Havas-jeges

Szombaton Tibi szánkózott egy jót a gyerekekkel, ám én úgy át voltam fázva, hogy hazaérvén a bevásárlásból, semmi másra nem vágytam, csak egy jóóó meleg szobára. Fel is menekültem a lakásba a kertből, ahogy lehetett. Vasárnap viszont szánkóra pattantunk (illetve ki mire) és kievickéltünk a játszótérre, hogy találkozzunk A.-ékkel egy kis közös játékra és dumcsizásra.

Eléggé le voltam fáradva idegileg, lelkileg, mert a hétvégén különösen nehéz volt Rékával (fogalmam sincs, miért, de hiper hisztis bugyi volt rajta mindkét napon és ez totálisan ki tud készíteni)....gondoltam, a friss levegő majd helyre teszi a dolgokat bennünk. Végül csak Zalánt vittem magammal első körben, mert Réka fél órán keresztül húzta a harisnyáját (nem túlzok, tényleg!), illetve először nem is akart venni harisnyát csak zoknit és overállt, amit megvétóztam, merthogy nem trópusi éppenséggel az időjárás...Na mindegy, majd a hisztiről írok még, ha tudok....lesz mit mesélni, amit egy idő után eluntam. 

Amikor Réka megérkezett Apával, szánkóztunk egy pár kört. A környező kisebb utcákban szerencsére nem takarították el a havat, ezért nagyon jól szórakoztunk, hol Zalánt vittem, hol Rékát, mert két személyes szánkónk nincs, irtóra le vagyunk maradva....

A csajok főleg azt élvezték, amikor futottunk is a szánkóval, persze ezt nem bírtuk tartósan szuflával, úgyhogy a negyedik körnél be kellett érniük pusztán a sétával. 

Így nézett ki, amikor a bázisunkról (játszótér) szánkózni indultunk. Egyre nagyobb fenekem van, nem tudtam nem észrevenni....:(

Zalánt nem lehetett lebeszélni a bicajról, nem esett sokszor, talán kétszer?

Olyan jól esett a levegő, a mozgás! A fiúk hamarabb leoldottak, később telefonáltak, hogy mangós gyümiteával (aminek szerintük barack íze volt) jó forróval várnak itthon bennünket szeretettel. Mi, csajok, anyukák, akkor láttuk elérkezettnek az időt a távozásra, amikor sokadszori figyelmeztetés ellenére is Réka és A. nyalogatták nagy élvezettel a játszótér szikrázó havát....AKkor hirtelen szedtük a sátorfánkat és hazakocogtunk. Réka említette is, hogy fázik a lábujja, szóval szép volt, jó volt, elég volt.

Itthon forró tea mellé fejedelmi húsleves dukált és palacsinta (mama féle), közben Oroszlán király 2-t nézett a banda tátott szájjal. Én meg persze nekiálltam kivasalni azt a két köbméternyi ruhát, ami péntek óta felhalmozódott a sarokban.  

Ma új hét, újra ovi, Zalánnak egy hét kihagyás után (most nem vagyok benne biztos, hogy írtam, de csúnyán köhögött kb. egy hete, lázas is volt, így itthon maradt). Reggel, szétnézvén Zalán csoportja környékén tele volt minden kreatívkodással, odabenn is alkottak éppen, több csoportban több félét. Olyan jó volt látni, még ha Zalán egyelőre bojkottálja is ezeket a klassz dolgokat. Rékáék bezzeg egy emelettel és két évvel arrébb....

Váltottam egy pár szót A. óvónénivel Zalán ügyében, rákérdeztem, mi a helyzet a logopédussal. Ugyanazt felelte, mint 2 hónapja (khm....), hogy majd utána néz, milyen papírokat kell kitöltenem. Nem szóltam semmi különöset, de nem várok tovább, talán eddig sem kellett volna, hanem magam közelítem meg az ovi logopédusát. Kell nekem az a nőszemély, vagyis Zalánnak! Nagyon jókat hallottam róla, szóval most nagyon szeretném, ha ő foglalkozna vele....Lenne B terv is, de az A-t kell masszírozni egyelőre.