Aktuális

 

Zalán a héten megkapta a hetedikesek oltását, a Hepatitis B ellenit. Eszembe is jutott, hogy még csak tegnap volt, amikor Réka hetedikben hazakéreckedett az utolsó két óráról, mert annyira fájt a karja ugyanezen oltás után.....Félelmetes néha, mennyire közelinek tűnnek ezek az emlékek, pedig már két éve ennek. 

Háromféle ember van, aki tud számolni és aki nem, ennek három éve....Még rosszabb így.  

Kértük a HPV ellenit is, úgyhogy azt majd októberben valamikor belé döfi a doktornéni. Volt egy kislány osztálytársa, akit a legutóbbi oltás után kergettek az assszisztensek iskolaszerte  - a pletyka úgy terjedt el, hogy a doktornéni a tűvel, de ezt én nem veszem be - mert vadul üvöltött, hogy nem akar ÓTÁST, nos, idén már csak csöndesen sírdogált ez a kislány.

A tanév elején összeírta az ofő, hogy ki igényel laptopot, mert hetedikben az jár, jött fentről valami homályos és nem egyértelmű üzenet. Mindenféle kommentár nélkül továbbította a szülőknek....hát mi kérünk laptopot, kérünk, de nem hinném, hogy tényleg kapunk is....Állítólag máskor is körbement hasonló felhívás, de nem lett belőle semmi. Hát nem lepődtem ezen meg. 

Zalán hétfőn kezdett Réka matek tanárjánál (mármint akihez Réka jár hetedik óta). Zalánnak szokatlan még az online óra is és valamiért teljesen be volt feszülve, minden egyes válasz előtt várta tőlem a jó választ, erősítsem meg, hogy helyeset fog mondani.... Hát rossz volt nézni, remélem, majd idővel oldódik, az önbizalma épül, mert ez így nem igazán jó. Aztán megírták a dogát, amire minden témakörből felkészült Zalán szerintem, amennyire lehetett és örülni fogok, ha hármas lesz, olyan sok feladat volt és olyan nehéz....Sajnálom. Ez biztos nem tesz jót sem az önbizalomnak, sem a jókedvnek.  De majd legközelebb jobb lesz, remélem... Persze, meglátjuk, ha kiosztja a tanerő...

Réka megkapta a kilépőjét, péntek 4. órában elhagyhatja majd a sulit. Remélem, vigyáz magára. Nem tudom, miért féltem pont ebben a lyukasórában, amikor amúgy is önállóan jár-kel a városban, amikor úgy tartja kedve, mégsem féltem különösebben....Viszont féltem akkor, amikor lovagol.... Újabban már haladó lovas, az őszi szünetben hívták tereplovaglásra a Zagyva partjára, ami biztos szuperjó élmény lesz.... Ahogy őt figyelem lovaglás közben, kosztümos filmek lovas alakjai jutnak eszembe, ahogy üget vagy vágtat. Minden vágtanem megy már neki, ami számomra bámulatos, olyan nagyon ügyes. Mostanában mindig ugyanazon a lovon lovagol, egy fiatal kancán, akinek jóságos, hatalmas barna szeme van. A feje is óriási és az egész ló elég méretes, pedig ez a fajta ló még csak nem is olyan nagytestű....Teljesülni látszik tehát egy óriási álom, régi álom, Réka megtanul jól lovagolni. Vajon gondolta volna 2-3 éves korában, amikor a műanyag pónikat rakosgatta álló nap jobbról balra....vagy akár 11-12 évesen hogy egyszer igazi lovon is ül majd, sőt, vágtat rajta? Ő bizonyosan, én nem hittem volna, bár az apja is igazi lóbolond....Egyre határozottabb lesz, meri irányítani a lovat, az akaratát átvinni, szóval folyamatosan fejlődik a kiscsaj.

Újra probléma a kellő mennyiségű kaja előállítása a gyerekek igényeinek. Ma Zalán lasagnet kért, az még holnapra is elég lesz nekik. Vettem egy helyi péklánytól fagyasztott pizzatészta gombócokat illetve van receptem villámgyors pizzára, de azért az nem olyan finom, mint egy fél napig dagasztott- kelesztett. Sőt, a fagyasztóban van bolti pizza is, ha minden kötél szakad. Gyors kaja még a carbonara is, bár nem villámgyors. Mire a kolozsvári szalonna megadja magát a lassú pirításnak, az nem két perc. Szeretik még a pörköltöket, tokányokat tésztával, vagy a brassóiszerűséget mindenféle hússal , sok fokhagymával, krumplival.  Ott vannak még a sültek is, de abból csak frissen esznek, melegítve max szendvicsbe tudom őket becsempészni. Aztán lehet még melegszendvicset is sütni, bár vacsorára ritkán készítünk, inkább uzsonnára vagy tízóraira. Nagyjából ennyi, amit megesznek, illetve még a gyros féleségek, taco , chili con carne is jól csúszik. Zalán a virslit is szereti, Réka nem.

Érdekes, hogy csak az éhhalál szélén esznek hideg kaját, szendvicset, zöldségeket, felvágottat, sonkát vacsira.  Én úgy nőttem fel, hogy meleg ebéd a suliban (még gimiben is menzás voltam) és hideg kaja vacsorára. Hétvégén anyu főzött ebédet, vacsora hideg. Emlékszem, hogy tök jókat falatoztam nyári estéken akár párizsiból és vajaskenyérből is, ha volt hozzá a kertből zöldhagyma, paradicsom és paprika. Az én gyerekeimnek ez önként elképzelhetetlen. Ha készítek retro szendvicseket, persze megeszik, olykor még örülnek is neki. De hogy odamenjen a hűtőhöz, kivegye a szalámit, megkenje a kenyerét, azt el sem tudom képzelni. Rékáról még esetleg, ő szereti a vajkrémeket, sajtkrémeket, viszont felvágottat nem eszik és szalámit sem igen. A sonkát sem szereti.  Zalán bevállalósabb, szereti a zsíroskenyeret káposztával itthon és az avokado krémet is piritóssal. Készít magának omlettet vagy süt tojást, olykor palacsintát is készít recept nélkül, magyar félét, Réka inkább az amcsi fajtát kedveli. Mindig keresem az újdonságokat, finomságokat, hogy feldobjam az étkezéseket. Az is előny, ha minél gyorsabb egy étel elkészítése és egészséges is.  Vagy legalább adalékmentes.....

Iskolai dolgok

 

Az osztályban nagy a felháborodás a szülők részéről, mert megszűnt idéntől az angol nyelv oktatása, mint másodnyelv. Augusztus 31-én állítólag felmondott az angoltanárnő és szeptember 1-ével nem sikerült őt pótolni. Illetve a nem kéttanos osztályban nyilván folytatódik az angol valahogy, azt nem tudom, hogy. Teljesen padlót fogtak egyes szülők, én komolyan nem értettem, hogy ez a legnagyobb probléma, amit meg kellett vitatni a szülői értekezleten is? Kéttanon nem is szokott lenni másodnyelv, pont elég teher az az egy is, szerintem - bár elfogult vagyok - a német kéttan még nagyobb szívás  nehezebb is, mint az angol. Alakítottak egy csoportot az egyik helyi nyelviskolával és most pénzdíjas tanfolyamon heti 2 óra (vagy 2x2, nem emlékszem) lesz ángol óra....Nem maradnak le semmiről egyébként, ha nyolcadikban "csak" középfokú vagy felsőfokú nyelvvizsgát tesznek németből, így is lesz elég idő gimiben egy másodnyelvre, főleg ha az angol. Majd kíváncsi leszek, hogy milyen szintig jutnak németből nyolcadik végére.... Persze előfordulhat, látott már ilyet a világ, hogy valakinek jobban tetszett az angol és inkább azt szerette volna tanulni, de hát ez nem a suli hibája, nem kötelező mindenkinek német kéttanon tanulni....

Zalánék most olvassák kötelezőként a Kőszívűt, a tanárnő - szemben a Toldival - nem azt választotta, hogy irodalom óra keretében felolvasta a lebutított Nógrádi Gergely féle művet, hanem felad hétről hétre fejezeteket, amiből majd írnak dolgozatot. Illetve írtak is már egyet. Nem olvasnak tehát már sem Gárdonyit, sem Jókait, amit továbbra is szomorúnak tartok. Nem rossz a Nógrádi féle sem, gyorsan ki lehet olvasni, de ne tegyünk úgy, mintha egyenlő lenne a Jókai féle regénnyel. Talán egy árnyalattal jobb, mint az Egri Csillagok....Két vélemény szokott lenni az oktatásról, fú de gyenge, fú de erős, szegény gyerekek kinyiffannak....most akkor el kellene dönteni, hol az igazság. Szerintem meg a tanári teljesítmény egyre gyengébb, de ez csak a saját iskolánk alapján tudom megállapítani, nem mondom, hogy országos tendencia. Egyre több tanár elmegy a sulinkból valamiért, nem pálya elhagyók, hanem suli elhagyók és aki marad, az persze a legalja. Aki tanítani nem tud vagy nem akar, de cserében olyan tz-t állít össze, hogy bámulatos.  Olyanokat követel, amit ő maga le sem ad, "tudni kellene" jelszóval. Vagy/és olyan terjedelműt, hogy max emelt matekos tudja időben befejezni. Ez az általánosra vonatkozik, a gimivel egyelőre sokkal kevesebb gond van. Na mindegy, ne menjünk bele! Ami még fontos lenne, valaki írhatna már normális tankönyveket, mert amióta közoktatásban vagyunk, jönnek ki a tankönyvek és mind egyre csak rosszabb. De ne panaszkodjak, mert kémia, fizika tantárgyakból van tanár, fiatal, matek, magyar már nem olyan, mint pár éve, de stabil és németből még mindig erős a suli  - mondjuk gáz is lenne, kéttant szervezni és közben nincs is némettanár. ... Így sem volt anyanyelvi lektor az első pár évben. 

Folytköv később.

Séta előtt

 

Ma este 8-ig őriztem Zalánt, hogy tanul -e, úgyhogy nem főztem, de receptet azért hoztam. LASAGNE, ahogy én szoktam.

Legelőször mindig a besamellt készítem, 10 dkg vajat megolvasztok és ráöntök 80 g lisztet. Jól elkavarom,  picit pírítom, ne legyen csomós,  majd ráöntök több részletben 1 liter tejet.  Kavargatom, kavargatom, majd sózom, teszek bele jó sok (fél teáskanál) szerencsendiót, mert úgy szeretjük, de ki hogy. Aztán nagyjából 20 dkg parmezánt is belereszelek. Ha éppen nincs itthon, akkor cheddar is megteszi, de mondjuk pl. trappista kevésbé finom. Ha picit sűrűsödik, lezárom és tekerek bele jó sok feketeborsot, frissen őrölve. Hagyjuk hűlni, félretolom, torkoskodom belőle, mert már ez is nagyon finom magában. 

A ragu következhet. Olykor ez már előző nap készen van, az a gyorsabbik eset. Ha nincs, akkor muszáj reszelni egy-két répát, néhány szár angolzellert és aprítok nagyon apróra hagymát, mondjuk egy fejet (soffritto). Ezt alaposan lepirítom elvileg olivaolajon, gyakorlatilag növényolajon....Az sem baj, ha picit odaég, pörkölődik, jó lesz az. Aztán hozzácuppan a darált husi. Mindenféléből lehet készíteni, de persze marhahúsból a legeslegfinomabb. A  fél kg daráltat is jól lepirítjuk. Ehhez jön 1,5 dl vörösbor, valami jobb féle, de csak ha van éppen nyitva. Lasagne miatt kizárólag nem bontok friss üveg bort....Majd a passata, ebből olyan 3 dl körül.  Ezeket itt mindent összerottyantom, illetve el ne felejtsem a fűszereket. Ízlés szerint babér, rozmaring, só, bors, oregano, kakukkfű, worcestershire szósz. Kb. egy órát főzzük alacsony lángon, de olykor kavarjunk rajta, nehogy leégjen. Érdemes a levét is  pótolni vízzel, ha elfőtte, a szokásos bolognainál bővebb leve kell hogy legyen. Langyosra hagyjuk hűlni, majd ha ez megvan, elkezdjük rétegezni a lasagnetésztával, amiből én szárítottat szoktam használni, nem frisset, de emiatt még nem panaszkodott senki. Ragu - tészta- ragu - tészta - besamell a sorrend, közben a besamellből is lehet locsolgatni a ragura, ne sajnáljuk, 1 liter tejből lesz bőven. Én úgy szoktam, hogy a sarkokba mindig öntök egy kis besamellt, azzal zárom a tésztát, nehogy száraz maradjon valahol, az a jó, ha a besamell jótékonyan elfed mindent.  A legtetejére locsolhatnék még egy kis olivaolajat és tehetnék rá extra sajtot, de én nem szoktam. 

Alufólia alatt sütöm, hááát, hogy meddig, nagyjából 45 percet, egy órát. Ha nincs éppen alufólia, akkor sem kell kétségbeesni, úgy is megsül és finom lesz, sőt isteni lesz. Egyik nagy kedvencünk itthon.

Azt hiszem, nem maradt ki semmi. Ha csak bolognait főzök, egy dl tej a legutolsó hozzávaló a ragunál, lasagnenél ez vagy eszembejut vagy nem. Valahogy a tejtől lesz tökéletes a ragu állaga. Fontos, hogy ne legyen sótlan a lasagnenk, az nem ideális.

Ami pedig minket illet, éppen játszik a Fradi és vezet 3:1-re, úgyhogy minden szép és idilli. 

Holnap már végre péntek, amit nagyon vártunk, mert rohadt sokat kell tanulni és alig győzzük. Most pl.holnapra nem volt idő megtanulni a bioszt, mert már 8 óra volt és mindenki elfáradt (mármint Zalán). Németet meg matekot szoktam tanulni Zalánnal még mindig, a többit kiadom és várok, hogy felmondja. Illetve a föci németül van, azt picit lebutítom neki, hogy jobban haladjunk. 3 hete tart a suli és bátran állíthatom, teljes gőzzel nyomják a gombot. 

Klassz, hogy ilyen szép idő van, remélem, november 1-ig így is marad, nagyon szeretem az egyre színesebb és nagyfényes őszt, hív, hív és egyre hív a Nagyegedi tanösvény is, ami ősszel a legszebb szerintem és legkésőbb az őszi szünetben meg kell látogatnunk azt az ösvényt. Úgy volt, hogy az őszi szünetben visszatérünk a Mátrába vagy Pécs környékére, de egyrészt Rékának nincs kedve (??) elutazni, másrészt rendeltünk egy új kanapét, aminek elég borsos lesz az ára, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy az őszi szünetben itthon maradunk. Illetve kirándulni lehet, akár több egynaposat is, de wellness az egészen biztosan nem lesz. Kicsit sajnálom, mert Sikonda annyira, de annyira gyönyörű ősszel és imádom azt a szállodát is....

Hosszú évek sorozata törik meg jövőre, mert a suli pályázata a Határtalanul (7. osztályosok kirándulása) programban legnagyobb meglepetésünkre nem lett nyertes....Nagyon nagyon sajnálom, mert bár vittük mi már Erdélybe a gyerekeket, nem is egyszer, tudják milyen az beszippantani az ottani levegőt illetve a hegyek látványát és mindazt a csodát, ami Erdéllyel jár, de azért csak fantasztikus élmény lett volna az osztálynak, Zalánéknak is. Pont az az évfolyam nem tud utazni, akit soha még egy tanár vagy ofő sem mert vagy akart elvinni egynaposnál hosszabb útra....Bezzeg Rékáék már alsóban leléptek 2-3 napra.... Érdekes, hogy több forrás áll rendelkezésre, mégis idén történt az, hogy nem nyertünk, fogalmam sincs, hogy min múlhatott. Úgyis terveztünk egy utat a Hargitára, Gyimesbe, Gyergyóba, ahol még a gyerekek nem jártak, hát muszáj lesz jobban fókuszálni erre az útra majd.....

Majd még mesélek, de a kutya ma még nem sétált....

 

Heti kedvenc - túrós pite

 

Rupáner-Gallé Margó receptjeit nagyon szeretem, tőle hoztam most ezt a túrós pitét. Leírom, én hogy készítettem ma...

Először mindig a töltelékhez nyúlok,  nem tudom, miért, talán ha az már készen van és ínycsiklandó finom, egyszerűbb összedobni a tésztát lelkileg vagy ki tudja. Az aranygaluskánál is a sodót főzöm meg először...

Nagyjából 75 dkg túrót áttöröm krumplinyomóval némileg - attól függ, mennyire rögös, adok hozzá 10 dkg porcukrot, 1 zacskó vaníliás pudingport, 2 tojás sárgáját, 2 evőkanál tejfölt, egy citrom (bio) héját.  Félreteszem, majd még jön hozzá összesen 4 tojásfehérjéből a hab.

A tésztához kimérek 50 dkg lisztet és elmorzsolok benne 25 dkg vajat. Ha ez megvan, eltűnt szinte a lisztben a vaj, csak morzsákat alkot, akkor  hozzádobok egy zacskó sütőport, 18 dkg (lehet 20 is) cukrot, 2 tojás sárgáját, csipet sót és annyi tejfölt, amitől klasszul összeáll, kb. 2 evőkanál. Jól kezelhető tésztát kell hogy kapjunk, ha szakad, ragad nyújtáskor, akkor még tolni kell bele lisztet. 

A tésztát megfelezzük és lisztes felületen nyújtunk két lapot belőle, majd sütőpapíros, nagyjából 35x35-ös tepsibe rakjuk az egyiket. Jól megszurkáljuk villával. A kimaradt négy tojásfehérjét kemény habbá verjük, előbb a felét jól elkeverjük a túróban, majd a másik felét óvatosan, nehogy összetörjön. Lehet a tésztára egy kis zsemlemorzsát szórni, de én most elfelejtettem, simán a lapra borítottam az összes túrókrémet. .... Óvatosan elegyengetem, majd mivel elfelejtettem a reszelt citromhéjat is, gyorsan pótolom. Egyszerűbb akkor a túróba tenni a citromhéjat, amikor még nincs a tésztán a túró. Kinyújtjuk a másik lapot is, majd feltekerjük a sodrófára és ráhelyezzük a túróra. Megszúrkáljuk sűrűn villával, és 170 fokos előmelegített sütőbe toljuk, alul-felül sütésre.

35-40 perc múlva készre sül, látni fogjuk a szélén, hogy sötétebb arrafelé a tészta. 

Hagyjuk szépen langyosra hűlni, nagyon szépen szeletelhető, finom süti. Egy kis porcukor nem árt a tetejére, ha teljesen kihűlt. Meglepően finom a tésztája is, az ember csak tolja és tolja az arcába.....

Két héttel beljebb

 Avagy ennyi telt el eddig a suliból, ámde az őszi szünet még fájdalmasan messze van. 

Szerdán szabadságon voltam, mert anyut vittük kontrollra. Ötkor keltünk és mivel előző este eléggé pörögtem még a szászsebesi út miatt, nem sokat aludtam, nagyjából 5 órát, ilyenkor pedig menetrendszerűen hányingerem volt, émelyegtem és nem tudtam sem enni, sem inni. Eszembe jutottak az egyetemi évek, amikor öt-hat körül ugyanígy indultam az éjszakába elkapni egy-egy zh-t vagy másféle vizsgát. Akkor is émelyegtem, csak akkor még nagyobb volt bennem a majré...

Korán beértünk a kórházba, talán 7 óra lehetett, bár nem engedtek be bennünket a főkapun, ezért a parkolós bejárathoz kellett átállni, ahonnan anyunak többet kell gyalogolni a rendelőig, ami necces. 2 kontrollal ezelőtt le kellett ülni pihenni a Sürgit átszelve, amitől mindig kiráz a hideg is, bár most üres volt és kihalt, sehol senki. Picit örültem, anyu nem is akart szusszanni,  csak haladt tovább az apró kis lépéseivel az ambulancia felé. 

A célban leültünk, beszélgettünk, mutattam neki fotókat és közben jöttek egymás után az aznapra időpontosok.  Most már harmadszor hamar beszólították anyut, öt percig nem volt benn...A menetrend ugyanaz, labor sürgősségi vérvétellel, soron kívül, aztán várunk az eredményre és ha elég pofás, mehet haza, ha nem, be kell feküdnie pár napra. Közben mivel komplett kórházi cuccal kell mennie,  azokat én hurcolom. Most is, mint mindig, megkérdezte tőle a doki, hogy hozott- e kórházi csomagokat. Igen. Majd a következő kérdés, hogy egyedül jött-e. Persze, nyolcvan évesen 3 szatyorral zsonglőrködött a Mutti keresztül a városon. Hogy jött volna egyedül? Mindegy. Ez biztos valami szokásos orvosi small talk. Nem jut eszébe más. 

Hamar ki is jött a dokitól és itt végeztünk is, még fél 9 sem volt. A labor egy másik épületben van, de szerencsére nem túl messze, így újra átverekedtük magunkat a továbbra is üres Sürgin és át a központi laborba. Itt anyura rátört a szorongás, hogy őt múltkor leszidták, mert a sürgősségi vérvételhez nem tépett sorszámot. Node minek sorszám, ha soron kívül bekopog? Megkérdezett egy sorstársat, aki már végzett is a vérvétellel, hogy most akkor téptek-e sorszámot vagy nem téptek, mi a helyes. A doki hónapokkal ezelőtt elmagyarázta, hogy soron kívül bekopoghat, nem kell kivárni a sorát, de a vérvételes nő megzavarta anyut. Ráadásul most az ajtóban álltak szintén sürgősségi laborbeutalóval nagyszájú népek és szinte elküldték anyut sorszámot húzni. Hát jó, akkor sorszámot húz. A laborban is alig volt várakozó, csodálkoztam is, valószínűleg még korán lehetett, de így ki kellett volna 10-15 embert várnia (hogy azok hol bújkáltak, nem tudom, összesen lézengtünk 10-en a váróban). Egy idő után anyu ücsörgött a széken, kivárt, majd látva, hogy azért jópáran vannak előtte, bekopogott és a kis cetli helyett, hogy ilyen és ilyen osztályról küldték sürgősségi laborra, odaadta a 123 sorszám helyett a 136-ost, amit húzott. Persze rögtön leszúrták, hogy minek jön be ezzel a sorszámmal. Szegény, úgy jött ki a vérvételi szobából, mint a kivert kutya, bár mikor előkapta a kis cetlit, megenyhült a vámpírnéni is, gondolom. 

Innen ki ebből az épületből, át egy harmadikba, fel az osztályra, ott leadni a vért, jeleztük, hogy várunk az eredményre és csatlakozhattunk a többi aznapi kérdőjeles beteghez a társalgószerűségben. Itt a tv, amire egy papír van ragasztva, hogy csak nővér kapcsolatba be, két asztal, rajta elszórtan könyvek ... aki nem tudja, hogy marad vagy megy illetve akadtak, akik kezelésre jött, hátha elüti az időt, anélkül, hogy beléállna az ideg...

Namost a kórház, amiről eddig írtam, megfelelő állapotban van, az ambulancia az új szárnyban van egy ideje, ami ha jól emlékszem, akkor épült, amikor Zalán született. Réka kezét már az új műtéti blokkban drótozták össze, szóval minden világos, tágas és új. Az osztály fenn is felújított, tiszta, minden oké vele igazából. A nővérek többnyire kedvesek, néha túl hangosak, de lényegtelen. Viszont itt várakozni kellett és nem is keveset, mert még 3 óra múlva is ugyanott ücsörögtünk és az eredményre vártunk. Aztán amikor az már megvolt, fél órán belül jött a cuki nővérke a lelettel, hogy mehetünk haza. Ő is olyan vidám mindig, mint anyu, ha jó a lelet, ami olyan kedves tőlük. 

Ami érdekes, hogy nagyon fiatalok az orvosok, egészen biztosan 30-on aluliak.  Kedvesek és udvariasak, meg minden, bár nem nagyon ismerem őket, de annak tűntek. Ami picit problémás volt, hogy a munkájukat ott végezték a nővérpultban, így az összes beteg minden problémáját mindenki, de mindenki hallgatta akár akárta, akár nem. Én speciel nem akartam. Így is megtudtam, hogy Takács bácsi bal heréje meg van nagyobbodva és bár nem szólt az ambulancián, de csak meg kellene néznie egy urológusnak, hogy felveheti-e a kezelést (valami fenntartó kemó... nem tudom, mi az, de nem hangzott jól.) Aztán odajött a kb. 25 éves doki a Takács nénihez, hogy mióta nagyobb az a here és volt -e láz, stb. stb. Hogy aztán mi lett Takács bácsival, nem tudom, mert eltűnt a laborban valami zacskóval, ahová vizelettenyésztést kellett vinnie, majd át az urológiára, majd vissza az osztályra. És ez csak egy példa, mert az összes többi beteg sorsát is végighallgatta, aki akarta. Aztán jött egy pizsamás pasas, hogy vett tőle vért a nővér, de nem akar elállni a vérzés, de akkor meg oda sem mertem nézni. Ellátták nagyon kedvesen a nővérek, majd visszatotyogott az ágyába szegény, hogy na úgy néz ki, ma sem hal már meg....Mondták neki a csajok, hogy ők is remélik, hogy nem. Közben mögöttünk valahol, valamelyik betegszobában nagyon csúnyán köhögött valaki, mint aki a halálán van....Fél 12-kor nagyon örültünk, hogy hazamehettünk. Ilyenkor általában a büfében veszünk valami szendvicset vagy péksüteményt, de anyu mondta, hogy menjünk egyenesen és mielőbb haza. .... Az más kérdés, hogy a Lidl-nél megálltunk és jó alaposan bevásárolt gyümölcsből, zöldségekből és néhány finomságból. Én vettem egy kis adag szusit, mert azt nagyon szeretem és ha Lidlben járok, szoktam venni, és csak akkor. Aznap még nem ettem semmit és már valahogy elmúlt az émelygésem....boldog voltam én is, hogy anyu otthon lehet és október végéig nem is kell menni kontrollra, szóval megint egérutat nyertünk egy picit. Nem tudják a dokik miért és nagyon nem is nyomoznak az okok után, de a vártnál jobban van anyu, ami nagyon jó és reméljük, minél tovább tart a dolog. 

2-fél 3 volt, mire hazaértünk, addigra Zalán már itthon volt, de nem nagyon örült nekünk, mert rögtön nekiállt volna Tibi irodájában játszani, amire így nem volt módja. Én behívtam ebédelni, könyörtelenül....

Rékáék felöl továbbra sincs sok hír, ma volt a szülői értekezlet, de nem tudtam rávenni magam, hogy elmenjek. Picit szégyellem is magam miatta, hogy így ellustultam ilyen téren, de olyan jó volt négy órakor hazatekerni, itthon  nekiálltam megfőzni a borsólevest és mire öt óra lett, a husit is a sütőbe toltam és nekiállhattunk lomtalanítani a padlást,mert nálunk holnap lesz ennek a napja és általában korán, már dél tájban össze szokta szedni a lomot az autó (amit hagynak egyéb gyűjtögető népek belőle), úgyhogy ma este mindenképpen ki kellett pakolni. Szóval megint ellógtam a szülőit, sőt, jövő kedden lesz a Zaláné, arra sem tervezek menni. Sok mindenről nem szoktam szerintem lemaradni, de valahogy tudom, hogy egyébként ott lenne a helyem...

Szóval lomtalanítás --- Na itt is volt gubanc, mert amióta le lett szigetelve a melléképület is, nem merek felmászni a létrán a padlásra, mert másmilyen technikával kell fellépni. Mutatta is Tibi a módját,de én azt úgy nem merem, úgyhogy sanszos,hogy soha többet nem leszek fenn a padláson.....Jobb híjján azt selejteztük le, amit Tibi talált, én csak nyújtogattam a nyakam be az ajtón a létre tetejéről, de felkapaszkodni nem mertem. Azt mondta, hogy rengeteg doboz gyerekkönyv van ( könyvet nem dobunk ki, nem selejtezünk elvből) és néhány doboz ló és kisautó kivételével minden, de minden játék már a padlásra költözött. Néhány társasjáték még nem, igaz, azokkal sem játszunk már....  

Réka hazahozott egy nyomtatványt, hogy a pénteki lyukasóra alatt el szeretné hagyni az iskolát, ezt pedig csak szülői engedéllyel teheti meg. Nekem megnyugtató volt a tudat, hogy 8 és cirka fél 3-fél 4ig jó helyen van a gyermekem, nem üti el és le semmi, de úgy néz ki, pénteken a 3. órában ki fog ruccanni a szomszédos könyvtárba,hogy tanulhasson (hát persze). Aggályaimra azt válaszolta a lány, hogy fél 4 után is kilapíthatja egy autó hazafelé jövet, nem mindegy? A hajam égnek állt és megígérettem vele, hogy nagyon vigyáz magára. Úgy...mindig és általában. 

Hogy nála mizu a suliban, nem nagyon tudom, az a heti 3 fizika biztos fog fájni, de ahogy a hozzáállását látom, nagyon nem izgatja, mert jövőre már nem is lesz fizika, elengedi, mint a forró krumplit. És ha nem számít, hát nem is izgatja. Az órarendjén fel volt háborodva és ki volt akadva, de legalább nincs nulladik órája és viszonylag mindig ugyanúgy 7-8 órája van, kivéve pénteken, amikor hat. Asszem legalábbis , ez maradt a végleges órarendje. 

Ja, Zalánék oltást kapnak hamarosan, kettőt is majd gyors egymásutánban, mert neki is kértük a HPV ellenit. Mondjuk azt nem is mondtam, de tegnap fájt a torka, ma már fújta az orrát és be is van rekedve, úgyhogy 2 hétig bírta nyavalya nélkül....Általában az őszi szünetig sosem tart ki hiányzás nélkül, de remélem, most mégis, mert nagyon szar ez a hetedik és nem kellene hiányozni. Remélem, hétfőre helyrepofozzuk sok folyadékkal, vitaminnal, pihenéssel....

Föciből ugye nem sikerült tanárt találni, aki német szakos és föci szakos is egyszerre, úgyhogy most leadja nekik az anyagot a föci szakos két órán és a harmadik órán jön a német szakos és leadja ugyanazt (??) németül. Ez két hét programja. Persze a számonkéréshez mindketten ragaszkodnak, úgyhogy nem tudom, ez hogy lesz a gyakorlatban....A német anyag elsajátítására van két hetük, de sok a cucc és nem is könnyű, úgyhogy kell is rá két hét. Ehhez képest egy hét már eltelt és hozzá sem szagolt Zalán az egészhez.... Töri van még németül, szerencsére abból még ismételnek. Német civilizáció .....remélem, idén is csak házidolgozatokkal  és prezikkel sok jó jegyet lehet szerezni. Még németből is ismételnek, ahogy tudom...Fizikából és kémiából egyelőre a beszoktatás folyik, kicsik a leckék és kísérleteznek minden órán. Rékáéknál is így kezdte K. néni, aztán pár hónap múlva lett ez másképp is....

Na befogom, mert már elmúlt éjfél. Bocs a félrepötyögésekért, majd visszaolvasom az egészet holnap és javítom. :) Szép hétvégét mindenkinek!