Zserbó

Nagyon örülök, mert finom lett a zserbóm, álomfinom. Egy picit bátrábban bánhattam volna a lekvárral, így az összes, a receptben szereplő dió is belemehetett volna a tészták közé, de nem vagyok elégedetlen. Viszonylag apró, falatkányi kockákra, téglalapokra szoktam vágni tálalás előtt és hát elég nehéz abbahagyni. Persze nálunk csak a fél család szereti, Réka és Tibi nem annyira, de az ünnep része, ezért nem tudom egyelőre nem megsütni. Amíg anyukámnak vihetek belőle, addig mindenképpen....

Ha esetleg valakit érdekelne, leírom a receptet. Az alaprecept Kikocsé, egykori bloggerina, így az igazi érdem az övé illetve ahonnan a receptet ő is kapta. Nem teljesen azonos azonban.

 

1. Először felfuttatunk 2,5 dkg élesztőt fél deci langyos tejben, egy teáskanál cukorral.

2. 50 dkg lisztben elmorzsolunk 20 dkg vajat vagy margarint (én vajjal szoktam készíteni, most 5 dkg margarin volt kimaradva, így ment a vaj mellé.). Jöhet a tésztához 10 dkg porcukor, lehetőleg átszitálva, 1 egész tojás, 1 csomag vaníliáscukor, 1 csipet só, 1 dl tejföl legutoljára, óvatosan adagolva, annyit, amennyitől összeáll frankón a tészta. 

3. Ezt mind összegyúrjuk.

4. 4 egyenlő részre osztjuk a tésztát, nekem pont akkora egy, amennyi elfér a két kezem közé nyomva, mint egy labda, de mérleggel lehet kontrollálni. Ha az egyik egy picit nagyobb, lehet az a legalsó réteg majd a tepsiben. 

5. Kb. 40 dkg lekvár egyneműre keverünk, ha nem teljesen egynemű. A diós réteghez kell 30 dkg darált dió, 20 dkg cukor (szintén átszitált porcukor), fél citrom héja, de ízlés szerint ez lehet több is. Kezeletlen héjú citromot érdemes használni. 

6. Nekem 33x33cm-es tepsim van, valami ilyesmi méretű tepsibe érdemes sütőpapírt rakni és sorra minden tésztagombócot tepsi méretűre nyújtunk.Miután az első réteg a tepsibe került, megkenjük bőven lekvárral és annyi dióval (az adag harmadával amúgy), amiről úgy gondoljuk, hogy majd a lekvár várhatóan át tudja itatni. Ez most furán hangozhat, de ez a cél. Ha majd a kész sütiben szétválnak a rétegek, mert fűrészporszerű a töltelék benne, na akkor a homlokunkra csaphatunk, hogy kevés volt a lekvár vagy sok volt a dió....Szóval nagyon fontos, szinte kulcskérdés a zserbónál a dió-lekvár arány. Szerintem....

7. Ha minden tésztánk elfogyott és remélhetőleg a dió és a lekvár is, akkor körbe lenyomkodjuk a tészta széleit, sűrűn megszurkáljuk a tepsi aljáig hatolóan, majd langyos helyre tesszük az egészet egy órára, kelni. A sütőben szoktam, nincs ugyan kelesztő funkciója sajnos, pedig rohadt drága volt pár éve, de valahogy lehet ügyeskedni, hogy langyos legyen.  Azért kelesztek a sütőben, mert a konyhánk nem kifejezetten meleg (ugye a rezsiköltségek...)

8. 180 fokon sütjük, az én sütőmön 30 perc elég. Szép barna legyen a teteje. Ha teljesen kihűlt, 150 g étcsokoládét olvasztok vízgőz felett némi olajjal, hogy egy kezelhető folyékony massza legyen. Pici vajat a végén lehet bele tenni, attól fényesebb lesz elvileg. Én ezt most el is felejtettem. Az olaj miatt a csoki nem fog gyorsan és váratlanul megdermedni, szóval lehet terelgeni ide-oda egy praktikus hablapáttal, vagy ki mivel szeretné.

Nekem az egyik kedvenc sütim. Az eredeti receptben úgy tudom, hogy jóval több a lekvár aránya, mint a dió, én meg arra törekszem, hogy szinte egyenlő legyen. Szerintem így finomabb, ha nagyon tolakodik a lekvár, az nem előnyös. 

Hálás sütemény, mert szerintem elég nehéz elrontani. Ha megvan a dió, lekvár arány, mégpedig ideális arányban (de ugye ez is ízlés dolga), akkor a siker borítékolt.