Csütörtök

 

Újabb nyugodt, békés, lazulós nap. Klassz lenne, ha sűrűbben telnének a napok így, mint a mai....Zalán is sóhajtozott, hogy mennyire nagyon jó, hogy nem kell házit írni és tanulni. Hát igen. Közben elégedetten tekergette magát a kanapén, mint egy doromboló macska.....Abszolút megértem. 

Délelőtt csoportosítottam az ajándékokat és beraktam egy részüket a fa alá. Igazából már nem tudom, hogy melyikben mi van, többet fel kellett bontani, majd rájuk írni, hogy pontosan kié lesz. Délután még találtam két ajándékot abban a konyhai fiókban, amelyekben a gyerekek uzsonnás dobozait szoktam tárolni. Úgy csodálkoztam rájuk, mintha nem én raktam volna oda őket egy hete vagy kettő....Egy fiókkal lentebb meg azt a finom mandulás kekszet találtam meg, amit az Aldiból vettünk a múltkor. Az élet apró örömei. 

Délután megsütöttem a kozáksapkát is. Igazából egész meglepődtem, milyen könnyedén eljutottam odáig, hogy kikavartam a krémet és sütőbe toltam a tésztát. Mindig elfelejtem, hogy igazából a sütik kiszaggatása majd krémmel megkenése, kókuszreszelékbe hempergetés, illetve a csokicsurgatás a hosszadalmas. Felét pogácsaszaggatóval készítettem, aztán inkább felkockáztam. Ez utóbbit megbántam, mert a kerek süteménynél ugyan van veszteség (bár Dió mellett nincs is), viszont jóval nehezebb a krémezés.....Mindegy, végülis kevesebb, mint egy egész podcast (másfél óra) végighallgatásával kész lett az egész, plusz még a végére Réka is besegített a frissen festett körmeivel együtt. Megcsinált vagy négyet...

Aztán, nehogy túl tökéletesek legyenek, túl híg lett a csoki a tetejére, úgyhogy folyt a csoki mindenfelé. Mindegy, finomnak finom. Sőt, nagyon finom....Pont akkor lett kész az egész, mire Tibi hazajött a sportegyesületes vacsoráról. Sajnáltam, hogy nem mentem el vele, de mivel beteg vagyok, hát nincs mit bánni különösebben.

Holnap még venni kell pár apróságot, posta, ebédbefizetés január első hetére, a legutolsó ajándékok becsomagolása és ha lesz elég idő, akkor jöhet a bejgli. Idén nem sütök 8 rudat, csak négyet, úgyhogy remélem, pikk-pakk meglesz. Viszont, egy kis kókuszhabos csigát úgy ennék, lehet, még azt összedobom a tökéletes tésztájú kakaóscsigám tésztáját felhasználva hozzá. De nem, erős leszek és koncentrálok a karácsonyi menüre, lesz azzal bőven meló. 

sámán, sámán, simogassámán'

Szerda

 

Még mindig nem vagyok túl jól, inkább olyan...rozzantan. Estére elkészült a töltött káposzta is, de mire meg kellett volna kóstolni, nem éreztem valahogy az ízeket. Nem tudtam eldönteni, hogy ennyire sótlan a kápim (amúgy általában sótlan, mert annyira be vagyok tojva, hogy elsózom....) 

Amikor még pirítottam le a hagymát és a szalonnát, éreztem az illatokat, de később, semmit. Illetve nem sokat. Vacsorára egy szelet kenyeret ettem sonkával és zöldpaprikával, mert friss kenyér volt a pékségből, abból pedig muszáj enni....De ott is kevésbé éreztem az ízeket, még az erőspaprika sem csípett annyira, azt hiszem. 

Tibi még fullon dolgozik reggeltől estig, beesett valami nagyon sürgős meló, ami múlt hétre kellett volna. 

Az emeleti ablakok már biztos koszosak maradnak, majd megkérem Rékát, hogy ha a saját szobáját sika-mikálja, ne hagyja ki az ablakot sem. Már ha tervezi egyáltalán, hogy karácsony előtt kitakarít...amit remélek. Holnap még becsomagolom az ajándékokat, amit eddig kimaradtak és begyűjtök minden ajándékot a fa alá, nehogy az legyen, hogy még februárban is ide-oda eldugott ajándékokba botlok...

Pár dolog még mindig hiányzik, azt holnap beszerezzük, de semmi életfontosságú. Rendszerezni kellene még a kamrát, mert az a 15 kg krumpli, amit a múltkor rendeltem, egyelőre a bejárati ajtó mellett tátja a száját. Ugyanott, ahol a narancs, az alma, a sütőtök és ilyesmi várja  sorsát. Na ezeknek kellene még a hely a kamrán belül. 

Tesóm kérdezte valamelyik nap, hogy mit vegyen a gyerekeknek, nekünk hoz italt és csokit, ilyesmit (csak hogy ne lepődjünk meg nagyon) Végül H&M utalvány mellett döntött, azt hiszem. Nem volt szívem neki megmondani, hogy a piros pulcsi, amit tavaly vett Rékának a NewYorkerben, egyszer nem volt a kiscsajon....De hátha egyszer lesz, mit lehet tudni? Ő sem akarta meghallani, hogy csak a gyerekek kapjanak ajándékot, szóval valamit mi is kapunk. Remélem, nem pálinkát....mert azt nagyon utálom. Legmélyebb depresszióban vagyok képes csak lehajtani egy felest.

Holnap szerintem pihenő lesz a konyhának, a vaníliás kiflit (hókiflit) egyelőre kihagyjuk, az oldalas meg tud várni egy napot. Majd kap valami finom pácot. Jaj és holnap már csütörtök! Milyen rohan így az idő??

Zserbó

Nagyon örülök, mert finom lett a zserbóm, álomfinom. Egy picit bátrábban bánhattam volna a lekvárral, így az összes, a receptben szereplő dió is belemehetett volna a tészták közé, de nem vagyok elégedetlen. Viszonylag apró, falatkányi kockákra, téglalapokra szoktam vágni tálalás előtt és hát elég nehéz abbahagyni. Persze nálunk csak a fél család szereti, Réka és Tibi nem annyira, de az ünnep része, ezért nem tudom egyelőre nem megsütni. Amíg anyukámnak vihetek belőle, addig mindenképpen....

Ha esetleg valakit érdekelne, leírom a receptet. Az alaprecept Kikocsé, egykori bloggerina, így az igazi érdem az övé illetve ahonnan a receptet ő is kapta. Nem teljesen azonos azonban.

 

1. Először felfuttatunk 2,5 dkg élesztőt fél deci langyos tejben, egy teáskanál cukorral.

2. 50 dkg lisztben elmorzsolunk 20 dkg vajat vagy margarint (én vajjal szoktam készíteni, most 5 dkg margarin volt kimaradva, így ment a vaj mellé.). Jöhet a tésztához 10 dkg porcukor, lehetőleg átszitálva, 1 egész tojás, 1 csomag vaníliáscukor, 1 csipet só, 1 dl tejföl legutoljára, óvatosan adagolva, annyit, amennyitől összeáll frankón a tészta. 

3. Ezt mind összegyúrjuk.

4. 4 egyenlő részre osztjuk a tésztát, nekem pont akkora egy, amennyi elfér a két kezem közé nyomva, mint egy labda, de mérleggel lehet kontrollálni. Ha az egyik egy picit nagyobb, lehet az a legalsó réteg majd a tepsiben. 

5. Kb. 40 dkg lekvár egyneműre keverünk, ha nem teljesen egynemű. A diós réteghez kell 30 dkg darált dió, 20 dkg cukor (szintén átszitált porcukor), fél citrom héja, de ízlés szerint ez lehet több is. Kezeletlen héjú citromot érdemes használni. 

6. Nekem 33x33cm-es tepsim van, valami ilyesmi méretű tepsibe érdemes sütőpapírt rakni és sorra minden tésztagombócot tepsi méretűre nyújtunk.Miután az első réteg a tepsibe került, megkenjük bőven lekvárral és annyi dióval (az adag harmadával amúgy), amiről úgy gondoljuk, hogy majd a lekvár várhatóan át tudja itatni. Ez most furán hangozhat, de ez a cél. Ha majd a kész sütiben szétválnak a rétegek, mert fűrészporszerű a töltelék benne, na akkor a homlokunkra csaphatunk, hogy kevés volt a lekvár vagy sok volt a dió....Szóval nagyon fontos, szinte kulcskérdés a zserbónál a dió-lekvár arány. Szerintem....

7. Ha minden tésztánk elfogyott és remélhetőleg a dió és a lekvár is, akkor körbe lenyomkodjuk a tészta széleit, sűrűn megszurkáljuk a tepsi aljáig hatolóan, majd langyos helyre tesszük az egészet egy órára, kelni. A sütőben szoktam, nincs ugyan kelesztő funkciója sajnos, pedig rohadt drága volt pár éve, de valahogy lehet ügyeskedni, hogy langyos legyen.  Azért kelesztek a sütőben, mert a konyhánk nem kifejezetten meleg (ugye a rezsiköltségek...)

8. 180 fokon sütjük, az én sütőmön 30 perc elég. Szép barna legyen a teteje. Ha teljesen kihűlt, 150 g étcsokoládét olvasztok vízgőz felett némi olajjal, hogy egy kezelhető folyékony massza legyen. Pici vajat a végén lehet bele tenni, attól fényesebb lesz elvileg. Én ezt most el is felejtettem. Az olaj miatt a csoki nem fog gyorsan és váratlanul megdermedni, szóval lehet terelgeni ide-oda egy praktikus hablapáttal, vagy ki mivel szeretné.

Nekem az egyik kedvenc sütim. Az eredeti receptben úgy tudom, hogy jóval több a lekvár aránya, mint a dió, én meg arra törekszem, hogy szinte egyenlő legyen. Szerintem így finomabb, ha nagyon tolakodik a lekvár, az nem előnyös. 

Hálás sütemény, mert szerintem elég nehéz elrontani. Ha megvan a dió, lekvár arány, mégpedig ideális arányban (de ugye ez is ízlés dolga), akkor a siker borítékolt.

Kedd

 

Máris kedd van, szerintem repül az idő, de mikor nem? 

Elég rosszul aludtam, áttértem a köhögős fázisra és nem vagyok kirobbanó formában. Mondjuk kifejezetten rosszban sem, de remélem, innen csak felfelé vezet az út, vagyis csak jobban leszek ennél...reggel azért örültem, hogy nem kellett bevonszolni magam dolgozni.

Nem túl lelkesen bár, de nekiláttam a zserbónak 9 körül, aztán megjött a kedvem, amikor kinyitottam az anyukámtól kapott sárgabarack lekvárt....Két éve nem terem az a nyomorult fa a kertjében, de ha terem, akkor csoda kerül az üvegekbe. Ezt vegyítettem M. mama féle dióval....Hogy a végeredmény milyen lesz, még nem tudni, most fogom rácsorgatni a süti tetejére a csokimázt és akkor már meg lehet kóstolni.

A gyerekek sikeresen hazaértek a suliból. Nem volt egyszerű, mert reggel ki kellett vinni autóval Zalánt a futópályára, ahol a dupla tesiket tartják minden héten....mert lekéste a 7:45-ös indulást... Réka valamikor 6 körül keveredett haza a zeneiskolás buli és a karácsonyi falu forró csokija után.

A kutya egész nap alszik szinte, ha túl sokat pattogok körülötte, akkor belefárad és ragaszkodik hozzá, hogy én is a kanapéra heveredjek vele. Addig nyavalyog és nyüszít, míg megkapja, amit akar. Ha viszont a konyhában tevékenykedek, az nem érdekli, csak kéri, hogy takarjam be egy meleg pléddel....Durva dolgok vannak itt. 

Ajándék dolgában kezdem elveszteni a fonalat, de azt hiszem, minden megvan, amit terveztünk. Ma jött egy csomag, amiről fogalmam sem volt, hogy mi lehet és a feladó sem rémlett, aztán kibontáskor rácsodálkoztam Réka egyik ajeszára....

Reggel zserbósütés előtt és Zalán kiterelgetése az ajtón után összebömbölyödtem a kanapén és néztem egy kis Netflixet - hát nem sok szívderítő van rajta, úgyhogy ráfanyalodtam a Harry és Meghan című minisorozatra. Nem mondom, hogy unalmas volt, de majdnem. Fele időben azt bámultam, hogy lehet Meg-nek ennyire csodaszép haja és mit műveltek vele, mire ilyen lett, amilyen - nyilván kivasalták, vagy azt, hogy az a pulcsi kasmír vagy gyapjú vagy micsoda rajta, mert piszok jól nézett ki. Ilyenek. Nagyon nincsenek számomra a figyelem középpontjában, emlékszem, hogy az esküvőjükig nekem fogalmam sem volt, hogy Meghan nem számít fehérembernek. Azt sem gondoltam, hogy ez számít bármit is manapság. Szerintem nem. Remélem, Amerikában boldogabbak. Amit ezért a sorozatért kaptak, abból eltengődnek egy ideig bizonyára. 

Túl a karácsonyi vásáron

 

Az mindig úgy volt az elmúlt 8 évben, hogy ha a karácsonyi vásáron túl voltak a gyerekek (ami a templomi karácsonyi ünnepséget követte), akkor már nagyon a küszöbön érezhettük a vakációt. Idén ugye Réka már nem Rákóczis, de ettől függetlenül nagy fantázia nem kell hozzá, hogy már csak a keddi napot kell túlélni és kitör a téliszünet ezerrel. Zalán nem kötődik annyira a sulihoz ezer szállal, mint Réka, így a karácsonyi vásár sem pörgette fel semennyire, viszont azért a szokásos szendicseket elvitte és elég gyorsan el is adta mindet elmondása szerint. No szóval amit ki akartam nyögni végülis, az az, hogy megvolt a karácsonyi vásár is, már csak a holnapi napot kell kibírni valahogy. Rékának még egy német tz holnap, a kémiát és a fizikát pedig átrakták januárra, rögtön az első hétre....Vidám lesz az iskolakezdés, az biztos. Zalánnak van egy német és egy matek elmaradt dolgozata, de hogy megírja-e holnap, azt kétlem. 

Nem tudok nem írni a tegnap esti VB-döntőről egy kicsit. Valami fantasztikus és hihetetlen izgalmas volt, amikor a franciák felálltak két gólos hátrányból, csak dörzsöltük a szemünket, nem akartuk elhinni. Éppenséggel a franciáknak is drukkolhattunk volna, van több francia ismerősünk, ha nem is közeliek különösebben, viszont valahogy az argentin csapat szimpatikusabb volt és jobban is játszottak, főleg az első félidőben. Hát szóval ilyen izgalmakat......De azért valahogy mégis úgy alakultak a dolgok, hogy az a csapat nyert, amelyik jobban megérdemelte a vb győzelmet. Mert a fociban azért benne van olykor, hogy nem feltétlenül a jobbik csapat nyer, vagy amelyik többet birtokolja a labdát stb....ám itt most a helyére kerültek a dolgok. Messi pedig megérdemelte, ahhoz azt hiszem, nem férhet semmilyen kérdőjel...Nagy élmény volt ez a mérkőzés még úgy is, hogy nem vagyunk argentínok, el tudom képzelni, mekkora eufória lehetett ez nekik....Kérdeztem is Tibitől, hogy szerinted megéljük, hogy világbajnok lesz a magyar csapat? (Rögtön rávágta, hogy nem,) Vagy ami talán valószínűbb, reálisabb, hogy kijutunk a vb-re, bejutunk a 8 közé, 4 közé...Azért az mekkora dolog lenne. Ráadásul kb. nekünk van a legjobb és legmenőbb szurkolótáborunk a világon, úgyhogy nagyon drukkolok a válogatottnak, hogy minél nagyobb sikereket érjenek el.....

Zalán ragaszkodott hozzá, hogy feldíszíti a fát, úgyhogy amíg én összeállítottam a mézeskalács tésztáját, addig ő villámgyorsan cselekedett. Igaz, hogy csak az égősorokat és a gömböket varázsolta  a fára, a sok aprósághoz vagy nem volt türelme vagy nem is volt terve feltenni a fára, nem tudni. A mézeskalácshoz elfelejtettem kivenni a vajat a hűtőből, így időbe telt, mire összeállt a tészta, de végül nem úszta meg. A végén már nem számoltuk, hány tepsi került a sütőbe, de olyan 6-7 biztosan.

Holnap jön a zserbó.....ott csak az a kérdés, eltalálom-e a megfelelő dió-lekvár arányt a lapok között. Ha igen, akkor nem lesz vele gond. :)