Ami lemaradt ...

 1) A Mikulás Zalánéknál majdnem egy hetet késett. Nem tudni, miért. Eredetileg úgy volt, hogy csak egy szem mandarint kapnak, végül lett mandarin és egy csomag néhány szelet csokoládéval. Addigra már el is felejtették, hogy egyáltalán járt idén felénk a nagyszakállú....Az ofő ajándéka viszont megvan karácsonyra - gondolom, Mikulásra is kapott édességet, csomagot - kap egy gyönyörű karácsonyi bögrét és egy sütisdobozt. Valószínűleg, aki az ofő ajándékát intézte nem ugyanaz volt, mint aki a gyerekek csomagját. 

2) Rékának ízlett a tortája, nem tudom, írtam-e, de kávés -karamellás krémje volt és nyálcsorgatóan folyékony maradt a karamell benne. Isteni volt, egyenesen fantasztikus. Az az egy baj van vele, hogy kb. fele ekkora is elég lett volna, ugyan lefagyasztottam pár szeletet, de nem vagyok benne biztos, hogy a cucc bírja a fagyasztást. Ha már fagyasztó, ma megvettem a kacsát is karácsonyra. A káposztát még nem tudom, hogy szeletelem le hozzá, szerintem sehogy, majd megkérem Tibit, az uramat. (Ugye ama bizonyos törött káposztaszeletelővel vágtam le az ujjamból egy darabot. Azóta amúgy meggyógyult, picit érzéketlen a hiányzó szeletke helye, de már újra 10 ujjal gépelek. Milyen mák, hogy nem gépírólány vagyok, ennyit táppénz nincs is a világon.

3) Megkóstoltuk a Lidl-s mákosbejglit is ma, még meleg volt. Nekem a Tesco-s jobban ízlik, de nem tudom, miért. Mintha a Lidl-s picit túl édes lenne, de Tibi szerint a Tesco-s édesebb, mint a Lidl-s, szóval rejtély. Mindegy, nagyon finom mindkettő. Lehet, teljesen feleslegesen sütök bejglit, főleg, hogy a mákot nem is mindig sikerült teljesen finomra őrölni??? Most visszatérek az eredeti receptemhez, amiben az van, hogy 56 dkg liszt és 21 g vaj....mert az verhetetlen volt, nem is tudom, minek próbálkoztam mással. Ugyan azok sem voltak rosszak, szerintem a bejglit elég nehéz amúgy elrontani szándékosság nélkül, nem véletlenül ezt sütöm és nem a nálunk családilag hagyományos mákos kalácsot. Kalácsban gyenge vagyok. Valahogy nem lesz soha tökéletes.

4) Egyetlen műsort nézünk a tévében, ami nem film vagy politika/közélet, az a Sztárban Sztár Leszek idei évada. Igazából Kristóf volt a legjobb, az ész érvek emellett szóltak, de én Lilinek drukkoltam, mert nem egy dala a bőgésig meghatott. Remélem, hosszú és sikeres karrier áll mindkettőjük előtt. Valahogy azt éreztem, hogy oké, Kristóf jobb utánzásban, de valahogy Lili az,akire muszáj volt olykor - nem mindig - figyelni. 

5) Idén disznóvágásos témájú lesz az év végi céges buli. Hát nem voltam valami boldog, amikor először hallottam ezt, főleg, hogy eredetileg a leszúrás része is a telephelyünkön történt volna meg, csak sikerült lebeszélni erről fiatal és bohó kollegákat. Vagy csak egyet, már nem is tudom. Meg mondom őszintén, a túlélésre fogok hajtani és bízom benne, hogy legkésőbb este hatkor leléphetek. Remélem, lesz Bailey's.....

6) Próbálom összeállítani a karácsonyi menüt, de teljesen szét  vagyok esve. Szentesére főzök húslevest mindenféle húsból, sok-sok zöldséggel, és ugye ott lesz a kacsa a káposztával, burgonyapürével, ez biztos, mert ezt kérte mindkét gyerkőc egyértelmműen és határozottan, Tibi pedig belement. Másnap lesz nálunk a karácsonyi ebéd és ezzel vagyok totál bajban.  Ami szóba jöhet:

- camambersajt tésztabundában, áfonyamártással

- sajtkrémleves 

- sültes tál - cigánypecsenye, sajttal töltött csirkerolád baconba tekerve, flekken, pankómorzsás csirkecsíkok - kukorica saláta, káposztasaláta, rizs, püré, 

- francia marharagu - pürével szintén

- töltött káposzta - ezt már félig kihúztam. Valószínűleg adventi eledel lesz belőle, nem karácsonyi. 

Desszert: tiramisu, bejgli, mézeskalács, kuglóf

Adventi: mákos hókifli, rákóczi túrós, gesztenyepüré, zserbó

Szilveszter: aranygaluska, pogácsa

 

  

Sweet 16

Én nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar be fog következni....Ma délután 16 éves lett a kiscsaj. 

Catching up

 

Az Advent a kedvenc időszakom. Mindig mondom, hogy úgy kellene élnünk az év 12 hónapjában, ahogy decemberben. Túl sokat nem dolgozunk. Akarom mondani, ilyenkor annyi minden belefér az életünkbe, annyi mindenre van idő, amire egyébként nem. Ez a nagy várakozás, készülődés a legjobb az egészben. Idén valahogy különösen karácsonyos a hangulatom, nem tudom, miért vagy mitől, de bár még csak kilencedike van, minden olyan ünnepi. Lehet azért, mert december 14-én dolgozunk utoljára és el sem kezdjünk majd január 8-ig, vagyis kerek 3 hét. Persze el fog telni nagyon gyorsan, de azért 3 hét szabi nem semmi....

Ma reggelire Kálci féle lángost sütöttem, ami fantasztikus, mindenkinek bátran ajánlom, mert tökéletes, jobb, mint bármelyik strandos vagy karácsonyi falus lángos. Pofonegyszerű és fillérekből megvan, leszámítva a tejfölt, a sajtot és a fokhagymát. Viszont nem diétás, úgyhogy én csak egy felet ettem és utána picit sajnáltam magam, hogy többet nem tömhetek magamba. Megtették a gyerekek helyettem, ami vigasztalt. 

Túlvagyunk a Mikuláson szerencsésen. Anyukám imád csomagot kapni, úgyhogy idén is készítettem neki egyet, a gyerekeknek pedig a szokásos édességes, mogyorós, mandarinos jutott. Nem csináltak nagy faxnit/faksznit belőle, Zalán eldörmögte párszor az orra alatt, hogy nincs is Mikulás, kit próbálunk átverni, ő aztán biztos nem suvickolja ki a cipőjét, hiszen teljesen új, egyszer volt a lábán. Micsoda mákja van, mert tényleg így volt. Zalánéknál nem volt a suliban Mikulás csomag osztás, legalábbis én nem tudok róla, ő meg ezt mondta. De nem is jött haza plusz csomag, ha mást nem, a csomagolást széthagyta volna valahol a lakásban. Rékáknál lesz Mikulás, de összevonva a Karácsonnyal..... ezt nem nagyon értettem, miért nem lehet egy csomagot Mikulás napján vagy utána akár átadni a másiknak (húz mindenki egy nevet és annak dob össze csomit x összegből) de végülis, nekem mindegy, Rékát nem zavarja.  

A diétám némileg megfeneklett, túl sok ilyenkor a finomság és nem tudok olyan keveset enni, amivel fogynék, úgyhogy igyekszem nem zabálni, minél kevesebbet torkoskodni, de amit lenyomtam január és április között, az most nem megy. Nem akarom eléggé, nyilván. Nem vagyok szomorú vagy elkeseredett, mert annyit nem szedtem (még) vissza, de nem is valami nagy öröm ez. Nem adjuk fel, januárban folytatjuk, addig meg reménykedem, hogy nem jön fel több kiló....Amíg M-es a méretem, addig nem panaszkodom. 

Az adventi sütilistám idén elég érdekesen alakul, elkövettem azt a hibát, hogy megkérdeztem a többieket, hogy mit szeretnének, mit süssek. Máskor csak mentem kb. a saját fejem után, mégis felfaltak a sáskák mindent. Sőt, dugdosni kell a sütit előlük. Még nincs kész a mézeskalács, de az lesz az első, utána mákos hókifli Zalán kérésére, Tibi nem támogatja. Zserbó mindenképpen lesz, mert az maga a karácsony számomra és imádom, én önző. Zalán is nagyon szereti és anyukám is, ráadásul elvileg jól fagyasztható. Bár a fagyónk kicsi, nem nagyon van hely ünnepek idején sütinek.... Na szóval:

- mézeskalács

- mákos hókifli

-zserbó

- mákos bejgli

- aztán kifejezetten karácsonyra tiramisu az óriási kedvenc, kuglóf csokis ganache-sal nyakonöntve. 

Szerintem ennyi bőven elég. A szokásos kozáksapkát/hólabdát leszavazták, mintha senki nem szeretné, valamiért azt kell mégis a legjobban dugdosni, nehogy elfogyjon már aznap. Mivel macerás süti, ha nem kell, hát nem kell. Ezen kívül úgyis rendelek még mézeslinzert a helyi termelői közösségtől, úgyhogy ennyi bőven elég sütiből. Amúgy bevallom, nekem a Tesco-s bejgli is ízlik, meg tudok - tudnék---  belőle enni egy kisebb rudat, bár azok elég rövidek, de karácsonyra csak sütök, nyilván. 

Ja és majdnem elfelejtettem, Zalán kért Rákóczi túrósat, mert ő azt annyira szereti. Szerencsére az is egy egyszerű süti, úgyhogy ám legyen. Egy nagyjából linzertészta alapra jön a lekvár, arra a túró és a tetejére a gőz fölött felvert tojáshab, sütőben rászárítva. Valóban ez is egy családi kedvenc. 

Két ünnep között vagy Szilveszterre szoktam készíteni az aranygaluskát vaníliás borsodóval, ami egy álom finom és van több receptem is pogácsára, valamelyiket vagy akár többet is megsütöm majd. Azt szeretjük, ha réteges vagyis többször hajtogatom és hagyom kelni, újra hajtogatom, stb stb. 

Rékának kedden ünnepeljük a 16. szülinapját. Mármint a tortát holnapra vállalta el a cukrász, mert hétfő-kedden ő zárva van, úgyhogy vasárnaptól kb. keddig biztos egyfolytában ünnepelünk. Én már el is kezdtem, mert eszembe jutottak az utolsó napok szülés előtt, amik némileg megfakultak bár, de azért kellően élénkek....Persze idén is hihetetlen és döbbenet, hogy egy évvel öregebb lett a csaj, én meg csak nézem és nézem őt (már amikor nincs a szobájában), hogy hogy lett ekkora és ilyen, amilyen.....Még nem pírított rám, hogy mit bámulom, de a dolog várható. Az idei év leglátványosabb eredménye, hogy milyen klasszul és magabiztosan lovagol, üget és vágtat, ezen mindig meghatódom, mert valami gyönyörűség nézni, ahogy ül a lovon és csak dörzsölgetném a szemem, hogy jól látok-e és az a nyeregben tényleg ő? A rossz hír, hogy jövőre két nappal kevesebb lesz a szabim.... 

Ez az augusztusi Réka, majd teszek update-t is, de nagyjából most is így néz ki. 

 

Hirtelen felindulásból

 Anyukámat kontrollra kísértem szerda reggel. Fél nyolcra érkeztünk az ambulanciára, fél 9-kor érkezett az orvosa a rendelésre, fél 11 körül hívták be a rendelőbe. Addigra már eléggé stresszben volt. Kétszer is eltipegett pisilni a vécére és elmondása szerint a második után nagyon aggódott amiatt, hogy amíg távol lesz, behívják majd és ő nem lesz ott, szóval megint hátrább sorolják és ő már eléggé fáradt…talán soha nem végzünk. Ez volt az alaphelyzet. Nem láttam rajta különösebb feszültséget, gondoltam a rutin meg az évek, de mint kiderült, rendesen tombolt odabenn a feszkó.

Három órai várakozás után végül szólították, eltűnt az ajtó mögött. Amíg nem volt mellettem, beszélgetésbe elegyedtem egy hölggyel mellettem, aki teljesen rutintalan volt, abban az értelemben, hogy mélyen fel volt háborodva, hogy már 2,5 órája ücsörög a folyosón az orvosra várva. Úgy gondolta, ha fél 8-ra van időpontja, az azt jelenti, akkor kerül sorra. Hát nem. Egyre csak puffogott a hölgy, hogy hulla fáradt, éjszakás volt, időpontra érkezett, és még milyen bunkó paraszt is ez a doktornő. Csodálkozva pislogtam, meg is jegyeztem, hogy nekünk nincs semmilyen rossz tapasztalatunk, pedig ide járunk 5 éve, egyre rendszeresebben sajnos. Mire elmesélte, hogy pedig pont fél órája jöttek ki ugyanazon az ajtón, amely mögött anyu eltűnt az ismerősei, akivel most közölte a doki, hogy valószínűleg csontvelő átültetésre lesz szüksége…. Lett volna neki is, a feleségének is kérdése, nyilván, kinek ne lenne ilyen helyzetben, ám a doktornő azt válaszolta, hogy neki most nincs ideje kérdésekre válaszolni….Teljesen ledöbbentem ezen. Na most kinek van ideje, ha nem neki. Vagy ha nincs, extrém leszek, megad egy telefonszámot, amin őt vagy mást el lehetne érni. Micsoda emberi viselkedés ez! …. Hová kell felemelni a fizetésüket, hogy ilyesmi ne csúszhasson ki a szájukon? Nincs ilyen összeg, mert nem is ezen múlik. Ez megint olyan dolog, ami nem pénzkérdés.

Ebben a pillanatban kilépett anyu a rendelő ajtaján és rögtön láttam, hogy valami nagyon nem kerek. Kiderült, hogy nagyon magas volt a pulzusa, mire elküldte a doktornő rögtön a kardiológiára egy ekg-ra. Anyu próbálta magyarázni, hogy neki ez egyáltalán nem jellemző, inkább amiatt szokott aggódni, hogy 60 alá megy a pulzusa, ilyen még soha nem történt….Mire a doki letépte a maszkját, ami a covid időszak óta tartozéka és 30 centiről az anyám arcába ordította, hogy azt majd a kardiológus eldönti, hogy mi legyen és hogy legyen. 80 éves emberről van szó, aki semmi okot nem adott az ilyen viselkedésre. Teljesen fel voltam háborodva. Nem tudom elmondani, mennyire. Azt elérte, hogy ezentúl nem engedem bemenni anyut semmilyen rendelésre egyedül. Mert általában is el lehet mondani, hogy érdekesen bánnak vele. Először is, mindenki felemeli a hangját, ha hozzá beszél a fehérköpenyesek közül, pedig legalább olyan jó hall, mint én. Persze ő is mondhatná, hogy nem vagyok én süket, nem kell hangosabban beszélni, de szegény úgy retteg ha orvos közelébe kerül, hogy ilyesmi meg sem fordul a fejében.

Elkészült az EKG, nem volt jó, átsétáltunk a kardiológiára, ott azonnal fogadta a főorvos, ezt mondjuk az ügy pozitív oldalára írom, megvizsgálta, írt fel neki bétablokkolót….Előírt neki vizsgálatot. Na most én nem vagyok orvos, nem is akarom kétségbevonni a döntéseiket, amiket hoznak. De hogy miért írnak ki valakinek bétablokkolót, amikor az esetek 99%-ban 60 a pulzusa, én nem értem. Remélem, hogy ez egy olyan ártatlan szer, amit lehet szedni és 60 ról nem szedi le neki 50-re….

A lelettel visszatérve az osztályra, odajött hozzánk az ordítós doktornő, hogy ki kell az ilyet vizsgálni, milyen jó, hogy utánajártunk, ugyeeeee, mert volt már ilyen magának máskor is, biztos, ugyeeee….. Akartam mondani neki, hogy anyám csak idős, sem nem hülye, sem nem süket, de nem szóltam semmit. Ezúttal legalább nem kiabált az arcába. Hát nem, nem volt ilyen eset még, de persze anyu nem mert ellentmondani, elbizonytalanodva annyit mondott, hogy lehet, nyilván, persze, igaza van és MEGKÖSZÖNTE, hogy intézkedett a doktornő a hirtelen felmerült helyzetben.

Délután kettőkor léptünk ki a kórházból. Még jó, hogy viszonylag klassz a büfé.

Morzsák a kis életünkből

 

Ez megint egy olyan hét, amikor szomjaztam a pénteket végig, mint sivatagi vándor az oázist...Tegnap már egészen fickósan (képzavar) éreztem magam, de azán mára megint nem vagyok valami fitt. Valamelyik este vacsorára csipegettem egy kis pirítóst sajttal, egy kevéske savanyúkáposztával és már mindent majdnem eltüntettem, amikor Tibi döbbenten meredt rám, hogy nem érzem, hogy az a káposzta megromlott? Kidülledt a szemem, hát igen, nem nagyon érzem az ízeket, istenkém, mit csináljak.... Nem lett különösebb bajom tőle, pedig Tibi előrevetített egy kiadós fosást (bocs), de semmi. 

Elmúlt az arcüreg nyavalyám, már nem fáj a bőröm sem érintésre, testszerte, viszont a gyomrom még mindig fáj, émelygek, az energiaszintem nulla, illetve hullámokban nulla. Az agytevékenységem is, úgyhogy kifejezetten hátrányos, hogy dolgoznom kell. Lehet ez covid? Nem tudom, de nagyon ideális lenne, ha odébb állna most már. Úgy bele vagyok fáradva a hétköznapokba. Még azt sem hevertem ki egyébként, hogy a múltkor levágtam egy szeletet az ujjamból. Úgy nem tűnik nagy dolognak, nem? Történnek rosszabb dolgok is, de néha azon kapom magam, hogy egyrész bevillan a pillanat, amikor a Nagy Nyissz megtörtént (bocs), és az nem kellemes... illetve olykor hirtelen sírhatnékom támad, ha eszembe jut ez az egész. Nem is nagyon vettem észre, de nyilván úgy éltem meg az egészet, mint traumát... 

A gyerekek jól vannak, élnek, mint Marci Hevesen. Vagy hát nem, mert Zalán küzd, mint malac a jégen a sulival, én meg egyre inkább hagyom önállóan tanulni, mert velem annyira nem akar. Sajnos az én idegeim nincsenek acél sodronyból és amikor adja a szórakozott vicces gyereket, hát nem vagyok vevő a humorára. Olykor a német ige Perfekt alakot ragozni akarja, máskor tizedestörteket bővít szorzáskor és ezekre már úgy ki vagyok hegyezve, hogy nagyon gyorsan megnyomódik rajtam a gomb. Sajnos. Beismerem, hogy ezen a területen nem teljesítek valami fényesen. Úgyhogy a mai kémia dolgozatra kb. egyedül készült, én csak kikérdeztem....

Tegnap volt a fotózás a suliban, de Zalán nem ült bele a szettbe, merthogy nem tartotta kellően nagyfiúsnak, vagy nem tudom....Mindenesetre ilyet sem hallottam még, de sajnos ebben a tanévben nem készül róla iskolai fotó, egyéni. Az osztályképen és a cimborás képen nyilván ott fog feszíteni. Kicsit csodálkoztam, de majd Tibi készít róla remélem kellemes képeket legkésőbb a téli szünetben...Azon is csak pillogok, hogy mekkora ez a gyerek, arról nem is beszélve, milyen beszólásai vannak...olykor csak nyelek egyet, még a felháborodáshoz is erőt kell gyűjtenem...

Megvisel engem egyébként az izraeli helyzet is...Nagyon szeretem hallgatni az Ultrahang podcastjait, Király Tamásra még akkoriban bukkantam, amikor kitört az orosz-ukrán háború. Rengeteget tanultam a vendégeitól nem csak töriből vagy külpolitikából, Nógrádi György, Hossó Andrea, Stier Gábor, Vukics Ferenc, Somkuti Bálint, Kiszelly Zoltán, stb stb. Az egyik kedvencem Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő, aki magyar is, de főleg és inkább izraeli. Szállóigéit már nagyon jól ismerik az külpol iránt érdeklődők (Lőtéri kutyát sem érdekli... Üdvözlök mindenkit a napsütéses Jeruzsálemből stb.) Amikor ez az egész borzalom elkezdödött és Király Tamás hírt hozott Robertről, mégpedig azt, hogy harcol, harcol a hazájáért, bevallom, elsírtam magam.... Remélem, hogy rendeződik a helyzet és a körülményekhez képest legalább egy viszonylagos egyensúlyi helyzetet el lehet érni...

Hogy vidámabbról is írjak, Réka kapott fizikából egy ötöst. Tibi ma is készített videót a lovaglásról, álomszépen lovagol ez a csaj, dörzsölöm a szemem a csodálkozástól, hogy ilyen jól mutat a lovon. Imádom. Jó, hát 3 éve tette be ilyenkor a lábát a lovardába, várható volt, hogy megtanul lovagolni, de látványnak mindenképpen szívetmelengető....