


***

Egy RékaÜgyesOKos.
- Gyere, Réka, még el kell mennünk a bankba is, pénzt felvenni.
- Anya, mire jó egy bank? Vigyáznak a pénzünkre?
- Hát...igen, többek között. 
- És többet adnak vissza, mint amennyi volt?
- Egy picivel....
- És ha nincs pénzünk, akkor adnak?
- Igen, de vissza kell fizetni kamatostul.
- Kamatostul?
- Többet kell visszaadni, mint amennyit a bank adott.
- Ó....nekem van pénzem.....450 forintom van....

Havas-jeges

Szombaton Tibi szánkózott egy jót a gyerekekkel, ám én úgy át voltam fázva, hogy hazaérvén a bevásárlásból, semmi másra nem vágytam, csak egy jóóó meleg szobára. Fel is menekültem a lakásba a kertből, ahogy lehetett. Vasárnap viszont szánkóra pattantunk (illetve ki mire) és kievickéltünk a játszótérre, hogy találkozzunk A.-ékkel egy kis közös játékra és dumcsizásra.

Eléggé le voltam fáradva idegileg, lelkileg, mert a hétvégén különösen nehéz volt Rékával (fogalmam sincs, miért, de hiper hisztis bugyi volt rajta mindkét napon és ez totálisan ki tud készíteni)....gondoltam, a friss levegő majd helyre teszi a dolgokat bennünk. Végül csak Zalánt vittem magammal első körben, mert Réka fél órán keresztül húzta a harisnyáját (nem túlzok, tényleg!), illetve először nem is akart venni harisnyát csak zoknit és overállt, amit megvétóztam, merthogy nem trópusi éppenséggel az időjárás...Na mindegy, majd a hisztiről írok még, ha tudok....lesz mit mesélni, amit egy idő után eluntam. 

Amikor Réka megérkezett Apával, szánkóztunk egy pár kört. A környező kisebb utcákban szerencsére nem takarították el a havat, ezért nagyon jól szórakoztunk, hol Zalánt vittem, hol Rékát, mert két személyes szánkónk nincs, irtóra le vagyunk maradva....

A csajok főleg azt élvezték, amikor futottunk is a szánkóval, persze ezt nem bírtuk tartósan szuflával, úgyhogy a negyedik körnél be kellett érniük pusztán a sétával. 

Így nézett ki, amikor a bázisunkról (játszótér) szánkózni indultunk. Egyre nagyobb fenekem van, nem tudtam nem észrevenni....:(

Zalánt nem lehetett lebeszélni a bicajról, nem esett sokszor, talán kétszer?

Olyan jól esett a levegő, a mozgás! A fiúk hamarabb leoldottak, később telefonáltak, hogy mangós gyümiteával (aminek szerintük barack íze volt) jó forróval várnak itthon bennünket szeretettel. Mi, csajok, anyukák, akkor láttuk elérkezettnek az időt a távozásra, amikor sokadszori figyelmeztetés ellenére is Réka és A. nyalogatták nagy élvezettel a játszótér szikrázó havát....AKkor hirtelen szedtük a sátorfánkat és hazakocogtunk. Réka említette is, hogy fázik a lábujja, szóval szép volt, jó volt, elég volt.

Itthon forró tea mellé fejedelmi húsleves dukált és palacsinta (mama féle), közben Oroszlán király 2-t nézett a banda tátott szájjal. Én meg persze nekiálltam kivasalni azt a két köbméternyi ruhát, ami péntek óta felhalmozódott a sarokban.  

Ma új hét, újra ovi, Zalánnak egy hét kihagyás után (most nem vagyok benne biztos, hogy írtam, de csúnyán köhögött kb. egy hete, lázas is volt, így itthon maradt). Reggel, szétnézvén Zalán csoportja környékén tele volt minden kreatívkodással, odabenn is alkottak éppen, több csoportban több félét. Olyan jó volt látni, még ha Zalán egyelőre bojkottálja is ezeket a klassz dolgokat. Rékáék bezzeg egy emelettel és két évvel arrébb....

Váltottam egy pár szót A. óvónénivel Zalán ügyében, rákérdeztem, mi a helyzet a logopédussal. Ugyanazt felelte, mint 2 hónapja (khm....), hogy majd utána néz, milyen papírokat kell kitöltenem. Nem szóltam semmi különöset, de nem várok tovább, talán eddig sem kellett volna, hanem magam közelítem meg az ovi logopédusát. Kell nekem az a nőszemély, vagyis Zalánnak! Nagyon jókat hallottam róla, szóval most nagyon szeretném, ha ő foglalkozna vele....Lenne B terv is, de az A-t kell masszírozni egyelőre. 

Törpsuli 4.

Tibi tegnap este (pénteken) lazán közölte, egyetlen tőmondatban, hogy szombat délelőtt muszáj dolgoznia. Ezzel eldőlt, hogy Zalánnal együtt, hármasban látogatunk a soron következő TörpSuliba másnap reggel. Nagyon nem voltam feldobva, de azért valamennyire bíztam benne, hogy Zalán tökös gyerek módjára végig fogja ülni azt a röpke 2 órát, amíg Réka iskolásat játszik. 

Kora este a várakozásoknak megfelelően szállingózni, majd sűrű pelyhekben szakadni kezdett a hó és abba sem hagyta sok időre reggelig. Ahogy megközelítettük az iskolát, éppen vízszintesen esett, úgyhogy Zalánt az út felén inkább kézbe vettem. A gyerekek nagyon boldogok voltak, hogy végre minden fehér, kesztyű nélkül markoltak a hóba, próbáltak hógolyót készíteni, szájukat tátották nagyra a hóesésbe és bosszantóan lassan vergődtünk el az iskoláig. 

A kapun belül köszöntött bennünket egy fogadó bizottság, igazgató bácsi, egy hölgy egy névsorral (feljegyezte Réka nevét), egy másik egy kamerával, megint másik néhány méterrel beljebb pedig eligazított bennünket, hol találjuk a bandát, A TörpSulisokat. 

Nagyjából 30 gyerkőc ücsörgött a padokban 10 órára, ebből 5 (!) db Manó csoportos, szóval nem volt vészes a tömeg. Mindenekelőtt igazgatóbácsi tartott egy rövid tájékoztatót. Ő ugyebár nem teljesen idegen egyikőnknek sem. Viszonylag sokáig nem volt tudomásunk arról, hogy hogy T. apuka böcsületes foglalkozása iskola igazgató, egyszerűen ő volt E. apukája. Az utóbbi időben azonban számunkra sokkal inkább a Rákóczi suli igazgatója, mint szülő....T apuka (azaz A.)  tehát elregélt néhány tudnivalót. Mosolyogtam magamban, mert meg van az a szokása, hogy olykor, látszólag különösebb ok nélkül hangosabb hangerőre kapcsol beszédileg, mintha valami gyerek zsivajt próbálni túlkiabálni. Gyerek zsivaj nélkül. Ezt egy idő után egész vicces volt hallgatni. 

A lényeg, hogy idén megváltozik a felvétel rendje a tavalyi évhez képest is. Sőt, az egész országban a mi, azaz a szolnoki modellt fogják követni. A folyamat úgy néz ki, hogy az iskolába készülő gyerekek szülei átveszik majd az óvodákban a szükséges nyomtatványokat, amelyet kitöltenek, megjelölik a választott iskolát pl. Majd bizonyos napokon (2-3 április elején) leadják azt a kedvenc iskolában. Ekkor történik meg a lakcímkártya egyeztetése is. Ezen a ponton A. igazgató bácsi értésünkre adta, hogy körzeten kívülit illetve olyan lakcímkártyával bírót sajnos szinte biztosan nem tud felvenni.....

Április 7 körül tehát meglesz a jelentkezés, melyre 15 napon belül jön a válasz, hogy Réka felvételt nyert e vagy felvételt nyert. :) A törvény egyértelműen kimondja, hogy körzetes gyermeknek a körzetes iskola köteles helyet biztosítani. Pont. Az osztálylétszám maximális száma 27 fő lehet, melyet külön kérvény alapján emelni lehet 32 főre. Ha túl nagy a túljelentkezés. A felvehető gyerekek száma tehát 64 fő, ennyien férnek be az első osztályok valamelyikébe. Április végére eldől kristálytisztán, kit hová vettek fel, májusban már csak a beíratkozás marad hátra, a biztos felvétel tudatában. Izgalmas, nem?

Maga a TörpSuli nagyon jól sikerült ma (tegnap) egyébként. A négy lehetséges óvónőből tanítónéniből kettő tartott ma rövidített órát (kb. 20-25 percben?), plusz egy német óra is becsúszott a végére. Érdekes, hogy ez utóbbi tetszett Rékának a legjobban, bár egyelőre nem szerelmese a német nyelvnek. Azért csak tanulja meg, szerelemre lobbanhat majd az angol iránt, mint én, vagy bármely más világnyelvvel, kedve szerint. 

A bandát három csoportra osztották, egy kb. 10-14 fős csoportokat alakítottak ki. Figyeltem a tantónéniket, mint sas a pockot, semmi különös nem tűnt fel, kedvesek, türelmesek, sok mindennel készültek, de persze ennyi szülő előtt ez nem meglepő. Legelőször énekeltek-táncoltak Andi nénivel, az irányokat forszírozták egy dalba építve. Ez tetszett nekem, mert ha van mit gyakorolni Rékának az iskoláig, az pont az irányok.  Később szóba jöttek az évszakok, miről ismerszik meg ez vagy az az évszak, majd ezt kombinálták az irányokkal. "Az a kisfiú, aki síel lefelé a domb oldalán....na annak merre mutat a jobb keze???" 

Óra után rögtön egy kis uzsonnával kínálták meg a tantónénik a gyerekeket, gyümölcslé és pogácsa mosolygott a kosarakban. Pislogtak a gyerekek a padokban a szívószálas üdítők és friss pogácsák mögül, édesek voltak. Zalánt átugrották az ennivaló körbekínálásánál, amit igen szívére vett. Rövid tétovázás után Réka odanyomott neki kétszer fél , gyengén megrágott pogit, mire megkönnyebbülésemre elcsöndesedett Zalicsek. Én magam restelltem extra pogit kérni a tantónéniktől....Bár ha feltekeri a hangerőt Zalánom, valószínűleg erőteljesebben képviselem az érdekeit. 

A mini német órán néhány színnel ismerkedtek meg a gyerekek, rot, gelb, grün, blau...Viszont ekkora láthatóan fáradtak a srácok, lazult az amúgy sem jelen levő fegyelem (jelentkezés helyett többnyire lelkes bekiabálás ....) Zalánnál is szakadni látszott a húr, így az utolsó 5 percre elhagytuk a német órát és a folyosón vártuk meg Rékát. 

Megkapta a szemem a faliújság egyik rövid hirdetménye, miszerint pénteken volt a bizonyítvány osztás....Elképzeltem, hogy jövőre Réka is hozza majd haza az első bizonyítványt, a félévi tájékoztatót...Egyáltalán nem volt idegen gondolat ott és akkor. Bezzeg amikor kezembe kerül véletlenül az újszülött korában használt fehér plédje vagy egy régi fotó, akkor mindig ledöbbenek, hogy hat éves elmúlt, tapossa a hetediket az én picurka madaram....:)