Catching up

 

Az Advent a kedvenc időszakom. Mindig mondom, hogy úgy kellene élnünk az év 12 hónapjában, ahogy decemberben. Túl sokat nem dolgozunk. Akarom mondani, ilyenkor annyi minden belefér az életünkbe, annyi mindenre van idő, amire egyébként nem. Ez a nagy várakozás, készülődés a legjobb az egészben. Idén valahogy különösen karácsonyos a hangulatom, nem tudom, miért vagy mitől, de bár még csak kilencedike van, minden olyan ünnepi. Lehet azért, mert december 14-én dolgozunk utoljára és el sem kezdjünk majd január 8-ig, vagyis kerek 3 hét. Persze el fog telni nagyon gyorsan, de azért 3 hét szabi nem semmi....

Ma reggelire Kálci féle lángost sütöttem, ami fantasztikus, mindenkinek bátran ajánlom, mert tökéletes, jobb, mint bármelyik strandos vagy karácsonyi falus lángos. Pofonegyszerű és fillérekből megvan, leszámítva a tejfölt, a sajtot és a fokhagymát. Viszont nem diétás, úgyhogy én csak egy felet ettem és utána picit sajnáltam magam, hogy többet nem tömhetek magamba. Megtették a gyerekek helyettem, ami vigasztalt. 

Túlvagyunk a Mikuláson szerencsésen. Anyukám imád csomagot kapni, úgyhogy idén is készítettem neki egyet, a gyerekeknek pedig a szokásos édességes, mogyorós, mandarinos jutott. Nem csináltak nagy faxnit/faksznit belőle, Zalán eldörmögte párszor az orra alatt, hogy nincs is Mikulás, kit próbálunk átverni, ő aztán biztos nem suvickolja ki a cipőjét, hiszen teljesen új, egyszer volt a lábán. Micsoda mákja van, mert tényleg így volt. Zalánéknál nem volt a suliban Mikulás csomag osztás, legalábbis én nem tudok róla, ő meg ezt mondta. De nem is jött haza plusz csomag, ha mást nem, a csomagolást széthagyta volna valahol a lakásban. Rékáknál lesz Mikulás, de összevonva a Karácsonnyal..... ezt nem nagyon értettem, miért nem lehet egy csomagot Mikulás napján vagy utána akár átadni a másiknak (húz mindenki egy nevet és annak dob össze csomit x összegből) de végülis, nekem mindegy, Rékát nem zavarja.  

A diétám némileg megfeneklett, túl sok ilyenkor a finomság és nem tudok olyan keveset enni, amivel fogynék, úgyhogy igyekszem nem zabálni, minél kevesebbet torkoskodni, de amit lenyomtam január és április között, az most nem megy. Nem akarom eléggé, nyilván. Nem vagyok szomorú vagy elkeseredett, mert annyit nem szedtem (még) vissza, de nem is valami nagy öröm ez. Nem adjuk fel, januárban folytatjuk, addig meg reménykedem, hogy nem jön fel több kiló....Amíg M-es a méretem, addig nem panaszkodom. 

Az adventi sütilistám idén elég érdekesen alakul, elkövettem azt a hibát, hogy megkérdeztem a többieket, hogy mit szeretnének, mit süssek. Máskor csak mentem kb. a saját fejem után, mégis felfaltak a sáskák mindent. Sőt, dugdosni kell a sütit előlük. Még nincs kész a mézeskalács, de az lesz az első, utána mákos hókifli Zalán kérésére, Tibi nem támogatja. Zserbó mindenképpen lesz, mert az maga a karácsony számomra és imádom, én önző. Zalán is nagyon szereti és anyukám is, ráadásul elvileg jól fagyasztható. Bár a fagyónk kicsi, nem nagyon van hely ünnepek idején sütinek.... Na szóval:

- mézeskalács

- mákos hókifli

-zserbó

- mákos bejgli

- aztán kifejezetten karácsonyra tiramisu az óriási kedvenc, kuglóf csokis ganache-sal nyakonöntve. 

Szerintem ennyi bőven elég. A szokásos kozáksapkát/hólabdát leszavazták, mintha senki nem szeretné, valamiért azt kell mégis a legjobban dugdosni, nehogy elfogyjon már aznap. Mivel macerás süti, ha nem kell, hát nem kell. Ezen kívül úgyis rendelek még mézeslinzert a helyi termelői közösségtől, úgyhogy ennyi bőven elég sütiből. Amúgy bevallom, nekem a Tesco-s bejgli is ízlik, meg tudok - tudnék---  belőle enni egy kisebb rudat, bár azok elég rövidek, de karácsonyra csak sütök, nyilván. 

Ja és majdnem elfelejtettem, Zalán kért Rákóczi túrósat, mert ő azt annyira szereti. Szerencsére az is egy egyszerű süti, úgyhogy ám legyen. Egy nagyjából linzertészta alapra jön a lekvár, arra a túró és a tetejére a gőz fölött felvert tojáshab, sütőben rászárítva. Valóban ez is egy családi kedvenc. 

Két ünnep között vagy Szilveszterre szoktam készíteni az aranygaluskát vaníliás borsodóval, ami egy álom finom és van több receptem is pogácsára, valamelyiket vagy akár többet is megsütöm majd. Azt szeretjük, ha réteges vagyis többször hajtogatom és hagyom kelni, újra hajtogatom, stb stb. 

Rékának kedden ünnepeljük a 16. szülinapját. Mármint a tortát holnapra vállalta el a cukrász, mert hétfő-kedden ő zárva van, úgyhogy vasárnaptól kb. keddig biztos egyfolytában ünnepelünk. Én már el is kezdtem, mert eszembe jutottak az utolsó napok szülés előtt, amik némileg megfakultak bár, de azért kellően élénkek....Persze idén is hihetetlen és döbbenet, hogy egy évvel öregebb lett a csaj, én meg csak nézem és nézem őt (már amikor nincs a szobájában), hogy hogy lett ekkora és ilyen, amilyen.....Még nem pírított rám, hogy mit bámulom, de a dolog várható. Az idei év leglátványosabb eredménye, hogy milyen klasszul és magabiztosan lovagol, üget és vágtat, ezen mindig meghatódom, mert valami gyönyörűség nézni, ahogy ül a lovon és csak dörzsölgetném a szemem, hogy jól látok-e és az a nyeregben tényleg ő? A rossz hír, hogy jövőre két nappal kevesebb lesz a szabim.... 

Ez az augusztusi Réka, majd teszek update-t is, de nagyjából most is így néz ki.