2011. október 20., csütörtök

Réka mondta 24. rész

Én: - Játszunk a dominóval?
Réka: - Neem. - felel nyarvogva.
Én: - Miért nem? 
Réka: - Mert mindig én nyerek.
Nem gondoltam, hogy ez is lehet probléma....

***

- Zalán, leszünk barátok?
- Nemm! - vágja ki reflexszerűen, védekezőn. Hiszen Réka szegezett neki egy kérdést, az a tuti, ha nemet mond rá. A leányka nem keseredik el.
 - Akkor legyünk testvérek, jó???
Cupp, cupp, cupp....Nagy ölelés és  csóktenger.....

***

Réka: - Ehetek finomságot?
Én. : Nem. - rövidre tervezem zárni.
Réka: - De miért nem?
Én: - Mert kaptál már túrórudit és cookie-t is. (Ezen a pontok kisfiam felkapja a fejét és megragadja a fütykösét úgy gatyán és pelenkán keresztül.)
Réka: - De nekem kell még fihinohomsáhág....
Én: - Nem, nem. Ma már nem. - kötöm az ebet a karóhoz. (Zalán megáll előttem, keze még mindig ágyékán, kérdőn, hogy hát kérem, itt a kukim, mit is akartok vele???
Réka lekonyul, hallgat...majd annyit mond tömény elkeseredettséggel a hangjában.
- ÁÁÁÁ, én mindjárt sírva fakadok.....

***

Réka: - Tudod, kivel játszottam ma? PaffKatával.
Én: - Iiigen? 
Réka: - Igen, ő a barátom.
Én: - Hm...Ez a neve? Paff Kata?
Réka: - Igen.
Én: - Neeem, nem hiszem, hogy ez a neve.
Réka: - Dehogynem. Ez a neve.
Én: - Szerintem nem. Fogadjunk, hogy nem így hívják.
Réka: - .....  - mert még nem tud fogadni.

---

Másnap az oviban bogarászom a csoport névsorát. Éés felcsillan a szemem, megtalálom, amit akartam.

Én: - Gyere ide, Réka, nézd csak, ki van írva Kata neve. Papp Katának hívják.
Réka: .... - vállat von.
Én: - PaffKata neve Papp Kata. 
Réka: - Dehogy, nem. PaffKata az. 
Én: - Papp Kata.
Réka: - Nem, PaffffKata.
Én: - PaffKata?
Réka: -Igen, az óvónénik is úgy hívják....
Hát...további nyomozómunkát igényel eme fontos téma.

2011. október 18., kedd

Zalán 17 hónapos

Olyan furcsa, mert sehogysem fér a fejemben, hogy már másfél éves lesz maholnap...Pedig sokat okosodott-ügyesedett az utóbbi időben, mégis nehéz felfogni. Bár azt sem érem fel ésszel, hogy december 13-án Réka megkezdi ötödik életévét....szóval ez nálam már csak így van.








  • Két embert látok a vonásaiban, életem két meghatározó férfi alakját, édesapámat és Tiboromat. Talán írtam már erről, de ez egyre inkább így van. Egy-egy gesztusa, mimikája, villanása annyira apura vall, máskor kiköpött Tibi, édesapja miniatűr mása....
  • Hogy hány kiló, nem tudni, elemileg lemerült a mérlegünk. Sanszos, hogy még mindig innen van a 10 kilón. Sokszor eszik keveset, vacsorázni nem igen szeret....
  • Nadrágtartó kéne némely nadrágjához, melyet inkább vasgyúrókra szántak
  • Fogainak száma eléri a 11-et. 8 + 2 rágó alul + 1 bal felső hármas (?)
  • Imádom a haja illatát. És egyáltalán, azt a finom kisfiú-illatát.....Ha nem puszilgatom, akkor éppen szagolgatom. De legjobb a kettő együtt, amíg még eltűri. Az évek meg vannak számlálva...
  • "Olvassa" a "Majom mamája" című könyvet. Lapoz egyet: "Nem, nem..." megint egyet: "Nem, nem"...egészen a végéig. 1) Azt senki nem állíthatja, hogy nem használja ki a szókincsét.
  • Bablevest kanalazva minden egyes babszemnek megörül. "Ba..." - ragyog a képe. 
  • Tibi derékon alul megfürdeti, ha kakás pelustól szabadítja meg. Szerinte a szag nem akar szűnni....
  • Ha fogzik, nem nyeli le a nyálát, inkább adja a veszett kutyát 
  • Utasításokat klasszul követi (fordulj meg, hozd ide, gyere ide, tedd le)
  • Már nem mindenre mondja, hogy "NEM". Az igent egy amolyan öregemberes rövid "ö" jelzi. Vagy ha nem szól semmit, akkor érvényesnek tekintem az elvet, ami nem nem, az igen
  • Olykor minden állat kutya ("vauvau"), olykor minden zöldség bab ("ba")
  • Réka két hete járt oviba, amikor egyszer csak áttért az egyszeri délutáni szundira. Három órát durmol egyhuzamban.
  • Nem kötik le a mesék, nem néz tévét. Ablakos könyv azonban továbbra is nagyon menő.
  • Ugyanolyan egyedi módon fogja a kanalat, mint annak idején Réka - nem marokra, de nem is ahogy egy felnőtt
  • Nagyon apás, ami először fájdalommal töltött el. De mivel látom, Apa szívét ez mennyire melengeti (finoman szólva), hát vele örülök. 
  • Ehhez kapcsolódik, hogy klikkesedünk. Ha teljes a létszám itthon, Réka rajtam lóg, Zalán Tibin.
  • Most már kétség sem férhet hozzá - fut, mint a nyúl. Ezt egyhelyben is tudja művelni. Ami szerintem egész vicces, legalábbis mindig kinevetem.
  •  Felismeri a kapunkat, ha séta után hazaérünk. Ahogy az autónkat is.
  • Van egy úgynevezett szerelési kényszere. Talán a kisfiúknál ez a DNS-be be van építve. Fogja a ceruzát és elmélyülten bütyköli a műanyag motorját. Vagy bármit.
  • Próbál páros lábbal ugrálni (ágyon már megy neki) Ebből kerekedik a "földbe gyökerezett fiú" vagy "a fiú, aki rágógumiba/ragasztóba lépett kétlábbal"  vicces esete
  • Ebéd után az átöltözés garantált - talán ha a koszt kizárólag száraz anyagokból állna, más lenne a helyzet, dehát nem
  • Ha éjszaka nem találja a cumiját, simán felébreszt a galád. Harmadjára kissé erőltetett a mosolyom, ahogy felé hajlok és matatok az ágyában vagy alatta. Sőt, ami azt illeti, nem is hiszem, hogy mosolyognék olyankor...
  • Mintha kezdené a szavak elejét utánam mondogatni. Akár egy mini fiú papagáj. Ez azonban még annyira újdonság, hogy nem vagyok benne biztos. 
  • Egyébként új szavai nem igazán vannak. Ilyesmiket tud: nyamnyam (ha enni kér), o-ó (ha valami leesik), kokk (kukk helyett), "a" vagy "au" (autó), "a" - jelenthet lámpát is. Apa szerint az is mondja, hogy "anya", de én még nem hallottam.
  • Sütifaló nem érdekli - nem mintha profin kezelné, azelőtt megunta, hogy ez bekövetkezhetett volna...
  • Teljesen önállóan eszik - ha akar. Ennek azonban hatalmas káosz (amit ő kutatómunkának álcáz) a vége.
  • Nagyon szívesen járna Rékával oviba. Mindig úgy távozunk az oviból, hogy vadul bírkózom Zalánnal. Én mennék, ő maradna.  
  • Körkörösen firkál, de leginkább sehogyan sem.  Nem igen vesz kézbe ceruzát vagy zsírkrétát. Ez nekem picit fura Réka után. Azt viszont szívesen veszi, ha én rajzolok neki.
  • Szereti a mutogatós mondókákat (Fújja szél..., Gyülekeznek a felhők..., Borsót főztem... és társai) 
  • Toronyépítés új a játék palettánkon, egész ügyes, eddig 7 emeletes torony a rekordja. Finommozgásokkal sincs gond, azt hiszem. 
  • Megbízhatóan iszik pohárból egyedül is - a teve-típusú Rékával szemben ő sokat iszik
  • Főbb testrészeit ismeri (másfél évesen 1-et illik minimum) Tudja, hol a buksija, pocakja, fütyija, keze, lába, nyelve, foga, füle stb. 
  • Ha kaka van, szól. Utólag persze.Előre hajol és nyuszit utánozva fintorog.
  • Szeparációs szorongást nem ismeri - legalábbis, ha tőlem szeparálódik. Ha Tibitől, az más káposzta
  • Ha úgy cseréljük le a pelenkáját, hogy az szerinte nem elég pisis és még kaka sincs benne, nagyon fel van háborodva. Vesztegetjük az idejét, gondolom....
  • Imád gesztenyét vagy makkot gyűjteni, színes leveleket, taknyos zsepit, csikket, 
  • Minden kincsét a babakocsi "csomagtartójába" gyűjti. Majd ottfelejti.
  • Macis takaró még megvan...mi is lenne Zalánnal nélküle. Ha fáradt, kihalássza az ágyikójából és ráfekszik, húzza-vonja maga után, úgy jelzi, hogy pihire vágyik. 
  •  Élvezettel mos fogat
  • Nem szokta a fejét csóválni, ott van neki a jól bevállt "nem" szócska, ugye...Ha mégis néma tiltakozás kívánkozik ki belőle, a felsőtestét rázza a feje helyett és közben vigyorog. 
  • Kevesebbet harap (mármint Rékát), de sajnos amikor mégis, akkor aztán harap rendesen. Hogy erről hogy lehet leszoktatni....én nem tudom.
  • Szívesen játszik az autóival, de méginkább az ő műfaja a felfedezősdi. Amikor csak úgy cirkál a lakásban és elbogarászgat érdekes dolgokkal.
  • Akaratosságban igen élenjáró. "Most akarom. Most és azonnal." - ez az ő jelszava.
  • Reggel fél 7-kor legkésőbb ébren van. Továbbra sem sikerült megértetni vele, hogy hétvégén NEM SZABAD felébresztenie az ősöket 8-nál hamarabb. (9 még jobb lenne...)
  • Szeret velem vetődős játékot játszani. Amikor a pelenkázó tetejéről leugrik a semmibe, nekem pedig az a dolgom, hogy elkapjam.
  • Szívesen flangál Réka sapkáiban, matat a hajcsatjai között....Remélem, ezt kinövi gyorsan.
  • Úgy vélem, jobbkezes lesz, a balt nem sűrűn használja
  • Kifújja az orrát zsepibe - úgy lájtosan. Majd ha egyszer beteg lesz (jó soká) kiderül, mit ér a tudománya.
  • Tud köpni, fogmosás során tanulta Rékától - legalábbis remélem.
  • Szobatisztaság rögös (?) útján el sem indultunk, nem is gondoltam rá, hogy téma lenne nálunk. Majd a nyáron. Vagy akkor sem.
  • Idegenekkel szemben nem félénk vagy bújós, bár nem is szól egy árva kukkot sem hozzájuk. No, nem mintha tudna beszélni, az igaz...Múltkor az ablakos bácsinak minden áron meg akarta mutatni a köldökét. Nem nyugodott, míg az meg nem csodálta.




7. hét

...már nem jött össze Rékának az oviban. Ahogy azt a hétvégén már tudtam jól. Megint ez a fránya, fuldokló köhögés, ami hol jobb, hol rosszabb, de ha rossz, akkor nagyon rossz. Próbálok kutatni az emlékeimben, hogy megúsztuk e már valaha ezt antibogyó nélkül, úgy hiszem, igen és remélem, most is így lesz. 

Közben Zalán is köhent egyet-kettőt, elszórva, Rékával ellentétben viszont lázaska. 

És én sem vagyok jól...

2011. október 17., hétfő

Az első Almánk

Régóta terveztük, hogy Alma koncertre látogatunk, de valahogy valami mindig közbejött. Pénteken Apa megvette a jegyeket, úgyhogy onnastól fogva nem volt visszaút. Pedig egy nem várt körülmény ezúttal is bezavart, szombat reggel Réka hébe-hóba bár, de randán elkezdett köhögni....Zalánt mamánál parkoltattuk, úgy gondoltam, a legeslegelső leülős, nagytermes (pontosabban tornatermes) koncertünkre nem visszük magunkkal Mr Örökmozgót. Így utólag belegondolva, nyugodtan elvihettük volna, remekül szórakozott volna, talán még híres gyors Surda táncát is előadja, ha hangulatba jön. 

Legutoljára hasonló léptékű koncerten még édes kettesben vettünk részt Apával, amikor Ákos Szolnokra látogatott. Akkor is október volt (asszem...) és mondhatom, életem legnagyobb koncertélménye volt az az este, míg élek, el nem felejtem....Ez jutott eszembe, amikor induláshoz készülődtem. Nagyon izgultam, hogy vajon Rékának fog e tetszeni a dolog, nem kéri e a harmadik nóta után, hogy na ott az ajtó, távozzunk, ilyen vagy olyan okkal. 

Az előjelek inkább baljósnak mutatkoztak. Rossz hangulatban érte a vasárnap reggel a Réka lányt, kérdeztem is, hogy fáj e valamije, mi a búbánata, amiért olyan morcos....Azt hiszem, inkább csak fáradt és kialvatlan volt. Délután Apa magával vitte egy villám kiruccanásra M. mamáékhoz és annak rendje és módja szerint el is aludt az autóban. Ennek örültem, mert legalább pihent egyet a zenebona előtt. Picit túl nagyot is horpasztott, úgy gurultunk be a parkolóba a koncert helyszínén, hogy Réci aludt, mint egy medve. Magához kellett téríteni, hogy ébresztő, kelesztő....megyünk Almáékhoz. Szerintem világáról sem tudott, ahogy kikászálódott az autóból szegénykém....

Negyed órával kezdés előtt kb. elfoglaltuk helyeinket és Réka igen megszeppenten ült az ölemben. Nagyjából három-négy dalnak le kellett peregnie, amíg újra önmaga lett. Akkor éreztem, hogy együtt él a dalokkal, tapsol, csápol, énekel. Majd meglepetésemre a "kemény mag" közelébe szeretett volna menni, előre a színpadhoz. Nekem kellett némi ösztönzés, de arra ott volt Apa, úgyhogy felálltunk és előre osontunk, pont amikor a "nád a házam teteje..." (Réka egyik kedvence) kezdődött. 

Egy kedves anyuka szorított nekünk némi helyet maga mellett a padon, így kényelmesebben telt az utolsó néhány dal. Enyhén irritált, hogy közben Réka minden áron kombinéra akart vetkőzni, hogy alsóneműjén vigyorgó Dóra is lássa Almáékat közelről...és a pulcsiján virító kettes számú Dórának is képben kellett lennie, mi folyik a színpadon...de ezen is túllendített bennünket a zene sodró ereje. No meg némi anyai erély.....

Szép volt, jó volt, sőt szuperjó volt!! Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Itthon Réka meg is jegyezte, hogy jövő héten is megyünk Alma koncertre, sőt, minden héten mostantól fogva.








2011. október 16., vasárnap

Twist nagyi

A napokban Réka rajzfüzeteit böngészgettem, mert kerestem bennük valamit. Egyszer csak rábukkantam erre a régi kedvencre. Nem friss alkotása Rékának, júliusra datálódik, de még most is széles mosolyra görbült a szám, ahogy csak rápillantottam. Azért vicces a kép, mert köszönő viszonyban sincs azzal, ahogy L. mama a valóságban kinéz. Magasra tupírozott haj, bő nadrágszoknya, hosszú gém-lábak, vad táncos mozdulatok...és nem utolsó sorban méretes lábkörmök. Vagy inkább karmok?  



Azért L. mama le volt nyűgözve, amikor megmutattuk neki Réka rajzát.