Csütörtök

 

Újabb nyugodt, békés, lazulós nap. Klassz lenne, ha sűrűbben telnének a napok így, mint a mai....Zalán is sóhajtozott, hogy mennyire nagyon jó, hogy nem kell házit írni és tanulni. Hát igen. Közben elégedetten tekergette magát a kanapén, mint egy doromboló macska.....Abszolút megértem. 

Délelőtt csoportosítottam az ajándékokat és beraktam egy részüket a fa alá. Igazából már nem tudom, hogy melyikben mi van, többet fel kellett bontani, majd rájuk írni, hogy pontosan kié lesz. Délután még találtam két ajándékot abban a konyhai fiókban, amelyekben a gyerekek uzsonnás dobozait szoktam tárolni. Úgy csodálkoztam rájuk, mintha nem én raktam volna oda őket egy hete vagy kettő....Egy fiókkal lentebb meg azt a finom mandulás kekszet találtam meg, amit az Aldiból vettünk a múltkor. Az élet apró örömei. 

Délután megsütöttem a kozáksapkát is. Igazából egész meglepődtem, milyen könnyedén eljutottam odáig, hogy kikavartam a krémet és sütőbe toltam a tésztát. Mindig elfelejtem, hogy igazából a sütik kiszaggatása majd krémmel megkenése, kókuszreszelékbe hempergetés, illetve a csokicsurgatás a hosszadalmas. Felét pogácsaszaggatóval készítettem, aztán inkább felkockáztam. Ez utóbbit megbántam, mert a kerek süteménynél ugyan van veszteség (bár Dió mellett nincs is), viszont jóval nehezebb a krémezés.....Mindegy, végülis kevesebb, mint egy egész podcast (másfél óra) végighallgatásával kész lett az egész, plusz még a végére Réka is besegített a frissen festett körmeivel együtt. Megcsinált vagy négyet...

Aztán, nehogy túl tökéletesek legyenek, túl híg lett a csoki a tetejére, úgyhogy folyt a csoki mindenfelé. Mindegy, finomnak finom. Sőt, nagyon finom....Pont akkor lett kész az egész, mire Tibi hazajött a sportegyesületes vacsoráról. Sajnáltam, hogy nem mentem el vele, de mivel beteg vagyok, hát nincs mit bánni különösebben.

Holnap még venni kell pár apróságot, posta, ebédbefizetés január első hetére, a legutolsó ajándékok becsomagolása és ha lesz elég idő, akkor jöhet a bejgli. Idén nem sütök 8 rudat, csak négyet, úgyhogy remélem, pikk-pakk meglesz. Viszont, egy kis kókuszhabos csigát úgy ennék, lehet, még azt összedobom a tökéletes tésztájú kakaóscsigám tésztáját felhasználva hozzá. De nem, erős leszek és koncentrálok a karácsonyi menüre, lesz azzal bőven meló. 

sámán, sámán, simogassámán'