E. néninél

Délután kézen fogtam Zalánt az oviban és feltrappoltam vele az emeletre a Logopédus irodája felé. Elhatároztam, hogy ameddig csak lehet, ragaszkodni fogok hozzá (E. néni), mert nagyon jó híre van itt a városban, azt mondják róla, hogy ő a legszakavatottabb a környéken. Bekerülni hozzá persze szinte lehetetlen, mindjárt elmesélem, miért. 

Röviden elregéltem neki, hogy azt szeretném, ha foglalkozna Zalánnal, akadozó beszéd problemánk van és már jártunk nála tavaly májusban, blablabla. Amíg éppen aktuális pártfogoltja Viktorka ráncigálta befelé játszani, E. a fejét fogva elég gyorsan elkeserített. Egyrészt tele van az órarendje, másrészt az új köznevelési törvény értelmében nem foglalkozhat logopédusi teendőkkel, fejlesztést és iskola előkészítést csinálhat, logopédusi munka gyakorlatilag meg van neki tiltva. Többszörösen sérült, súlyosabb állapotú gyerekeknek tarthat órát csak az óvodán belülről, azokkal sem logopédiai szempontból. Logopédiailag valamennyi gyerkőc a Nevtan. alá tartozik, vagyis őket kell megkeresnem.  Vagy még inkább a Liget úthoz tartozunk, ha kimondottan beszédfolytonossággal van gondunk. Hát szépen vagyunk....ez eléggé szomorúan hangzott.

Azért behívott Zalánostul, amit nem tartottam rossz jelnek, vele tartottunk hát. E. maga a nagybetűs NYUGALOM és kedvesség. De tényleg. Hozzá képest én egy idegroncs vagyok. Lassan beszél, tagoltan és tisztán, mint egy tévébemondó, vagy Jászai díjas színésznő. Klasszul leköti a gyerekeket, most pl. Zalán és Viktorka játék húsdarálón gyurmát (házi készítésűt) nyomtak át, majd a végtelen hosszú csíkokat ollóval feldarabolták. Ezután a kis kockákból békákat állítottak elő. Kicsit később egyikük kiszúrta a teafőzőt, úgyhogy feltétlenül teát kellett főzni. Tényleg készítettek is, ízesítették citrommal, kockacukorral. Ahogy letelt a 45 perc (kb.), egyik gyerek sem akart hazamenni, már-már kellemetlen lett a helyzet, mert Zalán feltétlenül haza akart hozni egy Wesco labdát....kölcsön is kaptuk holnap reggelig...ahogy Viktorka is a húsdarálót....

Végeredményben abban maradtunk, hogy mégiscsak készüljön el az a pszichológusi szakvélemény Zalánnak kapcsolatban. Ő már tavaly is ezt szorgalmazta, szerinte a dadogás mindig lelki eredetű és meg kell keresni az okokat. Lehet akármilyen kiváló logopédus, aki foglalkozik vele, ha a dadogás oka maga nem szűnik meg. Hmmm....

E. eléggé magasra értékeli az ovis pszichológusnőt, T.-t....Nekem vannak kétségeim, egyrészt, mert nem egy pszichológussal találkoztam már, akire a kutyámat sem bíznám rá szakvéleményileg....másrészt mert ez ugyanaz a pszichológusnő, akihez PaffKata szülei fordultak Kata ujjszopásával kapcsolatban...Azt a választ kapták, hogy biztos otthon sokat veszekednek, ezért szorong szegény gyerek. "Kösz a semmit!"- alapon sarkon fordultak és eljöttek. Nem látok bele persze az életükbe, de az biztos, hogy nem ölik egymást rendszeresen. :) Ebből kiindulva lelki szemeim előtt máris láttam, hogy T. leültet és közli, "ezt a gyereket verik otthon, anyuka, egyértelműen azért dadog". Gyorsan elhessentettem ezt a felhőt a fejem fölül. :) E. mintha olvasott volna a gondolataimban hozzá tette, hogy apró dolgok is okozhatnak akadozó beszédet, amire nem is gondolnánk (én már mindenre gondoltam....), szerinte hasznos lehet egy ilyen vélemény. Hát jó! Kíváncsi vagyok, mire jut T. 

Érdekes egyébként, hogy a nevtan. logopédusa nem javasolta a pszichológusi véleményezést, merthogy az is csak ráerősít egy "rossz szokásra", tudatosítja Zalánban, hogy valami nem oké a beszédével. Gondolom és remélem, hogy T. nem azzal fogja kezdeni, hogy "Na és Zalán, mondd csak, mi is a helyzet ezzel a dadogással??" Azzal E. is egyetértett, inkább itthon kell keresni a gubancot, mint logopédus után szaladgálni. Ezt persze nem mondta így ki, de levontam a kellő következtetést, azt hiszem.

Ennyire futja, nem írtam nagyon összeszedetten és választékosan, fáradt vagyok. Ma több helyszínen is leszívták az erőm...Nevtan-ban is voltam ma, ahol egyik feladat a napirend ünk felvázolása volt. Amikor kiderült, hogy pl. apa milyen kevés szerepet vállal a mi életünkben, előrevetítettek nekem mindenfélét a jövőre nézve és egyik sem tetszett...Nem értették, hogy is értenék, hogy bizonyos dolgok adottak, bizonyos dolgokat az ember kénytelen elfogadni, és hogy apa ilyen sokat dolgozik, az egy ilyen tényező. Nem feltétlenül tetszik, de ez van.